Az, hogy egy élőlény mennyire képes tolerálni az alkoholt, egyedi, fajtól függő kérdés. A keleti lódarázs (Vespa orientalis) számára, amint azt egy új, a PNAS hasábjain közzé tett kutatási eredmény bemutatta, az alkohol nem olyan súlyos hatású, mint számos más élőlény számára. (E faj nem keverendő össze az utóbbi években hírhedtté vált óriás ázsiai lódarazsakkal, a keleti lódarázs Észak-Afrikában, a Közel-Keleten és Európa délkeleti részén, például Görögországban is őshonos.)

Míg az ember az alkoholt ma már a hatása miatt fogyasztja, az állatok kimondottan a benne lévő energiát szeretnék kinyerni. A természetben számtalan növényi nedv – például gyümölcsök vagy nektár – cukortartalma alakul át egy idő után alkohollá, amelyet azután állatok sokasága fogyaszt el. Az erjedés során az azonos mennyiségre számított energia több mint másfélszeresére nő, vagyis az alkoholt fogyasztó állat több energiához jut, mint a sima cukoroldatot fogyasztó.

Jól ismert a természetfilmekből, hogy ezekre az állatokra is hat az alkohol, a keleti lódarázs azonban kivétel. Miközben a legtöbb gerinces számára 4 százalékos alkoholtartalomnak már súlyos hatása lesz, e darázs a 80 százalékos alkoholtartalmú itókát fogyasztva is megőrzi józanságát, nem dülöngél, és a repülési engedélyét se fogják bevonni ittasság miatt.

A kutatók, miután észrevették, hogy milyen nagy rajongói az erjedt gyümölcsnek e darazsak, laborkísérletekben vizsgálták meg , mekkora alkoholmennyiséget tolerál a szervezetük. Cukoroldathoz fokozatosan keverték hozzá az alkoholt, és egészen 80 százalék alkoholtartalomig (ez kb. az abszint alkoholtartalma) semmi jelét nem mutatták a darazsak a részegségnek.

Ekkor egy kis időre spiccesek lettek, ám alig néhány perc alatt elmúlt az alkohol hatása, a viselkedésük pedig visszatért a normál kerékvágásba.

Ennyi alkohol bármely más élőlénnyel végzett volna.

Természetesen arra is kíváncsiak lettek a szakemberek, hogy minek köszönhető a keleti lódarázs e képessége.

A kutatók a darazsaknak adott alkohol molekuláit megjelölték oly módon, hogy később követni tudták, mi történt azzal az állat szervezetében. E vizsgálatok beigazoltál: a darázs sikeresen lebontotta az alkoholt, és annak energiatartalmát fel tudta használni. Ezt a vizsgálatok szerint az teszi lehetővé, hogy a keleti lódarázs az alkohol lebontásához szükséges enzim génjéből (NADP+) több példánnyal is rendelkezik.

Az élesztővel közösen

Az alkoholt az élesztőgombák közreműködése hozza létre a cukros növényi nedvekből, természetes úton maximum 20 százalékos alkoholtartalmúvá válhat általuk egy édes nedv. Az élesztők azonban nem bírják a hideget. A kutatók azt feltételezik, hogy a darazsak és az élesztőgombák kölcsönösen előnyös együttműködése hatására többszöröződött meg az NADP+ gén. Korábbi kutatásban már kimutatták, hogy az erjesztést végző élesztőgombák képesek a darázs bélrendszerében szaporodni is.

Talán az se véletlen, hogy pont egy társas darázsban jött létre ez a rendkívüli alkohol-tolerancia. A darazsak az utódnevelésnek legintenzívebb szakaszát pont akkor élik meg, amikor a gyümölcsök zöme érni kezd, és így könnyedén találkozhatnak lehullott, erjedt gyümölcsökkel.

Pazarlás volna a természet részéről, ha ezt a lehetőséget kihagyná. Bár a legtöbb darázsfaj igencsak könnyen be tud rúgni ettől az erjedő élelemforrástól, a keleti lódarazsak mestereivé váltak a következmények nélküli alkoholfogyasztásnak.

The post A keleti lódarazsakon nem fog ki az alkohol first appeared on National Geographic.