„A kézilabda nélkül eltűntek a démonjaim” – menő divattervező és realitysztár lett az edzőt leköpő őrültből

Eric Sindermann 1988. július 29- én született Kelet-Berlinben. Édesapja a berlini gyilkossági csoport vezetőjeként dolgozott, nagybátyja, Michael Sindermann a Neues Deutschland újságírója, míg nagybátyja, Peter Sindermann színész volt. Nagyapja, Horst Sindermann pedig kommunista politikus, Kelet-Németország egyik vezetője, egy ideig a Minisztertanács elnöke.

„Amint megszereztem az első gólomat, azt mondták: »Ó, a nagypapa biztosan segített.« Vagy amikor az NDK-ról beszéltünk az iskolában, a tanárom azt mondta: »Nektek, Sindermannoknak mindig könnyű dolgotok volt.« Pedig akkor még kisfiú voltam, és nem tudtam semmiről semmit” – emlékezett vissza egy 2020-as interjúban.

A kis Ericről gyorsan kiderült, van érzéke a sporthoz, így a PSV Tegel Berlinnél kezdte meg kézilabda-pályafutását, majd 14 évesen az SG Flensburg-Handewitt ifjúsági csapatához igazolt. A Bundesligáról álmodott, ám hamar rádöbbent arra, hogy hiába a tehetség, ha nem bír a temperamentumával.

HENNING KAISER / DPA / dpa Picture-Alliance via AFP Eric Sindermann és Melanie Müller popénekes a Big Brother 2021-ben

„Igazi ász voltam a kézilabdában, és a hetedik osztályban átigazoltam a Werner Seelenbinder Sportiskolába. Kár volt. A többi gyerek szisztematikusan zaklatott, volt, hogy órákig ültem a hidegben vizes hajjal, hogy rosszul legyek, nehogy iskolába kelljen mennem. Nyolcadikban kaptam egy egyest, és amikor az egyik osztálytársam kinevetett, odamentem hozzá, és háromszor-négyszer arcon ütöttem. Soha többé nem gúnyolódott velem.

Ugyanakkor tagja lettem egy berlini utcai bandának, ahol minél több embert vertem meg, annál feljebb kerültem a rangsorban. Ördögi kör. Ha nem kerülök az SG Flensburg-Handewitthez 15 éves koromban, biztosan börtönben végzem.

250 gól vs részeg botrányhős

De hiába próbálta maga mögött hagyni azt a korszakot és Berlint, a problémák továbbra is megmaradtak. Elsősorban azért, mert Flensburgban nem jött ki az új edzőjével.

„Egy vita során leköptem, és persze kipenderítettek. Fizikálisan megvolt a lehetőségem a profi kézilabdához, de mentálisan egyáltalán nem. Az egyetlen csapat, amely akkor engem akart, a HSG Tarp-Wanderup volt. Gólkirály lettem az ifjúsági bajnokságban, és először szerepelhettem a felnőttek között.”

Teljesítményével felhívta magára az élvonalbeli ASV Hamm csapatának figyelmét, ám annak a váltásnak is botrány lett a vége.

„19 éves voltam, és azt gondoltam: jön a Bundesliga, majd a válogatott. Ehelyett néhány mérkőzés után kikerültem a csapatból. A megtépázott lelkem nem állt erre készen.

Buliztam, sokat ittam, majd részegen szidtam az edzőket és a csapattársakat újságírók előtt egy sportgálán. Szerencsém volt, hogy ezek után egyáltalán szerződést kaptam az SV Anhalt Bernburg másodosztályú csapatánál

– mesélte.

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

 

Exatlón México (@exatlonmx) által megosztott bejegyzés

A szezon elejei felkészülésen szárnyalt, átlagban nyolc gólt szerzett, végre jó kapcsolatot ápolt az aktuális edzőjével. Ám a szezon első tétmeccsén csak a kispadon ülhetett, amit nem tudott megérteni. Az edzője türelemre intette, ám az neki nem volt.

„A szezon ötödik meccsén a korábbi csapatom, a Hamm ellen léptünk pályára a kupában. Nagyon féltem, hogy mi vár rám. Útközben direkt botrányt okoztam a buszon, majd egy parkolóban kiszálltam, és taxival hazamentem. Megint magam mögött hagytam a felperzselt földet. Utána depresszióba estem, és azután sem lett jobb a lelkiállapotom, hogy a következő szezonban 250 gólt szereztem a harmadosztályú HSG Wolfen színeiben, és egy meccsen 19 góllal rekordot is felállítottam. Egy év után a negyedosztályú Blankenburgban kötöttem ki, ahol jó pénzt fizettek.

De egy fiú számára, aki a nemzeti himnuszról álmodott, ez megalázó volt.

Börtön fenyegette a Közel-Keleten

A kézilabda-odüsszeia nem ért véget, a vándorlás 2011-ben Katarban folytatódott.

„Pénzt akartam keresni. Írtam az összes katari klubnak, és kaptam egy próbaedzés-lehetőséget az al-Arabiban. Nem volt jó döntés. A csapattársaim azért csináltak jelenetet, mert a barátnőmet is magammal vittem az edzésre, az illetékesek ki akarták hívni a rendőrséget, mert még nem házasodtunk össze, de együtt laktunk egy albérletben. Átigazoltam egy libanoni klubhoz, ahol három meccs után felbontották a szerződésem, és mondták, most már ugathatok.

Megpróbáltam megtámadni az edzőt, de két katona visszatartott, szerencsém volt, hogy nem vetettek börtönbe.

Ezt követően még próbálkozott Nagybányán, ahol a csapattársai megpróbálták megverni az öltözőben, majd jött a norvég élvonalbeli Nötteröy. De német csapat már egy sem akarta.

Nem sokkal ezután a házassága felbomlott, elvesztette a feleségét és a gyermekét. A mélyponton Tunéziába menekült, ahol egy menedzser hamis pénzzel akart neki fizetni, így átszökött Marokkóba, de egy újabb próbaedzés után végül elfogadta:

kézilabdázóként lejárt az ideje.

Minden düh és agresszió elmúlt

Hazaköltözött Berlinbe, ahol külkereskedelmi ügyintézőnek készült, de közben felfedezte a zene és a klubok világát.

„Számomra ez volt a valaha átélt legnagyobb felszabadulás. Ebben a környezetben tettem fel magamnak először az élet nagy kérdéseit: »Ki vagyok én? Mit akarok? És ki akarok lenni?« Mert hiába a nagy kézilabdás tehetségem, ha nem vagyok csapatember. Inkább szórakoztató egyéniségnek tartottam magam, így egyik este elbeszélgettem az RTL II rendezőjével, aki meghívott egy szappanopera castingjára” – mesélte.

Közben a bohókás ruhatárával is felhívta magára a figyelmet, kevesen hordtak akkoriban narancssárga nadrágot és kistáskát. Divattervezésbe fogott, a kérdés csak az volt, hogyan tudja rávenni az embereket, hogy viseljék a ruháit.

JENS KALAENE / dpa-Zentralbild / dpa Picture-Alliance Egy ruhadarab a Harald Glööckler, Eric Sindermann páros terveiből

„Megterveztem az első kollekciómat, közben csatlakoztam egy sok rajongóval bíró, kis Bad Freienwalde-i klubhoz. Meccsenként tíz gólt szereztem, és közben árusítottam a cuccaimat a csomagtartóból. Egyszer aztán megcsörrent a telefonom, és a menő divattervező, Harald Glööckler hívott, hogy szeretne velem dolgozni. Életem legszebb napja volt.”

Azt mondta, rájött, hogy a kézilabda sosem volt az ő világa, sokkal inkább a csillogásra született.

A kézilabda nélkül eltűntek a belső démonjaim. Minden düh, minden agresszió elmúlt. Néha olyan érzésem van, mintha egész életemben arra vártam volna, amit most csinálok.

A megkerülhetetlen celeb

A hírnév és csillogás kinyitott számára egy másik kaput: megkerülhetetlen celeb lett. 2020-tól egymást érték a műsorok, amelyekbe meghívást kapott.

Elment fiatal szinglikkel egy egzotikus helyszínre, ahol mindenki találkozhatott egykori partnerével (Ex on the Beach), részt vett a Celebrity Big Brother kilencedik évadában, ahol a nyolcadik helyen végzett, és ahol elárulta, hogy

közel 500 nő fordult meg az ágyában.

Olyan műsorokban szerepelt még, mint a Csillagok nyaralója – a híres párok csatája (Das Sommerhaus der Stars – Kampf der Promipaare), a The Big Celebrity Penance, a The 50, küzdött az Exatlonban, míg augusztus 22-e óta a Good Luck Guys című valóságshow-ban látható.

És persze őt sem kerülhette el a celebbokszőrület: 2023-ban 23 másodperc alatt ütötte ki a rapper Mike Heitert, majd hat hónappal később Jörg Hansen realitysztár is csak a második menetig húzta ellene.

The post „A kézilabda nélkül eltűntek a démonjaim” – menő divattervező és realitysztár lett az edzőt leköpő őrültből first appeared on 24.hu.

Visited 1 times, 1 visit(s) today
Loading RSS Feed

Loading RSS Feed