Rengetegszer hallunk arról, hogy az űrszemét milyen súlyos problémát jelent. Ez tény, azonban semmit sem von le az űrszemét-helyzet fontosságából az az új kutatási eredmény, amely szerint pillanatnyilag a világűrből érkező porszemcsék jelentik az űrjárművek számára a nagyobb gondot.

Egy kutatócsoport a Hubble-űrteleszkóp több évtizedes eseményeit vizsgálta meg, és az űreszköz egyes részeit ért becsapódásokat elemezte. E becsapódások esetén egészen aprócska, valóban porszemnyi szemcsékre gondoljunk, amelyek a milliméter harmadrészét sem érik el.

A hosszú ideje dolgoz Hubble első másfél évtizedének során számos elemét kicserélték, a lecserélt darabokat visszaszállították a Földre. A Hubble felületének olyan elemeire jutottak a becsapódó szemcsék, mint például a napelemtáblák vagy a hűtőpanelek.

Most ezek vizsgálatára volt lehetőség az Európai Űrhivatal korábbi adományai jóvoltából, az intézmény különféle múzeumoknak és kutatóintézeteknek adott át olyan mintákat, amelyek a becsapódások nyomát viselik. Emellett az ütközések nélküli darabokon kísérleteket is tudtak végezni a szakemberek, amelyek során mesterségesen hoztak létre hasonló nyomokat, laboratóriumi körülmények közepette, ellenőrző vizsgálatok céljával. Felhasználták az Európai Űrhivatal és a NASA által korábban elvégzett elemzések adatait is.

Megvizsgálták az egyes becsapódásokat, az azokban talált idegen anyag (a porszemcse) maradványainak összetételét. Mikroszkópos vizsgálatok, a becsapódott szemcsemaradványok összetételének többféle módon elvégzett elemzései adtak választ a kutatóknak.

A legtöbb apró becsapódás során például a napelempanel üvegborításában lehetett megtalálni a nyomokat. Egyrészt keletkezett egy aprócska „kráter”, amelynek közepén a becsapódás meg is olvasztotta kissé az üveget, a környezetében pedig aprócska törések jöttek létre. Az idegen anyag (a becsapódó szemcse anyaga) részint a „kráter” mélyén, részint a környezetében az üveggel összeolvadt formában maradt fenn. (Mivel az üveg összetétele mindenütt azonos, az ettől való eltérések jelentették az idegen anyagot a becsapódások helyén.)

A laborkísérletek során mikroszkopikus méretű, különféle (ismert) összetételű szemcséket lőttek a napelemtábla borítóüvegére, majd elvégezték ugyanazokat az elemzéseket, amiket az űrbéli becsapódásoknál.

A vizsgálatokból kiderült, hogy a becsapódó darabok, amelyek 50 mikrométernél nagyobbak voltak (ez a milliméter ezredrésze) mintegy 90 százalékban mikrometeoroidok, vagyis kozmikus eredetű porszemcsék.

Ezek összetétele a gyakori meteoritokéval és egyes kisbolygókéval volt összevethető.

Emellett csak egészen kevés esetben találtak űrszemétből származó szemcséket, és persze volt néhány, amelynél nem volt elég az adat ahhoz, hogy kiderülhessen, melyik kategóriát képviseli az adott becsapódás.

A kutatók ezen vizsgálatok alapján arra jutottak, hogy a legnagyobb kihívást a kozmikus eredetű szemcsék jelentik, és az űreszközök tervezése során e becsapódásokra kell leginkább felkészülni.

The post A kozmikus por nagyobb veszély lehet az űrszemétnél first appeared on National Geographic.