2021. február 28-án rendkívül fényes tűzgömb húzott át Anglia egén, a légkörünkben felizzó égitest a feszültségek hatására feldarabolódott, majd egyes darabjai földet értek Winchcombe faluban, a legtöbb egy ház kocsifeljáróján. A ház tulajdonosai alig 12 órával később meg is találták, majd a brit meteormegfigyelő hálózat be is gyűjtötte a darabokat, vizsgálat céljára.
A minták ma a Londoni Természettudományi Múzeumban találhatók . A számítások szerint a légkörbe belépve még 20-30 centis átmérőjű lehetett a kavics, eredetileg 13 kilós, ebből a felszínen fél kilónyit sikerült megtalálni, begyűjteni.
Nem sok híja volt, hogy nem égett el a teljes darab a légkörünkben. Külön szerencse, hogy a darabok egy korábbi tanárnő háza előtt értek földet, így biztosított volt, hogy a megtalált darabok a tudományt szolgálhatják.
Az égen áthúzó tűzgömbről számtalan égboltfigyelő webkamera készített felvételt, amelyek segítségével azután precízen ki lehetett számítani, honnan is érkezett az égi kavics. A meteoritok vizsgálata elárulta, hogy igen ritka, CM-típusú, vízben gazdag szenes kondrittal találkozott bolygónk, sőt, egykori történetéből is kiderült néhány epizód, számolt be az EOS földtudományi hírportál.
Az efféle meteorit egyik legfontosabb jellemzője, hogy a földi körülmények, főként a víz hatására igen gyorsan átalakul, tönkremegy, ezért különösen nagy jelentőségű, hogy mielőbb megtalálják és a környezeti hatásoktól védett helyre kerüljön. Legalább ennyire fontos jellemző az is, hogy a Naprendszer kialakulásának idejéből fennmaradt mintaként tekinthetünk rájuk, amelyhez szállítási költség felszámítása (drága űrszonda) nélkül juthattunk hozzá.
Az elemzések nyolcféle kőzettípust azonosítottak a meteoritban, és emellett igen nagy mennyiségű víz volt benne, az ásványokban kötött állapotban. Ez utóbbi adat utalt arra, hogy a Naprendszer külső régiójában keletkezett.
Amikor a fiatal Napot körbeölelő protoplanetáris korongban elkezdtek megszületni az első égitestek darabkái, a korong összetevői már elkülönültek. Mivel a belső régiók túl forrók voltak, ezért itt illó anyagok, például víz nem tudott fennmaradni. A külsőbb régiók viszont, ahol elég hideg volt ehhez, megőrizték a vizet és más illó anyagokat, majd az ott létrejött égitestekben ezt szerencsés esetben mindmáig ki tudjuk mutatni.
A Winchcombe-meteoritról tehát joggal feltételezhető, hogy a külső Naprendszerben jött létre az az egykori égitest, amelynek egy kis darabjaként aztán eljutott hozzánk.
Ezen ősi objektum azonban igen viharos „életű” volt. A meteoritban azonosított kőzettípusok, ásványok arról tanúskodnak, hogy az égitest számos ütközésen ment keresztül.
Ezek kézzel fogható emlékeket hagytak maguk után, az ütköző égitestek egyes darabkái beépültek abba a kisbolygóba, amelyből végül az angol meteorit készült. Maga a meteorit olyan, mint egy nem megfelelően összekevert süteménytészta, amelyben az eredeti összetevők elkülönült csomócskákban találhatók.
Az is biztos, hogy ebben az ősi aszteroidában meglehetősen sok volt a víz, és az eredeti ásványok vizes átalakulásokon mentek keresztül. (A CM-típusú meteoritok víztartalma 7-11 tömegszázalék, ami igencsak jelentős mennyiség.) A meteorit egyes szemcséi ilyen átalakult anyagokból állnak, míg más szemcséi átalakulás nélküliek, ez egyértelműen jelzi, hogy különböző égitestekben jöttek létre, és csak később kerültek egymás mellé.
A kutatók számításai szerint az az ősi aszteroida, amelyből az égi kavics eredt, léte első 10 millió évében rengetegszer ütközött. Ezek során a belőle kiszakadt anyagok egy része visszahullott az aszteroidára, s elegyedett azokkal a darabokkal, amelyek az aktuálisan nekiütköző másik égitestből maradtak. Eztán a kisbolygó nyugalmat lelt pár milliárd évre a kisbolygóövben, majd nagyjából 300 ezer évvel ezelőtt egy ismételt ütközéskor kiszakadt belőle az a darabka, ami végül Angliában kötött ki.
A meteorit elemzésének eredményei is azt az elméletet támogatják, amely szerint a Föld jelenlegi vízkészletét hasonló égitestek szállították hozzánk a Naprendszer külsőbb, hidegebb régióiból.
The post A külső Naprendszerből érkezett Angliába ez a meteorit first appeared on National Geographic.
