A gyönyörű Neozephyrus suroia pillangót egy vitrinben tartják az intézetük laboratóriumában. Egyike annak a több mint 300 újonnan felfedezett fajnak, amelyet Dava és csapata a délnyugat-kínai Hszicang autonóm régióban tárt fel.

A régió a Tibeti-fennsík része, mely Kína legnagyobb fennsíkja, egyben a legmagasabb a világon. A világ tetejének és a harmadik pólusnak is nevezik.

A mintegy 2,5 millió négyzetkilométer kiterjedésű és 4500 méter átlagos tengerszint feletti magasságú Tibeti-fennsík területének közel felét foglalja el a hszicangi régió. Igazán kemény terep nem csak a kutatók számára, de a hegymászók is erről a területről indulnak meghódítani a Mount Everestet. Dava nem a hegymászás, hanem a rovarászat miatt keresi fel időről időre a fennsíkot, aki egyébként a Lhászában található regionális fennsíkbiológiai intézet (Tibet Plateau Institute of Biology, Lhasa, Tibet) munkatársa, és több mint 30 éve foglalkozik rovarrendszertannal – írja a China Daily.

Ő és munkatársai számára a rovargyűjtés bensőséges közösséget jelent a természettel, és hajthatatlan harcot a természet durva elemeivel – az intenzív ultraibolya sugárzással, a kiszámíthatatlan időjárás-változásokkal és a bonyolult földrajzi helyzetekkel – szemben.

Minden évben terepexpedíciókra indulnak, ahol több mint 140 napot töltenek el, és közel 20 ezer kilométert tesznek meg. Útjaik hegyeken, völgyeken, füves területeken és tavakon keresztül vezetnek, minden lépésük megingathatatlan elkötelezettségükről tanúskodik.

Legkiterjedtebb expedíciójuk Medog megye esőerdőibe vezette őket, ahol magas a páratartalom, a hőség, és a szúnyogok mennyisége még a lélegzetvételt is nehezíti. Annak ellenére, hogy az éhséget, a leégést, az allergiát és rovarcsípéseket is el kellett viselniük, mégis sikerült több tízezer hegyvidéki rovarpéldányt begyűjteniük.

Csu Jongcsiang, Dava csapatának tagja arról mesélt, hogy akár egy pillanatnyi nem oda figyelés is azt eredményezte, hogy a karját szúnyogcsípések százai borították, de Dava a szélsőséges körülményeket mintha figyelembe sem vette volna. Ilyenkor meg is kérdezi tőle, hogy honnan ered rendíthetetlen szenvedélye, elkötelezettsége.

A válasz a most 55 éves kutató gyermekkorában rejlik. Ugyanis egyik alkalommal figyelemmel kísért egy káposztalepkét, mely néhány virág felett körözött, rögtön fel is keltette benne a kíváncsiságot, a vágyat, hogy többet megtudjon ezekről a gyönyörű lényekről. Szülei ellenzésének dacára mégis a rovarok tanulmányozása iránti szenvedélyét választotta hivatásul és mára már elismert rovarásznak számít.

Egyedülálló növények, egyedülálló lepkék

2017-ben Dava és csapata elkezdte katalogizálni Hszicang lepkéit, ezzel ők voltak az elsők, akik feljegyezték ezen fajok tudományos nevét, valamint mindezt mandarin és tibeti nyelven is. A katalógus aprólékosan dokumentálja a térségben talált több mint 600 lepkefajt, beleértve a morfológiai jellemzőket, a gazdanövényeket és az elterjedési információkat.

Dava kiemelte a lepkék döntő voltát a fennsík kényes ökoszisztémájának felmérésének eredményében és védelmében.

A fennsík ökoszisztémájának egyedülálló növényei kizárólag bizonyos lepkefajokra támaszkodnak a beporzásban.

Ha ezek a különleges élőlények eltűnnének, ezek a ritka növények azonnal kihalásnak néznének elébe, ami a túlélésükben tőlük függő állatok pusztulásához vezetne.” – magyarázta.

Értékelőjében megjegyezte, hogy a Tibeti-fennsík elsődleges összetevőjeként a szűkebb területet jelentő Hszicang biológiai sokféleségében bekövetkező változások közvetlenül befolyásolják a globális éghajlatot és a biológiai sokféleséget.

The post A legextrémebb környezetekben dolgozik a tibeti lepkekutató first appeared on National Geographic.