Aki láthatta a május eleji sarki fényt, annak valószínűleg örökre megmarad ez az emlékezetében. Színpompás és erős fényű jelenség volt, amelyet a megszokott területeknél jóval délebbre is látni lehetett. A környékünkön ez a Földközi-tenger partvidékét jelentette, Japánban pedig Honsú, a fő sziget középső régióját. A Nagojai Egyetem kutatói e ritka eseményt vizsgálták meg, mégpedig civil kutatók segítségével, és magyarázatot kerestek az alapvetően színpompás, és japán helyi időben éjfél felé látható lilás-kékes sarki fénynek. A kutatási eredmények az Earth, Planets and Space folyóiratban látott napvilágot.
A májusi sarki fényt a rengeteg digitális eszköz (kamera, telefon) miatt nagyon sokan meg tudták örökíteni jó minőségben. E rengeteg fotónak köszönhetően számos új információhoz juthattak hozzá a szakemberek – például ugyanazon sarki fény oszlopok különböző helyen készült fotói segítségével kimérhették, milyen magasságban is jelentek ezek meg a légkörünkben. A kékes színű sarki fények születéséről egy korábbi elképzelést meg is cáfoltak a kutatók.
A sarki fény ritkán felbukkanó, kékeslila színeit korábban olyan alkonyi / hajnali eseményekhez kötötték, amikor az ionoszférát érte a napfény – a most vizsgált esetben azonban éjféli időszakban került erre sor, ezért ezt a magyarázatot a kutatók elvetették. A lila oszlopok különösen magasba nyúltak (ilyet egyébként a hazai megfigyelésekben is lehetett látni), és a mágneses erővonalak irányát követték. Ez volt az az árulkodó jel, amelynek segítségével a korábbi elméletet cáfolták most.
Az alacsony szélességen megjelenő kék (magyarban ezt inkább lilának nevezzük) sarki fényt a Földet fánk alakban körbefogó köráramhoz kötötték, az ebben keringő nagyenergiás, semleges részecskékhez. Azonban az, hogy a most megfigyelt kékeslila sarki fények a mágneses erővonalakat követték (ezért volt oszlopos megjelenésük), és hatalmas méretűek voltak, kizárja azt, hogy a köráramban jöttek volna létre.
A köráram hozza létre a talán lassanként ismertté váló SAR-ívet, ami azonban meggypiros árnyalatú, és nem mutat oszlopos szerkezetet, hanem egyöntetű, elmosott vonalú ív.
A kékeslila oszlopok elhelyezkedésének összehasonlításából kiszámították a kutatók, hogy ezek több száz kilométeres magasságúak voltak, és egy kb. 1200 kilométeres felszíni terület felett alakultak ki. Az alul látható pirosas-lilás oszlopok 400 kilométer magasságig terjedtek, a felettük megjelent kék oszlopok kb. 400 kilométeres magasságtól legalább 900 kilométeres magasságig tartottak! A kutatók szerint ez a kékeslila fény a nagy magasságba (egyelőre ismeretlen módon) feljutó molekuláris nitrogén-ionoknak lehet köszönhető.
The post A májusi sarki fény újabb fura elemére találtak magyarázatot first appeared on National Geographic.