Az izlandi gyerekek abban a szerencsés helyzetben vannak, hogy karácsonykor nem egy, hanem mindjárt 13 ajándékosztó hoz nekik meglepetést. A jólasveinar, azaz a karácsonyi csibészek december 12-étől egészen szentestéig sorban látogatják meg a háztartásokat.
Azonban már nevükből is érződik, hogy a Jézuskával és a Mikulással ellentétben nem tetőtől talpig jóságos figurákról van szó. A karácsonyi csibészek hagyományosan otromba, testi deformitással rendelkező trollok, akiknek érkezése sok bajjal jár együtt.
Jön Kanálnyaló és Kolbászcsenő
A karácsonyi csibészek egyes vélekedések szerint Dimmuborgir lávamezőin laknak, mások pedig úgy tartják, a hegyekben rejtőznek, ahonnan aztán december közepén merészkednek le. A mágikus lények külön-külön érkeznek az emberek közé és édességet helyeznek a jó gyerekek cipőjébe, a rosszak pedig rohadt krumplit kapnak.
A izlandi fiatalok így december 12-étől egészen szentestéig minden nap kapnak valami meglepetést, mindennek azonban rossz oldala is van. Nem hiába hívják ugyanis csibésznek őket: mindegyikük elkövet valami csínyt, amivel megkeseríti az emberek hétköznapjait.
A hagyományok szerint a karácsonyi csibészek érkezési sorrend szerint a következők:
Stekkjastaur (Bumfordi juhakol): ő az első, falábakon biceg és a bárányokat zaklatja.
Giljagaur (Víznyelő mamlasz): a házak körüli árkokban, víznyelő aknákban bujkál, majd amikor senki sem figyel, beoson a házba és ellopja az összes tejet.
Stúfur (Tömpe): ez az apró termetű troll serpenyőket csen, hogy a bennük található maradékkal próbálja kielégíteni csillapíthatatlan étvágyát.
Þvörusleikir (Kanálnyaló): betegesen sovány, minden kanalat megnyal némi táplálék reményében.
Pottaskefill (Edénykaparó): kikaparja a fazekak aljáról a maradékot és megeszi.
Askasleikir (Tálnyaló): a gyerekek ágya alatt bujkál, várva, hogy azok befejezzék az éjszakai nassolást és kinyalhassa a maradék pudingot tálkájukból.
Hurdaskellir (Ajtócsapkodó): ajtókat csapkodva hangos lármát csinál, hogy felkeltse az alvó embereket.
Skyrgámur (Skyrfaló): megeszi az összes őrizetlenül hagyott skyrt, ami egy hagyományos karácsonyi tejtermék Izlandon.
Bjúgnakrækir (Kolbászcsenő): a tetőgerendákon bujkálva várja, hogy elkészüljön az ünnepi kolbász, amelyet aztán ellop.
Gluggagægir (Ablakkukkoló): éjszaka az ablakokon belesve ijesztgeti a gyerekeket.
Gáttaþefur (Ajtószagoló): hatalmas orrával kiszagolja a laufabrauð nevű ünnepi kenyeret, amelyet aztán megesz.
Ketkrókur (Húskampó): az éjszaka leple alatt hatalmas kampójával ellopja a húst a háztartásokból.
Kertasníkir (Gyertyalopó): a gyerekeket követi, akiktől alkalom adtán ellopja a gyertyát, amivel este olvasnak.
A csibészek jelenléte tehát problémát okoz, ám ők korántsem jelentenek akkor fenyegetést, mint édesanyjuk, Grýla.
Jaj a rossz gyerekeknek!
Az ünnepek közeledtével nemcsak a 13 csínytevő jön elő rejtekéből, hanem a számos rémtörténetet megihlető Grýla is, akitől minden rossz gyerek félhet. Az óriásnő egész évben figyelmesen hallgatja a vásott kölykökről szóló pletykákat, a tél beköszöntével pedig útnak indul elrabolni őket.
Grýlának van egy társa is, Jólakötturinn, egy óriási fekete macska. A bestia Izland szigetét járja az ünnepi időszakban és felfalja a rossz gyerekeket, valamint azokat is, akik nem kaptak új ruhákat karácsonyra.
Thorsteinn1996 / Wikipedia
A gyerekevő óriásnőnek emellett van egy férje is, Leppalúði, őt azonban nem félelmetes alaknak, hanem sokkal inkább megfélemlítettnek és szánalmasnak mutatják be a legendák. Ennek oka, hogy Leppalúði tart attól, hogy úgy jár, mint Grýla előző férje, akit az óriásnő megevett.
Ezek a mítoszok elsőre kegyetlennek tűnhetnek, az ország környezeti adottságainak és történelmének ismeretében azonban világossá válik, hogy az izlandiak okkal rémisztgették a gyerekeket. A folklórkutatók szerint Grýla a sziget kegyetlen és embert próbáló teleinek volt a megszemélyesítése, amely könnyen az engedetlen, elcsavargó gyermekek vesztét okozhatta.
Az idő múlásával azonban a hideg évszak egyre kevésbé jelentett életveszélyt, ezzel együtt pedig a karácsonyi szokások is változtak. A csibészeket ma már inkább ábrázolják kedves, pocakos, öltözködésükben és megjelenésükben is a Télapóra hasonlító alakokként, Grýlát pedig sokan szeretnék kitörölni az emlékezetből. A 18. században az izlandi parlament például megtiltotta, hogy az óriásnővel riogassák a gyerekeket, és olyan karácsonyi dalok is születtek, amelyek a halálát mesélik el. A legendákat azonban nem ennyire könnyű kiirtani: Grýlától még ma is országszerte félnek a kicsik.
The post A rossz gyerek itt nem virgácsot kap, hanem megfőzik first appeared on 24.hu.
