Ma már jól ismert, hogy előfordulhat Naprendszerünkben olyan látogató égitest, amely egy távoli naprendszerből lökődött ki és évmilliárdos csillagközi út után érkezett gyors átutazásra hozzánk. Ilyen volt az 1I/Oumuamua, vagy a 2I/ Borisov üstökös. Ezeket fel lehet ismerni arról is, hogy a pályájuk hiperbolát ír le – a Naprendszeren belül keringőké ellipszist.
A különbség annyi, hogy a Nap mellett hiperbolapályán elszáguldó égitest soha nem fog visszatérni, míg az elliptikus pályán mozgó igen. Ezt egy egész egyszerű számadattal írják le: ez a pálya excentritása. Ha ez 1-nél kisebb értéket ad, akkor elliptikus a pálya, ha viszont 1-nél nagyobb az értéke, akkor hiperbola.
A bolygórendszerek kialakulásának kezdeti időszakaiban még gyakori az olyan kaotikus helyzet, amelynek hatására számos égitest hiperbolikus pályára lép, és kilökődik az adott rendszerből. Ilyesmi a Naprendszerben is gyakran lezajlott annak hajnalán, különösen az óriásbolygók vándorlásának időszakával hozzák ezt kapcsolatba.
Azonban előfordul, hogy a már stabilizálódott rendszerben érnek olyan erőhatások egy égitestet, amely ennek köszönhetően búcsút int születési helyének. Ilyen történt az 1980-ban felfedezett C/1980 E1 (Bowell) üstökössel is, amely a Jupiterhez túl közel „merészkedve” kapott akkora plusz sebességet, hogy hiperbola pályára tért és igen nagy tempóval száguld kifelé a Naprendszerből.
A most bemutatott üstököst az ATLAS bolygóvédelmi égboltmegfigyelő program dél-afrikai teleszkópja észlelte először pár hónappal ezelőtt. Összesen 31 napon át sikerült megfelelő minőségű adatokat kinyerve követni az égitest útját.
Az eredetileg A117uUD néven említett égitest hivatalos nevet is kapott már (a tanulmány készültekor még nem volt ez meg): C/2024 L5 (ATLAS). A felfedezése idején az égitest már távozó pályára lépett, vagyis a pálya excentritása nagyobb volt 1-nél. Ilyenkor persze rögtön felmerül az is, hogy ismét egy csillagközi látogatóra bukkantunk, a helyzet ez esetben azonban más.
Az üstököst, pályájának 142 megfigyelése alapján alaposabban is megismerhették a szakemberek, és az útját visszaszámolva arra jutottak, hogy egy, a Szaturnusszal 2022-ben lefolytatott igen közeli villámrandevú eredményeként kell távoznia a Naprendszerből.
Ezzel teljességgel kizárhatták azt, hogy csillagközi eredetű égitest volna. Alig 42 év telt el az előző ilyen eseménytől, így a kutatók arra jutottak, hogy annyira nem is lehet ritkaság a kisebb égitestek kilökődése ma sem.
The post A Szaturnusz kilökött a Naprendszerből egy üstököst first appeared on National Geographic.
