A Macquarie-sziget egy 35 kilométer hosszan elnyúló szárazulat Ausztráliától 1500 kilométerre délre, az Antarktikától pedig 1500 kilométerre északra. A sziget világörökségi védelmet élvez, mind a különleges élővilága, mind a geológia helyzete miatt. Közigazgatásilag Tasmania része.
Jó ideig bálnavadászok, fókavadászok, hajósok pihenőhelye volt, majd az első ausztrál antarktiszi tudományos expedíció kihelyezett kutatóbázisa létesült itt több mint 100 éve. Mindmáig fenntartott kutatóállomást üzemeltetnek itt az ausztrálok.
Alig 15 éve még hemzsegett a sziget a behurcolt állatoktól, emiatt veszélyben volt az őshonos élővilág, a rágcsálók a madarak tojásait falták fel, a nyulak pedig olyan talajátalakításokat végeztek, amelyek miatt még egy pingvin-költőtelep is elpusztult, földcsuszamlás okán.
E problémákat felismerve Tasmania 25 millió ausztrál dolláros, 3 éves kampányt indított a behurcolt állatok kiirtására és néhány év megfeszített munkájával sikerült megszabadítani a szigetet. 2014-ben természetvédelmi kiképzést kapott keresőkutyákkal kutatták át kétszer is tüzetesen a teljes területét, ezzel ellenőrizték, hogy minden behurcolt állat eltűnt.
Azóta 10 év telt el, most egy 10 napos túra keretében felmérés készült arról, hogy ezen időszak alatt miként gyógyult a sziget ökoszisztémája. „Remek rálátásunk volt az albatroszok lejtőire a délnyugati csücsökben, és abszolút rendkívülinek láttuk a növényzet javulását” – mondta Dr Kris Carlyon vadbiológus. „Akkora sáscsomók közt sétáltunk el, amik kétszer magasabbak voltak nálam.”
Ez nem hétköznapi sás persze, hanem eredetileg is ilyen nagy, ám a nyulak tönkre tették. Most a sás újra visszanőhetett a lejtőkre, stabilizálva azok talaját, biztonságos költőhelyet biztosítva az albatroszok számára (is). Ezen túl más, a területen őshonos nagy termetű növények is visszanyerhették élőhelyüket. „Növényzet szempontjából a sziget kiváló állapotba került” – mondta dr Aleks Terauds, az expedíció tagja, aki programvezető kutatóként korábban éveket töltött el a sziget élővilágát vizsgálva.
Ma már a szigetre csak úgy érkezhet hajó és rakomány a kontinensről, hogy előtte azt tüzetesen átvizsgálja egy erre kiképzett vadvédelmi kutya, így igyekeznek fenntartani a nehéz munkával elért kártevőmentsséget. A rágcsálókon túl a rovarok behurcolását is meg kell előzni, és a megelőzés nagyságrendekkel olcsóbb, mint a már betelepült nemkívánatos fajok irtása.
A most elvégzett felmérésből világossá vált egyrészt az, hogy hatalmas javuláson esett át a sziget növénytakarója, másrészt pedig az is, hogy a következő évek során mely fajokra kell majd jobban odafigyelni még.
The post A sziget, ahol sikerült helyreállítani az eredeti élővilágot first appeared on National Geographic.
