Macska, kobra, lepke és gömbhal: néhány állat azok közül, akik nem elfutnak, ha megtámadják őket, hanem kidüllesztik, szétfeszítik és felfújják, amijük van, hogy minél nagyobbnak tűnjenek, hátha az elrettent. Aztán olyanok is vannak, amik felmérik a menekülés valós kifutási lehetőségeit, és inkább az eltűnéssel próbálkoznak: kaméleonként olvadnak a környezetükbe, mint a tintahal (tintahalként olvadnak a környezetükbe, mint a kaméleon), netán
Csak olyan állat nincsen, ami a veszély szemébe nézve megpróbál minél kisebbnek tűnni. Ország is csak egy, de szerencsétlenségünkre az pont a miénk. Persze, sánta a példa, elvégre hány állat van, ami akkor is a szénhidrogén-importra koncentrál, amikor beindul a gyilok az erdőben, és aminek valószínűleg van egy külön dealje a medvével, ami megmagyarázza, miért szavaz mindig úgy, mintha maga is a bocsa volna? (Ráadásul teszi ezt dacára annak, hogy a medve kiszámíthatóan, száz évente ötven évre tokkal-vonóval elszúrja a világát.)
Amikor egy párt nyer a választásokon, és számos másik, más nézeteket képviselő alulmarad, az egy dolog. (Hogy nálunk 2014 óta milyen választásokon, az egy másik dolog, de most tartsuk tekintetünket a nagyobb képen.) Ha minden adófizető pénzéből tömködi a néhányaknak kedves egyházakat: megint egy dolog. Ha senkiháziakkal rendeztet értelmetlen történelmi filmeket: az is az. Ha csak betonra költ, környezetvédelemre nem, ha nem lát három napnál tovább, ha pénzesőben is csődbe viszi a boltot: mind-mind dolgok. Történelmi léptékben ezek — a csődöt talán leszámítva — nagyjából annak a megfelelői, amikor egy kiránduláson a többség arra szavaz, hogy egy béna helyre menjünk ebédelni, amiről előre sikít, hogy rossz ötlet — kimaradt lehetőségek, le nem fölözött hasznok, de nem az út vége.
Talán azért nyúlok a kiszámítható, mégis emészthetetlen fordulatok utáni jéghideg düh első órái után az állatos példákhoz, mert az utóbbi heteket meghatározza, hogy gyerekaltatás közben érkezik az aktuális hír, amiben valamelyik tesztoszteronjános éppen szétkapja az 1945 utáni világrendet, vagy azt, hogy 1999/2004/1000 óta hol van a mi helyünk abban. Nehéz úgy hitelesen a mindig jól végződő ovis mesékben maradni, hogy közben az ember felesége azt suttogja a sötétben, hogy „Hol fogunk lakni?”. És talán azért is a természeti példák, mert ha nyílegyenesen kéne értékelni legutóbbi napjainkat, nem lennének olyan higgadt mondataim, mint Kerner Zsoltnak, aki csütörtökön előbb azt írta meg, hogyan rázza össze Donald Trump globális dührohama Európát, aztán pénteken azt, mi hogyan teszünk meg mindent azért, hogy lecsatlakozzunk róla — hívják bárhogyan a szervezeti formáját.
Olvasni, persze, olyan értékelést is — épp az EU tőlünk semmiképp nem független kiüresedése miatt —, hogy a miniszterelnökünknek a csütörtök esti volt az utolsó zsetonja. Avagy a rosszkedvű, részeg ember utolsó csapása a levegőbe verekedés után, az ellenfél felé, hogy azért számon tartsák, kivel volt. De ez nem old fel és nem old meg semmit: pont az a baj, hogy számon fogják.
Így kezdődik ma reggel kiküldött heti hírlevelünk, a 24/7, amelyben ezután még elmélyülős és szórakoztató olvasmányokat, videókat és podcastokat ajánlunk hétvégére válogatva, továbbá összegyűjtjük a hét sorozat- és filmkritikáit is. Itt iratkozhatsz fel, ha jövő héten már te is kéred!
The post A világon nincs élőlény, ami úgy viselkedne, mint Magyarország first appeared on 24.hu.
