Ritmusérzékünk és reflexünk egyaránt komoly megpróbáltatásokra késztet az Aaero2-ben, aminek bitang hangulatos atmoszférája hosszú órákra képes a figyelmünket lekötni.

Közel hét éve jelent meg az Aaero, melyben a lehető legmagasabb pontszám elérése érdekében egy űrhajót irányítva fényszalagon kellett repkednünk. Ezek a fehér csíkok olyan környezetben helyezkednek el, ahol a dubstep stílusú zenei aláfestés nagy hatással van a pályákon lévő csapdákra és vonalakra, ugyanis a készítők ezen műfajú muzsikák felépítettsége alapján építették bele a pályákba. Mindeközben pedig a támadó tornyok kikerülése közepette halálos járművek suhannak el körülöttünk, amik ránk célzó ágyúkkal vagy hőkövetős rakétákkal igyekeznek feladni az utolsó kenetet. A most debütált második rész alapvetően nem változtatott a jól működő koncepción, bár az alkotók – legalábbis elmondásuk szerint – a keményvonalas rajongók közreműködésével tökéletesítették az eddig ismert játékélményt.

A statisztikai összesítőnk nem csak annak függvényében gyarapodik, hogy mennyi ideig dekkolunk a villámgyors s folyamatosan változó felépítettségű fénycsíkokon (de nyilvánvalóan érdemes minél tovább rajtuk tartózkodni, mivel annál magasabb szorzót szerzünk), hanem javallott a legtöbb nemezisünket ripityára lőni. Mindezt játékosként hőkövető fegyverrel vagy gépágyúval tudjuk megtenni, ám az előbbi esetében érdemes megfelelően időzítenünk, hogy a kontrollerünk gombjának folyamatos nyomva tartása mellett akkor engedjük azt el, ha az ideiglenesen felbukkanó sávon lévő oda és vissza mozgó csúszka a közepénél áll meg, hiszen ennek köszönhetően ellenségeinkre maximális tűzerőt zúdíthatunk. Leszámítva az aprócska „pályaakadályokat” és a tetszetős boss harcokat az Aaero2 többnyire a tempóérzékünkre és a megfelelő reakcióidőnkre helyezi a hangsúlyt. Különös, de abszolút érthető módon a konzolon szeptember hónapban debütált tesztalanyunk jelenlegi PC-s verzióját – akárcsak az első rész esetében – csak és kizárólag gamepaddal lehet játszani.

Single player mellett online és helyi PVP vagy kooperatív mód alkalmával szintén monitor elé ülhetünk, de az internet égisze alatt más játékosok keresésében eddig még sajnos nem jártam szerencsével, mivelhogy egyszer sem találkoztam más vállalkozó kedvű jelölttel. Pedig bizonyára ott vannak valahol ők is, hiszen a folyamatosan változó ranglista alapján a három különböző nehézségi fokozaton egészen sokan lezongorázták már az pályák nagy részét (amelyekből egyébként összesen 18-at találunk). A Normal, Advanced és Master közötti különbségek szinte kézzel foghatóak, kivéve, ha mérgünkben falhoz vágjuk a játszáshoz szükséges eszközünket, ugyanis legkönnyebb szinten minimális segítséget kapunk azzal, hogy a játék „rásegít” bennünket a fénycsíkokra, viszont a másik kettő apropóján ilyesmiről nem beszélhetünk és sokkal több rosszakaróval gyűlik meg a bajunk.

Az Aaero2 izgalmas ritmikus akciójáték. A látványvilága néhol egészen jól kidolgozott és még zeneileg sem mondható katasztrofálisnak dacára annak, hogy az elektronikus zene ezen variánsa egyáltalán nem tükrözi az ízlésvilágomat. A történetére nem térnék ki túlságosan, az nem mondható erősségének, de a pályák, ahogy egyik helyszínről a másikra repülünk, lényegében összekapcsolódnak.

Pontszám: 7/10
Fejlesztő és kiadó: Mad Fellows
Platform: PC, Xbox One & Series X|S