A zöld gyík (Lacerta viridis) hazánk legnagyobb testű gyíkfaja, teljes testhossza a farkával együtt akár a 40 centimétert is elérheti. Teste izmos, erőteljes, lábai jól fejlettek. Ahogy nevük is jelzi, testük legnagyobb részt zöld színű, ám a hímek torka a szaporodási időszakban ragyogó búza- vagy kobaltkék színben pompázik, amely az alsó és a felső ajakra, a fej oldalsó részén pedig egészen a dobhártya, illetve a szem vonaláig is felterjedhet.

Ez a színezet a szaporodási időszak után lassan elhalványodik és a nyár végére kékesfehérré fakul. A nőstényeken az ajkak és a torok piszkosfehér, sokszor fekete pettyezéssel.

A zöld gyík hazánk egész területén elterjedt, jó alkalmazkodóképességének köszönhetően élőhely tekintetében nem válogatós, a síkságoktól a hegyvidékekig mindenféle napsütötte területen, erdőszéleken, domboldalakon, sziklagyepeken előfordul. A hűvös, zárt lomberdőket és a fenyveseket leszámítva gyakorlatilag bárhol találkozhatunk vele.

Az emberi jelenlétet is elviseli, amennyiben nem háborgatják, és megfelelő búvóhelyet talál, akár kertünkben is megtelepszik.

A zöld gyík a reggeli, hűvösebb órákat valamilyen kiszögellésen, farönkön, faágon a napon sütkérezve tölti, a legforróbb, déli és kora délutáni órákat pedig árnyékosabb helyre húzódva vészeli át. Egészen sötétedésig mozog, csak ekkor húzódik vissza földalatti üregekbe, esetleg faodvakba.

Mozgáskörzete magában foglal több, rendszeresen használt búvóhelyet is, amely lehet elhagyott tücsöklyuk, vakondtúrás, vagy bokor is. Veszély esetén ide menekül a ragadozók elől.

Megriasztva, a zöld gyík igen találékony tud lenni: nagy zajt csapva, a talaj felszínén fut egy irányba néhány métert, majd meglapul, és a legnagyobb csendben, az avar vagy fű között megbújva indul visszafelé, az üldöző irányába, vagy az eredeti menekülési irányra merőlegesen. Így illan el, miközben a ragadozó arrafelé keresi a nyomát, amerre először csörtetett. Amennyiben ez a módszer nem válna be, menekülés közben a fákra is felmászik.

Végső fegyverként, ha mégis fogságba esnek, képesek egy izom megfeszítésével eltörni a farokcsigolyáikat, s így „ledobni” a farkuk egy részét. Amíg a ragadozó a rángatózó farokvégre figyel, a zöld gyík egérutat nyerhet.

Elsősorban sáskák, kisebb rovarok és pókok teszik ki étrendjét, de elfogyasztja a rágcsálók újszülött kicsinyeit és a fiatal gyíkokat is.

Májusban, a szaporodási időszak során a hímek ádáz harcot vívnak egymással, melynek nyomát a hímek a testükön látható sebek, forradások formájában őrzik. Elterjedt hiedelem, hogy zöld gyíkok párokat alkotnak, és évekig együtt maradnak. Valójában viszont a hímek több nősténnyel is párosodnak, a nőstények pedig – ha lehetőségük van rá – mozgásban vannak a hímek területei között.

Október elején-közepén fagymentes helyekre, földalatti üregekbe, elhagyott vakondjáratokba, gyökerek közé húzódik telelni, ahonnan csak áprilisban jön elő.

Magyarországon védett faj, természetvédelmi értéke 25 ezer forint.

The post Ádáz harcokat vívnak hazánk legnagyobb gyíkjai first appeared on National Geographic.