Az elmúlt hónapban aligha járt olyan ember Budapesten, aki ne találkozott volna Jordán Adél arcával az óriásplakátokon, a tömegközlekedésen, buszmegállókban, közösségi oldalakon vagy a sajtóban. A Veganuár 2025-ös nagykövetébe és a Tiszta test. Tiszta lélek. szlogenbe az idén minden eddiginél többen futottak bele akarva, akaratlanul. A több-tízmillió forintos kampány mögött egy kiskunfélegyházai fiatalember, a prove.hu vegán magazin alapítója, Vida Raul áll. Interjú.
Az üzenet: fogadd el a kihívást és próbáld ki januárban, hogy milyen jó érzés vegánnak lenni. A prove.hu vegán magazin alapítója, Vida Raul 2024-ben a Forbes 30/30-as listájára is felkerült. Magára nem csak mint vegán-aktivista, hanem mint vállalkozó tekint: ő nem kér támogatást, helyette megdolgozik a magazinjának és social média felületeinek forgalmáért, vállalkozást épít, deal-eket köt. És így jutott el a Veganuár tízmilliós idei projektjéig is.
Forbes.hu: Mióta vagy vegán és miért?
Vida Raul: Nagyjából kilenc éve, 2016 tavaszán váltottam, etikai okokból. Láttam egy videót a Facebookon, hogy hogyan bánnak az állatokkal a vágóhídon, meg a telepeken, ami sokkoló élmény volt. Korábban is állatbarát embernek gondoltam magam, de ez videó átkapcsolt valamit. Először elhagytam a húst, mert azt hittem, hogy ennyi elég igazából, de amikor utánaolvastam, hogy mik történnek a tejiparban, a tojásiparban, a bőrök és szőrmék világában vagy akár az állatos cirkuszokban, teljesen vegán életmódra váltottam.
A közhiedelemmel ellentétben a veganizmus nem csak arról szól, hogy ne együnk húst, hanem arról, hogy elkerüljük az állatok szenvedésének, tárgyiasításának, kihasználásának és megölésének minden formáját, amennyiben ez megoldható.
Ez nem azt jelenti, hogy ha mondjuk megyünk az utcán, és véletlenül rátaposunk egy hangyára, akkor lenullázódik a vegán számlálónk, hanem azt, hogy amennyire tudunk, figyeljünk ezekre a szempontokra. Bár sok esetben tényleg az étrend a vegánság legkritikusabb, legnehezebb pontja.
Veganuár óriásplakát a Móricz Zsigmond körtéren. Fotó: prove.hu
Mikor fogalmazódott meg benned a vegán aktivizmus gondolata?
Majdnem azonnal, de ez valahol természetes. Ha valaki etikai okokból vegán lesz, akkor az azért van, mert problémája van a kialakult rendszerrel, amivel kapcsolatban ő is tud tenni dolgokat, de nyilván azt is érzi, hogy beszélnie kell erről, átadni másoknak ezt az információt, ezt az érzést. Ehhez hozzátartozik, hogy a vegánokat sokszor nem kedvelik, mert erőszakosan kommunikálnak. Ebben van igazság, elismerem, bár nem egyszerű higgadtnak sem maradni, amikor az ember belegondol abba, hogy mennyi szenvedést okoz évi 92 milliárd állat levágása. Ezen viszont csak úgy segíthetünk, ha finoman kommunikálunk, anélkül, hogy megbántanánk vele másokat.
Az első projektem 2016-ban a Csir Kevin nevű Facebook oldal volt, amit jelenleg 292 ezren követnek. Itt eleinte vegán mémeket fordítottam le magyar nyelvre, amiken magyar vegánok nevetgéltek. Csak pár évvel később fogalmazódott meg bennem, hogy nem csak a vegánokat kellene elérni, mert semmi értelme a vegánságról vegánoknak posztolni – attól nem változik meg semmi.
Az első két évben bekövetett nagyjából 20 ezer ember, aztán megváltozott a tartalom, amivel 2020-ra már organikusan 200 ezer követő fölé jutott el az oldal.
A cél az állatok felé irányuló általános empátia kiépítése, hogy ne tegyünk különbséget egy kutya és egy disznó megmentése között. Jön két kutyás videó, utána jön egy malac, és a nézők elkezdik érezni, hogy amúgy nincs nagy különbség. Az stratégia bevált.
„Nincs etikus módja annak, hogy megöljünk valakit, aki nem akar meghalni”
Raul szerint is vannak olyan telepek, ahol kevésbé szenvednek az állatok, sőt, vannak, ahol egyáltalán nem. De számára a veganizmusban nem is elsősorban a szenvedésen van a fókusz. „Amíg tárgyként vagy egyfajta haszonhozóként tekintünk az állatokra, akiknek azt mondjuk, hogy te azért vagy, hogy tejet adj, tojást adj, te meg húst adj, akkor véleményem szerint mindegy, hogy szenvedett, vagy nem szenvedett, mert végül elvesszük az életét. Nincs etikus módja annak, hogy megöljünk valakit, aki nem akar meghalni.
De mégha tényleg lenne arra mód, hogy valahogy nagyon kegyesen öljük meg és jó módon tartsuk őket, azzal sem oldódna meg a probléma, hiszen ez a módszer nem lenne fenntartható. Jelenleg a különböző húsoknak a 95-99 százaléka nagyipari állattartásból származik, mert csak így gazdaságos, és már így is a kapacitások szélén mozog az ipar.”
Mikor lettél teljes állásban aktivista? Hogyan lettél aktivistából vállalkozó?
2018 november elsején, a Vegán Világnapon indítottuk el a Prove.hu-t, ami az ország talán első és egyetlen vegán magazinja. Az oldalt a közösségi médiás jelenlét mellett folyamatosan építgettük, jelenleg havi 300-400 ezer havi oldalletöltéssel működünk, fizetett újságíró és tartalomgyártó csapattal. Ezt adta a szervezeti hátteret, ez valójában a vállalkozásom, az Empátia Sztori Nonprofit Kft., ami ugyan nonprofit, de magamra mindig vállalkozóként gondoltam, ilyen családból is jövök.
Anyukámnak lakberendezési üzlete van, itt Félegyházán, apukám harminc éve kereskedő, rengeteg mindennel foglalkozott már a borotvától kezdve a spanyol ásványvízig, sőt, volt, amikor a tejiparban dolgozott. Az 50 órás középiskolai gyakorlatomat én is egy tejüzemben töltöttem. Ahhoz, hogy legyen egy tehénnek teje, ahhoz kell egy borjú. Tehát őt mesterségesen meg kell termékenyíteni, viszont ahhoz, hogy a tejet ne igya meg a borjú, el kell választani tőle.
Ezt a tejiparban tömegesen, folyamatosan csinálják, akár évente, 5-7 alkalommal egy tehén élete során úgy, hogy ők is, mint minden emlős, mint minden érző, gondolkodó élőlény, kötődnek az utódjaikhoz. Emellett Félegyházán van az ország legnagyobb vágóhídja is, ahol 1 millió sertést vágnak le, ott is jártam többször, már azelőtt, hogy a veganizmus mellett döntöttem volna, de azóta is különböző akciók keretében.
Szóval én nagyon tudatosan építettem ezt a szervezetet, hogy ne az a fajta nonprofit legyünk, ami arra alapozza a működését, hogy támogatóktól kér ezer forintokat.
Mi olyan és akkora kampányokat csinálunk, ahol ez a modell nem működne, itthon nincs meg az az adakozási kultúra és annyi ember, mint mondjuk az USA-ban. Az elejétől kezdve partnerekre és pályázatokra építettük a prove.hu-t, tavaly óta pedig már a Veganuárba is bevontunk a cégeket.
A Veganuár brand
A Veganuár Vida Raul szóalkotása, magyarosítása, a szó használtára kizárólagos joga van. A magyar spin-off-ot természetesen a nemzetközi Veganuary koncepció inspirálta, a szervezőkkel maga Raul is beszélt, de formális vagy céges kapcsolat nincs a szervezetek között. A tartalmak és praktikák megosztása valamennyire működik a nonprofitok között, de a legtöbb esetben nem lehet ezeket átemelni a magyar piacra. Raul és csapata mind a tartalmak, mind a receptek oldaláról a magyar ízlést követik, maguk próbálkoznak, fejlődnek.
A Veganuárra úgy gondolhatunk, mint a magazinnak egy kísérő kampánya, ami elég nagyra nőtt az évek során, de ez korántsem volt mindig így. Az első ilyen kampányt 2020-ban szerveztük meg, 100 ezer forintból indítottuk el, amit két vegán étterem dobott össze nekünk.
Idén januárban már több tízmillió forintos kerettel dolgoztunk és akkora partnerekkel, mint a Lidl, a Herbaház és a Fino Vegajó.
Vida Raul és Szommerné Egyed Linda, a Fino Food ügyvezető igazgatója. Fotó: prove.hu
Hogyan tudjátok mérni a kampány sikerességét?
Mivel bővült a csapat és lett hozzáértő kollégánk, már nagyon sok mindent mérünk, de tökéletesen nem lehet meghatározni egy ilyen kampány sikerességét. Számunkra a legfontosabb, hogy hányan vannak az aktívan résztvevők, akik segítséget kérnek az életmódváltásukhoz azzal, hogy feliratkoznak és a cikkeinket olvassák. Van egy 30 ezer fős Facebook csoportunk is, ami ilyenkor decembertől márciusig kifejezetten aktív, többezer poszt születik ebben az időszakban.
A csatlakozással napi hírleveleket és mintaétrendeket küldünk az érdeklődőknek, amikbe a recepteken és tippeken túl más érdekes vagy motiváló vegán tartalmat is kerülnek.
Az e-mailek megnyitásának arányát is figyeljük, ez a kampány elején 85 százalék körül indul, a hónap végére ez 60-70 százalék környékén szokott alakulni, ami kifejezetten jó aránynak számít. A prove.hu havi oldalletöltése a havi 300-400 ezres szintről januárra 1,2 millió fölé is felmegy. Még tart a kampány, végleges számot csak február elején fogunk kommunikálni, de várakozásaink szerint a tavalyi harmincezernél is többen csatlakoztak az idei akciónkhoz.
Tavaly felkerültél a Forbes 30/30-as listájára. Mit adott neked ez a lehetőség? És mit tanácsolsz az utánad jövő generációknak?
Számomra ez azért volt nagyon megtisztelő, mert tudomásom szerint én vagyok az első a Forbes 30/30-as listáján, aki dedikáltan a veganizmussal és annak népszerűsítésével foglalkozik. Nincs egyszerű dolga a vegánoknak a médiában, lévén sokan elítélik őket, főleg azok miatt, akik nagyon durván kommunikálnak. Ezzel szemben én mindig azt vallottam, hogy ha az aktivizmust jól csináljuk, nem durván, hanem békésen, befogadóan, de hatékonyan, akkor egy olyan magazin is, mint például a Forbes, el tudja ezt fogadni, meg tudja ezt jeleníteni, amivel társadalmilag is talán egyre inkább elfogadottabbá válhat a veganizmus.
Amit pedig tanácsolnék, az az, hogy bármilyen ügyet is képviselsz, legyél akár vállalkozó, startupper vagy nonprofit, higgy magadban, akkor is, ha elsőre senki nem hisz benned. Akkor is, ha néha éjszakákon át kell dolgoznod a céljaidon, és akkor is, ha néha feladnád, mert nehéz. Előbb utóbb működni fog, és el fogják ismerni a munkád értékét.
Idén is összeállítjuk a Forbes 30/30 listáját, vagyis 30 sikeres személyt, akik 30 alattiak, vagy éppen a harmincat töltik. Segíts, hogy a felkerüljenek a listára azok, akik teljesítményük alapján megérdemlik! A jelölés határideje: január 31!
ITT TUDSZ JELÖLNI.
The post Aki megálmodta a Veganuárt – Tudatosan építette, hogy ne az a fajta nonprofit legyen a cége, ami arra alapoz, hogy támogatóktól kér ezer forintokat appeared first on Forbes.hu.
