A dél-afrikai Witwatersrand Egyetem  számolt be arról a kutatásról, amelyben az Australopithecus étrendjét vizsgálták meg, hét emberelőd-maradvány fogzománcának izotópelemzésével. Az élőlények életük során elfogyasztott tápláléka lehet különböző típusú növényi forrásokból származó, vagy halból, madárból, emlősből való.

Az elfogyasztásukkal az ezen élelmiszerekre jellemző izotóp-összetétel beépül az ember csontjaiba, illetve a legkeményebb, leginkább fennmaradó szövetünkbe, a fogzománcba is. Ezen izotópok elemzéséből ki lehet deríteni, mit is ettek elődeink – hasonlóan ahhoz, ahogyan egy ételfoltos abroszról is kiderül, mit evett, aki annál az asztalnál ült.

A dél-afrikai Johannesburg közelében található Sterkfontein barlangi lelőhelyén, amely a világ leggazdagabb Australopithecus-leletkincsével dicsekedhet, már eddig is számtalan jelentős felfedezést tettek elődeink kapcsán. Az új, a Science hasábjain publikált kutatás arra mutatott rá, hogy az itt élt emberelődök szinte csak növényi étrenden éltek. Ha ettek is húst, az olyan kevés volt, hogy alig, vagy egyáltalán nem hagyott nyomokat a fogzománcban.

Az állati eredetű élelem fogyasztását számos szakember köti ahhoz, hogy elődeink az így kapott többlet energiák segítségével válhattak azzá a nagy agyú lénnyé, amelynek utódai közt volt a mai, modern ember, vagyis mi magunk is. Arról azonban nem igazán volt eddig közvetlen bizonyítékunk, hogy mikortól is ehettek húst az elődeink, és miként is alakult az étrend az idők során. A dél-afrikai kutatók 3,7-3,3 millió éve élt emberelődökön végeztek elemzéseket a német Max Planck Kémiai Kutatóintézet szakembereivel együtt.

A fogak izotóparányait összehasonlították a térségben élő számtalan, különböző étrendű mai emlős, mint majmok, antilopok, vagy a nagyragadozók fogából kivont izotpópokkal.

A fogzománc az emlősök szervezetének legellenállóbb anyaga, amely évmilliókig képes megőrizni az étrend izotópjeleit

– mondta Tina Lüdecke, a kutatás vezetője.

A nitrogén 14-es „könnyű” és 15-ös „nehéz” izotópja arányai alapján lehet eldönteni, mit is evett egy állat, azt, hogy mennyi a növényi és az állati összetevő az étrendjében. Minél több a 15-ös izotóp, az adott élőlény annál magasabban helyezkedik el a táplálkozási láncban, vagyis annál húsevőbb. Ezen adatok mérésére néhány tízezer évre visszamenőleg eddig is sor került csontok, karmok, haj, szőr vizsgálatával, ezek az anyagok viszont lebomlanak az idők során.

Épp ezért ilyen régmúltat, mint az itt vizsgált több mint 3 millió éves leleteket, eddig nem mértek fel. Most egy újonnan kifejlesztett technológiának köszönhetően sikerült a fogzománcot vallomásra bírni.

Az eredmények alapján az Australopithecusok nitrogénizotópjai arányukban a növényevő állatokhoz állt közel, sokkal de sokkal alacsonyabb volt, mint a modern húsevőké. A kutatók szerint ez azt jelzi, hogy bár az emberelődök étrendje változatos lehetett, elsöprő többségében, szinte teljesen növényi volt. Emiatt az Australopithecus nem vadászhatott még a nagy termetű emlősökre, ahogy azt később például a neandervölgyi ember tette. Ami állati eredetű fehérjét elfogyaszthatott, az valószínűleg tojásból vagy rovarokból eredhetett.

Lüdecke és csoportja szeretné a technológiát alkalmazni más emberelőd maradványokra is, hogy közelebb kerülhessenek ahhoz, hogy mikor tértek át a jelentősebb húsevésre őseink, és miként alakult az idők során az étrendjük. „A módszer lehetővé teszi, hogy az emberi evolúció fontos lépéseit megértsük és kulcskérdésekre adhat választ, például arra, hogy mikortól eszünk húst? Arra, hogy a húsevés kezdete egy időben zajlott-e az agyunk méretnövekedésével?” – tette hozzá Alfredo Martínez-García, a német intézet szakembere. A módszer persze nemcsak az emberelődök, de az állatok esetében is feltárja majd ezeket az adatokat, és így az állatvilág számos rejtélye is megoldódhat majd, évmilliókra visszamenőleg.

The post Alig evett húst az Australopithecus Dél-Afrikában first appeared on National Geographic.