Az esőerdőket sűrűn fás, párától nehéz levegőjű helynek képzeljük el, ahol zeng az állatok kiáltozása – azonban a valóság nem ilyen egyszerű. A fák közt a semmiből megjelenő, fura, nagy kiterjedésű fátlan tisztásokat találunk, amelyek kizárólag a Kongói-medence esőerdőiben találhatók.

Ezek a világ egyedüli természetes eredetű famentes tisztásai, amelyek igen fontos szerepet játszanak az erdő ökoszisztémájában. E fura tisztásokról készült egy vizsgálat, amelynek eredményét az Ecology folyóirat tette közzé, és a Eurekalert ismertette.

A tisztások neve az őslakos ba’aka nyelvből átvett szóval bai, némelyik a több kilométeres hosszúságot is elérheti, mások csak néhányszor tíz méteresek. Izgalmas helyeknek tűnnek, ám nehezen elérhetők, így nem vizsgálták eddig őket tüzetesebben. A Harvard Egyetem kutatói helyi szakemberekkel együtt felmérték, mennyi van ezekből a tisztásokból, hol vannak, és milyen élőlények találkozhatnak ezeken egymással.

Drónoktól kameracsapdákon át a helyszíni talajvizsgálatokig rengeteg mérést végeztek el. Kiderült, hogy rengeteg faj járja e tisztásokat, különös közösségek jönnek létre, a növényevők megjelenése természetesen vonzza a ragadozókat is, ezek a baik olyanok, mint egy fesztivál, ahol rengeteg különféle élőlény találkozik.

E helyeken találkoznak egymással az egyes elefántcsaládok, és itt mutatják be egymásnak a kicsinyeiket az anyák, akárcsak egy park játszóterén az emberek. A nyílt területen jól látják egymást, a kicsik nyugodtan játszhatnak a vízparti sárban, és a park dolgozói szerint előszeretettel kergetik a madarakat is az elefántborjak. A nőstény gorillák alaposabban szemügyre vehetik a magányos hímeket, és eldönthetik, hogy csatlakoznak-e hozzájuk. A kutatók a felmérések során gyakran az elefántok nyomait követve jutottak el a következő bai területére – felmerült, hogy ezek valamilyen hálózatot alkothatnak.

Az állatok valamiért nagyon vonzódnak ezekhez a tisztásokhoz, köztük olyan veszélyeztetett fajok, nyugati síkvidéki gorillák, vagy az erdei elefántok, és életük jelentős részét töltik azzal, hogy egyes baik közötti utat járják. Ha az ember a dzsungel sűrűjéből kilép, a fák sokaságának igen hirtelen szakad vége, és az erdőtől gyökeresen eltérő látvány fogadja az embert: a nagy füves teret patak szeli át, bivalyok legelnek a rövid sás közt, madarak csipegetik a talajt. A kutatók a 4 éven át tartó munka során elemezték a növényi összetételt az egyes baik területén, és kiderült, hogy hatalmas különbségek vannak a gorillák által használt, illetve az elefántok által használt területek közt.

Eddig mintegy 200 bairól volt tudomásuk a szakembereknek, most a műholdas és drónos térképezésnek köszönhetően ez a szám több mint 2000-re bővült. A baik területe ugyan csak 0,2 százaléka volt az Odzala-Kokoua Nemzeti Park területének, azonban csoportokban helyezkedtek el. Mivel a kameracsapdás felvételek alapján (egy ilyen a fentebbi videó is) aránytalanul fontosnak tűntek az állatok számára, természetvédelmi szempontból kiemelt jelentősége lehet a megismerésüknek.

Azonban a kutatások rengeteg új kérdést vetnek fel. Vajon az állatok hozhatják létre e tisztásokat, vagy mi módon keletkeznek? (A jelenlegi elképzelések szerint a terület vízrajzi adottságai és az állatok együttesen.) Mennyire függenek e helyektől, és pontosan milyen a kapcsolatuk velük? Mennyire hosszú ideig maradnak fenn, és mennyire stabilak a baik? Ezekre a jövő és a további felmérések adnak majd választ.

The post Állati játszóterek vannak a kongói őserdőben first appeared on National Geographic.