Talán a legszebb dolog az autópiacon a sokszínűség. Hogy minden gép másban igazán kiemelkedő, cserébe minden autónak megvannak azok a területek, ahol nem a legjobb. Aztán ott a negyedik generációs Prius, ami állítólag mindenre megfelel. Legalábbis aki ilyennel jár az jó eséllyel ezt fogja állítani. Itt az idő utánajárni: vajon tényleg ez az autó vágja át a gordiuszi csomót, vagy akad itt olyan kompromisszum, amellyel nem számolnak a rajongók? Egy konnektoros hibrid változatot vittünk el egy körre, hogy ezt kiderítsük.

A válaszok keresését kezdjük mondjuk az alapoknál. A negyedik generációs Prius konnektoros hibrid változatát 2016-ban mutatták be, és külső részleteiben látványosan eltér a köznapi, öntöltő Priustól. A típustól megszokott sziluett mellé a méretek terén ez a generáció a legnagyobb, már persze a hétüléses Prius Plus kivételével, fejenként nézve pedig egyenesen a legtágasabb, ám ez kétélű fegyver, hiszen csak négyszemélyes. Ha úgy tetszik, ez a generáció az eredeti Prius-koncepció kiteljesedése, hiszen az utód már inkább prémiumtermék, mintsem a hétköznapi közlekedésre tökéletesített céleszköz.

A beltérben is modern letisztultság jellemzi, az óracsoport szokás szerint középen foglal helyet, alatta pedig egy 8 colos központi kijelző figyel. Összességében kellemes érzés a sofőrülésben időt tölteni, egy Toyotához képest kiemelkedő az anyagminőség, de még akár a nagyobb nevű márkákkal összevetve is magabiztosan a felső kategóriát képviseli. A kezelőszerveket könnyű megérteni, a klasszikus “prius-váltó” természetesen itt is adott, összességében elmondható, hogy minden kézre áll és minden ergonomikus.

Csak az a fránya hátsó sor ne lenne, ahol viszont megdől az eddigi tendencia, és elkezdődnek a kompromisszumok. A negyedik generációs Prius alapjaira épülő konnektoros hibrid ugyanis az előddel és az öntöltő változattal ellentétben négyszemélyes. Persze, ez garantálja a mindenkinek egységesen hatalmas térérzetet, és a középső, pohártartós könyöklő is kiváló, ám meglepően sokan lesznek, akiknek az ötödik szabályos ülőhely hiánya egy hatalmas kompromisszum.

Sajnos a csomagtartóban sem jobb a helyzet, itt a nikkel-metál-hidrid helyett nagyobb, lítium-ion akkumulátor miatt megemelték a padlót, így a kalaptartóig 26 centi és 191 liter marad. Mindez tetőig pakolva már 359 literre, ülésdöntéssel pedig 1204 literre bővül. Persze, ez négy személyre már aligha kompromisszumos, ám a praktikus családi autóra vágyók már a középső ülőhely hiányánál bezárták a cikket, úgyhogy ez lényegében mindegy is.

Pedig milyen kár, merthogy a hajtáslánc talán a legjobb, amivel valaha dolgom volt ebben a kategóriában. A 122 lóerő nem túlzás, nem sugall sportosabb karakterisztikát, mint amit valójában nyújtani tud egy hibrid, de mindenre elég. A 11 másodperces nullaszáz aránytalan, 60 km/óráig igazán kiemelkedő a gyorsulás, utána csak átlagosnak mondanám. De azért magasabb sebességgel is lehet vele előzni, aki szerint ez a teljesítmény nem elég a magyar utakra, annak valamilyen más jellegű problémája lehet, mert nem az autóval van a probléma. És ami a legfontosabb, a rövid, városi közlekedésre villanyautóként, majd a hosszabb utazásokhoz hibridként is kompromisszummentesen használható. Az elektromos végsebessége 135 km/óra, a benzines 162, így észszerű, szabályos keretek közt valóban minden igényt kielégít.

Mindehhez egy töltéssel még használtan is elvárhatsz tőle 50 kilométert, hibrid módban pedig kényelmesen eljár 3-6 literrel használattól függően. Mindez autópályán megközelíti az öregebb dízeleket, városban pedig egyenesen verhetetlen a belsőégésű motorral is rendelkező autók mezőnyében. Az egyetlen dolog, amit a hajtáslánc és a kényelmes futómű nem tud: élményt adni, már persze a klasszikus értelemben. Ezt még annyira sem fogod bedobálni a kanyarokba, és élvezni a hangját padlógázon, mint mondjuk egy köznapi kompakt esetében, cserébe egészen rá lehet szokni a fogyasztásfétisre, ami egy egészen másfajta szórakozás.

Mindezt jelenleg 6 és 8 millió forint között vásárolhatod meg használtan, magyar papírokkal és műszakival. Ám a hazai kínálatban ritkán bukkannak fel sokat futott, esztétikailag újszerűnél rosszabb állapotú példányok, amelyek egy megfelelő átvizsgálás és kezdő szerviz után szintén nem jelentenek komoly kockázatot, de akár további egymillió forinttal olcsóbban beszerezhetők. Külföldről hozva viszont érdemes nagyon utánanézni az olcsóbb példányok előéletének, ám a négyszemélyes mivolta miatt nyugaton sem az ex-taxiktól telített a kínálat.

Összességében keserédes szájízzel adtam vissza a Prius PHV kulcsát, mert a hajtáslánc és a karosszéria kombinációja számomra a tökéletes négykerekű konzervdoboz lehetne, főleg egy új Prius árának egyharmadáért. Ám négyszemélyesként, az aprócska csomagtartóval már nem tudom megkötni ezt a kompromisszumot. Ha még ötszemélyes lenne, akkor valahogy lenyelném a 191 litert, ám ennek híján jobb ajánlatnak tűnik egy kései évjáratú, megkímélt állapotú, ám eggyel korábbi generációs konnektoros Prius, ami erősebb, olcsóbb, cserébe jóval kisebb villany-hatótávval szolgál. Az öntöltő hibrid pedig az én felhasználási körömben – tehát heti rendszerességgel autópályán, mellette városban néhányszor kizárólag rövid utakon – egyszerűen nem elég nagy előrelépés a dízelhez képest. Persze, ahányan vagyunk, annyi félék, így megeshet, hogy neked így is tökéletes ez az ingerszegény, négy főre szabott mindenes, vagy mondjuk a konnektorcsatlakozó nélküli, praktikusabb változata.