Mindjárt az elején le kell szögezni, hogy bár új típus az Aceman, természetesen az alapját a villany Mini Cooper adja. Ám annál nagyobb, de kisebb, mint a Countryman. Igazából tekinthetünk rá a Clubman utódjaként, csakhogy ez már crossover formát öltött, hiszen az divatosabb. Mérete alapján a B-szegmensben vadászik vásárlókra, formája pedig jelzi, hogy kicsit más közönséget céloz, mint a cuki, kerekszemű Cooper. Amelynél egyébként 22 centivel hosszabb, így már kaphatott hátsó ajtókat is.
Viszont tényleg jóval “kockább” az Aceman, szóval kerekdedség csak az utastérben érhető tetten. Ugyanakkor jól áll neki ez a sarkosság. Jól felismerhetően Mini, de ezt téglalapokkal, élekkel éri el. Villanyautó lévén a hűtőaszk csak álca, a John Cooper Works csomaggal egy jó nagy fekete díszbetét az egész, mégis jól áll neki. Ahogy a ralis hangulatú felnik és a JCW logók szerte a karosszérián. A sportos karaktert másfelé is fekete betétekkel próbálták erősíteni, például a diffúzort mintázó hátsó betéttel, de koromfeketék az emblémák is. A Mini nagy újdonságát, a változtatható rajzolatú hátsó lámpatesteket ez a modell is megkapta, illetve ugyanezzel a módszerrel a nappali menetfények dizájnja is változtatható. Mondjuk szerintem még mindig a brit zászlós mintázat a legmenőbb.
Szóval a 2,6 méteres tengelytávolságú Aceman kicsivel nőtt csak 4 méter fölé, de mégis elfér benne akár négy felnőtt is. Hátul persze inkább csak rövidebb távokra, de igazán nagyot úgysem tud, ahogy azt majd lejjebb kifejtem. Előtte azonban gyorsan nézzünk még körül bent, ahol a megszokott Mini hangulat fogad. Nagy kerek, OLED multimédiás kijelzővel és a meredek szélvédő miatt külön plexire vetítő HUD-dal, de hagyományos műszeregység nélkül. Az infotainment rendszer kezelése csak elsőre tűnik kaotikusnak, azonban néhány nap alatt átláthatóvá válik és onnantól már minden gyorsan megy, bár a klímavezérlést továbbra is szívesebben látnám fizikai gombokra kiosztva. Persze ilyenekből is akad a kerek kijelző alatt, de csak az üzemmódválasztóról és az irányváltóról van szó. Még lejjebb pedig ott a vezeték nélküli telefontöltő.
Az anyaghasználatnál figyeltek a prémium érzetre, még úgy is hogy elméletileg sok az újrahasznosított műanyag. Ráadásul a fantáziadús színjáték és a játékos formai megoldások amúgy is kellemes hangulatot teremtenek. Ahogya nagyon kényelmes első ülések is, habár a kormánykerék itt is túl vastag. Hátul ugyancsak kényelmesek az ülések, osztásuk 60/40 arányú, hogy az alapból 300 literes csomagtér egy köbméteresre bővülhessen. Sajnos nincs frunk, ezért a töltőkábelek a hasznos térből vesznek el helyet.
Vezetni kimondottan kellemes. Próbál átadni valamit a Minik sportosságából, de a nagyobb tömeg miatt ugyanazt azért nem tudja. Szépen megugrik a 218 lóerejével, a kanyarvadászatban is partner ha kell, viszont a gyatra hazai utakon azért megizzad a feszes hangolású futóművel. Ha nem a JCW trim járt volna nálunk, akkor én is fiókba tettem volna a sportos vezetési stílusomat, és akkor valószínűleg a fogyasztás sem szaladt volna fel 20 kWh/100 kilométerre vegyesben. Persze ebben a hideg is ludas, mert szinte mindig fagypont környéki időben használtam, fűtve. Így a 49,2 kilowattórás akkumulátor sem tudott többet 265 kilométernél. Ami városi, elővárosi közlekedéshez még mindig tökéletesen elegendő, csak hosszabb utakhoz már nem ideális. Habár 95 kilowattos villámtöltéssel fél óra alatt feltölt kb. 80 százalékra, de amúgy 11 kilowattal tud oszlopról.
Ha nem nehezítenék a dolgát a kínai vámok, akkor könnyebb dolga lenne a piacon. De így 14 millió forintról indul, ám még ezzel sem vérzik el a konkurenciával szemben, főleg hogy a prémium érzet itt valós. Viszont a JCW csomaggal, illetve kimaxolva a kényelmi és vezetősegédek listáját, már 18 millió forintnál járunk.
