Az éjjeli földipapagájokról jó száz éven át azt hittük, hogy kihaltak, egyetlen alkalommal sem sikerült megpillantani ugyanis ezt, az egykor egész Ausztrália száraz területein elterjedt madarat. Az 1970-es évek végén a rendkívül rejtett életmódú madárról annyit lehetett sejteni, hogy a teljes állománya 50-250 egyed között lehet.
Ekkoriban néhány évente pillantottak meg egy-egy madarat, de nem volt ismert, hogy hol és hány él belőle. A madár minden egyes egyedének megpillantása hírértékű volt, olyannyira, hogy egy madarász még adatokat és képeket is hamisított miatta.
A madárról valós megfigyelések Queensland és Nyugat-Ausztrália tartományok sivatagos területein születtek, 2024-ben pedig egy őslakosokból álló vadőr társaságnak (Ngurrupa Rangers) sikerült rábukkannia az eddig ismert legnagyobb állományra, a Nyugat Ausztráliai Egyetem kutatóval karöltve. A felfedezést a The Conversation ismertette.
A felfedezést nagyrészt az tette lehetővé, hogy az elmúlt években számos hangfelvevőt helyeztek ki a madár számára alkalmas élőhelyeken, és ezek felvételei alapján keresték meg a madarakat. Elképzelhető, hogy akár 50 egyed is élhet a sivatagban, a ngurrupa őslakos népcsoport által kezelt, védett területen. E régióban vannak száraz dűnés területek, és kisebb árterek, ahol egy Triodia nevű sásféle is él – ez pedig az éjjeli földipapagáj számára fontos élőhelyet jelent. Az őslakos vadőrök megtanulták a hangfelvevők működtetését, a kutatók pedig az őslakos tudást, természetismeretet felhasználva megkeresték azokat a helyeket, ahol esély lehetett a madár felbukkanására.
A madár jellegzetes hangját, a felvételek elemzése során a 31-ből 17 helyszínen sikerült is igazolni. Mivel a madarak hangja egyedenként kissé eltér, ezért becslést is lehetett végezni a hangfelvételek alapján, hogy hány egyed lehetett a környéken, és milyen távolságból énekeltek. Összesen 20 olyan helyszínt tudtak azonosítani, ahova pihenni jártak a papagájok.
A becslés alapján 40-50 egyed élhet a védett területen.
Azt is felmérték, hogy milyen veszélyek leselkedhetnek a madárra ezen a helyszínen. Kameracsapdás felvételekből kiderült, hogy a leggyakoribb ragadozó a dingó, amit a kivadult macskák követnek – ám a dingók nagyon sok macskát is megettek. Ez pedig a madarak szempontjából jó, mivel a kivadult macska jelentheti a legfőbb veszélyt.
A másik potenciális veszélyforrást a tüzek jelentik. A kutatók 4 évtized műholdfelvételeit ellenőrizték, s ez alapján jutottak el a következtetésig. A növénytakaró és annak állapota alapján a villámcsapás hatására fellobbanó tüzek itt nagyobb veszélyt jelentenek, mint a madár Queenslandben élő állományai számára. Épp ezért létfontosságú, hogy az őslakosok által végzett megelőző égetésekre – természetesen nagy elővigyázatossággal – sor kerüljön rendszeresen.
Clifford Sunfly, az őslakos vadőrök egyike elmondta:
Egy napon majd talán saját kutatóintézetünk lesz, és magunk kutathatjuk az éjjeli földipapagájt. Egy álom válna azzal valóra, ha saját kutatóbázisunk volna itt Ngurrupában.
Az őslakos vadőrök mindent megtesznek azért, hogy egyrészt még jobban megismerjék ezt a ritka madárfajt, másrészt megóvják annak élőhelyét. A kutatókkal további együttműködésben kamerák és hangfelvevők üzemeltetésével, valamint az ürülék vagy elhullajtott toll begyűjtésével génvizsgálatokhoz is szeretnének segítséget nyújtani. Remélhetőleg a következő években még jobban megérthetjük majd az éjjeli földipapagáj életmódját.
The post Ausztrália legrejtettebb életmódú madarát keresték first appeared on National Geographic.
