A déli félteke égboltján látható Indus csillagkép epszilon jelű csillagának bolygója az Epsilon Indi Ab. Az Epszilon Indi egy különleges rendszer, amelyben egy fősorozatbeli, a Nappal egyidős, de annál kissé kisebb és hűvösebb, vöröses színű csillag, két barna törpe („besült csillag”), valamint egy gázóriás bolygó kering. A MIRI, a JWST azon műszere, amellyel az infravörös középső tartományát lehet megfigyelni, most errefelé figyelt.

A barna törpe egy olyan égitest, ami a bolygók és a csillagok közt helyezkedik el: bolygóknál nagyobb, csillagoknál kisebb, és nem is indult be magjában a hidrogénfúzió – kevéske fényét a deutérium fúziója biztosítja.

Ezek az objektumok elég hűvösek lehetnek ahhoz is, hogy metánlégkörük alakulhasson ki.

A JWST most a gázóriás bolygóra pillantott rá. A felvétele, mérései tanúsága szerint ha egy idegen lény távolról, hasonló eszközzel a Naprendszerünkre nézne, a mi Jupiterünket olyasminek látná, mint mi látjuk az Epsilon Indi Ab-t.

A mérések alapján a bolygó hidegebb minden eddig hőmérsékletű megismert exobolygónál, mindössze 2 Celsius-fokos, és ezzel kb. 100 Celsius-fokkal magasabb csak a hőmérséklete a mi gázóriásainkénál. Bár rengeteg exobolygót találtunk már, ez az első, ami a Naprendszerünk égitestjeihez hasonlítható.

A JWST közvetlen felvételt készített a Jupiternél néhányszor nagyobb méretű exobolygóról a koronográfja segítségével – vagyis a csillagot kitakarva, hogy annak fénye ne nyomja el a bolygóét. Korábban fiatal, és emiatt még igen forró exobolygókat figyeltünk meg.

Ahogy azonban öregszik egy bolygó, úgy veszít a hőmérsékletéből, és ezzel egyre nehezebben látható az infravörös műszereink számára. Az Epsilon Indi Ab minden eddig megfigyelt exobolygónál hidegebb, és egyetlen csillagközi térben kóborló barna törpe volt csak, amelynek még alacsonyabb volt a hőmérséklete.

„Ebben a rendszerben évtizedek óta képzeltek el bolygókat a csillagászok, de az Epszilon Indi körül voltak fiktív bolygók a Star Trek epizódjaiban, de regényekben, videójátékokban, mint a Halo is helyszínül szolgáltak” – magyarázta Caroline Morley, a kutatócsoport tagja. „Izgalmas, hogy végre a saját szemünkkel láthatjuk a bolygót, és még a tulajdonságait is megmérhetjük.”

A bolygó jelenlétére az anyacsillaga mozgásában tapasztalt ingadozás utalt, emiatt is választotta ki a kutatócsoport ezt a megfigyelendő célpontjául. Azonban a bolygóról kiderült, hogy nem egészen olyan, mint amire számítottak: kissé távolabb kering a csillagától, és kétszer akkora a tömege.

A légköre is kissé másmilyennek tűnik, mint amit a modellszámítások előrejeleztek. Bár egyelőre nem túl sok légkörmegfigyelési adatuk van a kutatóknak, de valószínűsítik, hogy metán, szén-monoxid és szén-dioxid is bőven lehet benne. Az is elképzelhető, hogy igen felhős a légköre.

A kutatók a most felfedezettek alapján a jövőben természetesen szeretnének újra megfigyeléseket végezni, hogy az Epsilon Indi Ab további tulajdonságait is kideríthessék például a színkép vizsgálatával.

The post Az eddigi leghidegebb exobolygóra pillantott James Webb-űrteleszkóp first appeared on National Geographic.