A modern ember 300 ezer éve tűnt fel Afrikában, jóval azelőtt, hogy kivándorolva minden más földrészt is meghódítson. A sűrű esőerdőkről azonban úgy gondoltuk, hogy megállíthatták az embert, egy újonnan, a Nature-ben megjelent kutatási eredmény azonban cáfolja ezt. A Max Planck Geoantropológiai Intézet ismertette a nemzetközi kutatást, amely a Leakey Alapítvány támogatásával született.
A korábbi bizonyítékok 18 ezer évvel ezelőttiek voltak arról, hogy az ember megjelent Nyugat-Afrika esőerdőiben, és mintegy 70 ezer évesek voltak a dél-ázsiai erdőkben élt emberekre utaló leletek. Ez azt jelenti, hogy az új felfedezéssel kétszer olyan távoli múltba helyezhetjük vissza az ember esőerdei életét.
Még az 1980-as években Elefántcsontpart egy lelőhelyén a helyi és korabeli szovjet tudósok vizsgálták a régészeti leleteket. Számos kőeszközt találtak, azonban akkoriban még nem lehetett ezek korát behatárolni, ahogyan azt sem tudták, hogy vajon esőerdő volt-e a táj régen is. További akadályt jelentett, hogy a korabeli felfedezésekről csak a nem hozzáférhető szovjet folyóiratokban jelent meg információ, így a világ többi része számára ez nem is létezett.
Az Eleanor Scerri vezette kutatócsoport most felkereste, majd újfent megvizsgálta a lelőhelyet (nyitóképünk), mivel a klímamodellek sokasága jelezte, hogy a helyszín a régmúltban is esőerdő lehetett, így az emberi jelenlét különösen izgalmas volt. A kutatók most számos modern kormeghatározási módszert is alkalmaztak, többek közt optikailag stimulált lumineszcencia és elektron-spin rezonancia technikáját is, és nagyjából 150 ezer évet kaptak mindezekkel. Mindezek a módszerek 40 évvel ezelőtt még nem álltak rendelkezésre.
Vagyis a legrégebbi réteg, amelyben ember alkotta eszközök voltak, 150 ezer éves.
E vizsgálatoktól függetlenül felmérték, hogy a talajban miféle pollenszemcsék, fitolitok (a növényi sejtekben lévő mikroszkopikus szilikátkristály), illetve a levelek bevonatait képező viaszok nyomait lehet megtalálni. Ezek pedig arra utaltak, hogy a lelőhely a kérdéses időben is sűrű esőerdő volt.
„A bizonyítékok egybecsengenek abban, hogy fajunk számára kétségkívül igen fontos az ökológiai sokféleség” – mondta Scerri professzor. Hozzátette, ezt tükrözi az is, hogy a népességcsoportjaink olyan sokféle környezetben megéltek. De vajon elődeink milyen régóta gyakorolhatnak hatást a környezet növényi és állati fajaira? Elefántcsontpart területén további olyan lelőhelyek is találhatók, amelyeken fontos lenne felmérni az emberi jelenlét nyomait.
The post Az esőerdő sem jelentett akadályt az embernek first appeared on National Geographic.
