„A meccs előtt az öltözőben mondtam a kapusunknak, hogy ez lesz az este, amikor megverekszem Probie-val. Ő csak a fejét rázta értetlenkedve, és azt kérdezte: »miért?« Azt feleltem neki, Probert öregszik, én pedig bunyózni akarok a legendával. Remek kis este volt, csomó családtag volt ott a nézőtéren, én pedig megúsztam a kiütést.”

„Csak annyit éreztem, hogy át akarja rendezni az arcomat, én pedig arra mentem, hogy valahogy túléljem az összecsapást, és felpörgessem a csapatomat azzal, hogy nem tudott péppé verni. Miután sikeresen átvészeltem az ökölpárbajt, az volt az első gondolatom, milyen jó, hogy nem szerepelünk ugyanabban a főcsoportban, és így a csapataink nem vívnak idényenként nyolc meccset egymás ellen.”

A jelenléte olyan volt, mintha egy hadihajó cirkálna a jégen, amely készen áll arra, hogy bárkivel megütközzön. Sokan egyszerűen összeszarták magukat, ha a közelükbe ért.

A fenti három idézet olyan bátor hokisoktól származik, akik ledobták a kesztyűt, hogy összecsapjanak az NHL egyik legrettegettebb verőemberével, Bob Proberttel. 16 éves NHL-pályafutása alatt Probert volt a liga nehézsúlyú bokszbajnoka, összesen 246 (más források szerint 232) verekedésben vett részt a jégen, és kereken 3300 percnyi kiállítást szedett össze.

Mindezek ellenére mégsem volt egydimenziós játékos.

„Az 1988-as All Star-meccs előtt az összes nagy klasszis, Wayne Gretzky, Mark Messier és a többiek is azzal jöttek oda, hogy »be tudsz minket mutatni a nagydarab fickónak?« Nagyra becsülték őt, és nem csak azért, mert kőkemény hokis volt, hanem azért is, mert mellette nagyszerű játékos” – mesélte a Detroit Red Wings legendás csatára, Steve Yzerman, akit Probert úgy védett a jégen, mintha a személyi testőre lenne.

Rick Stewart / Allsport / Getty Images Ilyen is volt, itt épp Probert (balra) kap egy nagy ütést Ken Baumgartnertől (Los Angeles Kings).

„A 80-as évek vége még az a korszak volt az NHL-ben, amikor a jégmezők verőemberei nem elégedtek meg azzal, hogy a kispadról fenyegetik az ellenfél szupersztárját, hanem meg is próbálták levadászni őket. A liga nagy klasszisai közül Yzermannek volt a legelvetemültebb testőre: Bob Probert. Ritka példány: ő volt a liga vitathatatlan nehézsúlyú királya, miközben bármelyik sorban képes volt jól teljesíteni, és simán benne volt egy 20 gólos szezon.

A legijesztőbb az volt Probertben, hogy sosem tűnt dühösnek a jégen, inkább olyan volt, mint egy Cormac McCarthy-regény szereplője, aki türelmesen és tudatosan tette a dolgát – egészen addig, míg jött az erőszakos igazságszolgáltatás

– írta Sean McIndoe Probertről.

Hogy a türelmes Probert mennyire veszélyes tudott lenni, azt 1987. december 23-án a buffalói Kevin Maguire is megtapasztalhatta. A harmadik harmadban 5-2-re vezetett a Buffalo a Detroit csarnokában, amikor Maguire izomból felöklelte a kapu mögé kikorcsolyázó Greg Stefant.

Aki a kapust bántja, abból hamar közellenség lesz a hokiban, úgyhogy a detroitiak nyomban Maguire-re vetették magukat, de az egyik vonalbíró időben kapcsolt, és minden erejét mozgósítva valahogy képes volt féken tartani a 191 centis, 104 kilós Probertet. Maguire úgy érezhette, nem utálják még eléggé a hazai drukkerek, úgyhogy nekiment Yzermannek is, miközben a buffalói kapus Probert bajszát cibálta meg, de két komoly pofon után gyorsan elment a kedve a további emberkedéstől.

The post „Azt gondolták, hogy az ellenfelekkel verekedni könnyű meló, pedig egyáltalán nem volt az” – tragikus hős lett a rettegett hokisból first appeared on 24.hu.