Az év egyik nagy meglepetése, hogy a forint milyen szépen megerősödött. Meddig tarthat a viharos hátszél, mi köze ennek Magyar Péterhez, és kitarthat-e a választásig a jókedv?
Az év második felében végre beindul a réges-rég várt növekedés, az éves átlagos infláció pedig talán bekukkant négy százalék alá – nagyjából ez volt az elemzők konszenzusos várakozása tavaly év végén 2025-re. Nem jött össze egyik se, ez már biztosan kijelenthető, épp ezért igazán érdekes, hogy mennyire kellemes meglepetést okozott egy másik várakozás felborulása.
A forint irányával kapcsolatban ugyanis a szakértők nagy része enyhén pesszimista volt, ehhez képest a 420-as szint újratesztelése helyett szinte az egész évet erősödő pályán töltötte a magyar pénz, múlt héten kis híján ráereszkedett a több mint két éve nem látott 380-as határra az euró-forint kurzus. Ez meg hogy lehet? És meddig tarthat?
Talán érdemes visszaugrani odáig, hogy megnézzük, mégis milyen alapon várt az év elején a piac inkább további forintgyengülést. (Mert hogy hosszabb távon trendszerű gyengülés látszik, tíz év alatt, tehát 2015 óta grandiózus a bukta, feljött az euró gyakorlatilag 300-ról 400-ra.)
Egyrészt a költségvetés felborulása mindig benne volt a pakliban, ezzel párhuzamosan a félelem, hogy a hitelminősítők elunják a banánt, és bekeményítenek, márpedig túl közel a bóvli kategória. Aztán egyre biztosabb lett, hogy a feltételek tudatos nem teljesítésével az uniós forrásokról lényegében lemondott a magyar kormány, erről pedig az volt a piaci konszenzus, hogy tartósan is negatívan hathat a forint megítélésére.
A várhatóan mérséklődő inflációhoz kapcsolódóan pedig az volt a piaci várakozás, hogy az év második felében a Magyar Nemzeti Bank (MNB) újra ráfordulhat a kamatcsökkenésre, ami megint csak nem kedvez az adott devizának. Azokról a félelmekről pedig nem is beszéltünk, hogy a választások felé közeledve a kormány gazdaságpörgetési célját támogatandó az odaejtőernyőztetett ősfideszes által vezetett jegybank akkor is lazítani kezd, ha amúgy ezt az adatok abszolúte nem indokolják.
Mi lett ezekből?
A költségvetés szokás szerint valóban felborult, de már a füle botját se mozdította rá a piac. A hitelminősítők aggódtak, de sokáig csak az S&P-nél rezgett a léc, ők áprilisban stabilról negatívra rontották az ország adósbesorolásának kilátását, ami eleve náluk van csak egyetlen osztályzattal a bóvli kategória felett (múlt hét pénteken aztán a Moody’s is lépett). Anno, az az S&P lépésére nem volt érdemi reakció, kérdés, a Moody’s után mozdul-e a piac, a kereskedés hétvégén kevésbé likvid, de az árfolyam nem lengett ki. Az uniós pénzeknél sem lett előrelépés, de mintha ez a kérdéskör is lejárt lemez lenne a forintpiacon.
Ugyanis ahogy haladtunk az időben, egyre inkább kiviláglott, hogy az összes régi parát a szőnyeg alá lehet söpörni, ha van egy tényező, ami annyira a forint mellett szól, hogy komoly pénzeket is a piacára irányít, egészen pontosan a forint melletti spekulációba.
Ez pedig a magas magyar kamatszint. Ami persze a gazdaságnak káros, sőt épp a pocsék gazdasági helyzetből fakad, de ha a forintra gyakorolt hatást nézzük, ül a Kontroll Csoport zenekar régi dumája, vagyis annál jobb itt, minél rosszabb.
Tartós hátszél a forint mögött
Ahogy jöttek az év első felében a vártnál rosszabb inflációs adatok, úgy csitultak el, illetve tolódtak ki a kamatcsökkentési várakozások. Nagyon érdekes volt látni, hogy többször is az adatközlés után erősödött jelentősen az árfolyam, tehát úgy tűnt, mintha a pocsék számnak örülnének a befektetők. De nem erről van szó. Ők a minél nagyobb kamatkülönbséget keresik, és az év arról szólt, hogy miközben a forintnál kiárazódtak a kamatcsökkentési várakozások, a legtöbb régiós devizánál és Amerikában is jöttek a vágások, nőtt a forint kamatelőnye.
Egyre nagyobb mértékben indult be a carry trade, ami leegyszerűsítve arról szól, hogy a befektetők alacsony kamatozású devizában felvett hitelből magas kamatozású devizába viszik a pénzüket. Egészen addig, amíg a megvásárolt deviza nem gyengül, megnyerik a kamatkülönbséget, ha pedig még erősödik is, az az extra haszon.
Tavasz végén már lehetett érezni, hogy a forintot tartós hátszél támogatja. A negatív tényezőkön túllendült a piac, külső erősítő hatásnak pedig még bejött a dollár gyengülése is, ami jellemzően jót tesz a feltörekvő piaci devizák megítélésének. Nyárra pedig elkezdett kikerülni a képből egy további, már említett kockázati tényező.
Matolcsy, Varga, Magyar Péter, a piac és a politikusok
Az MNB-ben lezajlott az elnökváltás, és Varga Mihály kamatdöntésről kamatdöntésre kitartóan azt kommunikálta, hogy szükség van a szigorra az inflációs cél és a stabilitás eléréséhez.
Tavaly kifejezetten nyugtalanította a piacot a Matolcsy György és a kormány közötti gyakori pengeváltás.
Idén nyárra úgy tűnt, hogy még a kormány is elismeri, hogy már nincs szükség a gazdaságot forintgyengítéssel stimuláló gazdaságpolitikára, és a jegybankot sem helyezik nyomás alá, hogy induljon el a lazább monetáris politika irányába. A kamatcsökkentési várakozások lassan 2026-ra tolódtak, a carry trade-erek meg számolták a nyerőt, és nyitogatták az újabb pozíciókat a forint mellett.
Amikor októberben némileg váratlanul maga Orbán Viktor ugrott neki a jegybanknak kamatcsökkentést követelve, a forint értelemszerűen gyengült majdnem öt egységet, de ezt is elég hamar ledolgozta, amint a jegybank kinyilvánította, hogy ők ugyan ezzel nem értenek egyet.
Úgy tűnik, a politikusok dumáit a piac egészen addig simán ignorálni tudja, amíg a jegybanktól megszólalásról megszólalásra ugyanazt hallja: marad a szigor.
Nem tudni, mennyire komoly a kormány részéről a lazulás követelése, lehet, hogy nincs nagy véleménykülönbség, csak politikailag ezt tartják kifizetődőnek, legfeljebb később bűnbakként is lehet majd a jegybankra mutogatni.
De a forint helyzete szempontjából ez mind nem fontos, amíg a jegybank nem változtat a hozzáállásán. Amíg az infláció a vártnál megint lanyhább növekedés ellenére és még árrésstoppokkal torzítva is magasan ragad, és amíg nyilvánvaló, hogy választási évben a kormány amennyire teheti, kiköltekezik, az MNB kitarthat a szigor mellett.
Ezt a piac elhiszi, és ennél úgy tűnik nincs fontosabb.
Még akkor se, ha most jön a képbe Magyar Péter. Egy október elején megjelent Bloomberg-cikkből arról értesülhetett a széles nagyközönség, hogy a forint erősödésében az is vaskosan benne van, hogy a piac a kormányváltásra is spekulálni kezdett. A lengyel példa azt mutatja, hogy a piacbarátabb politikai erő hatalomra kerülése számottevően tudja erősíteni a helyi devizát, és valóban nem nehéz azt gondolni, hogy egy esetleges Tisza-kormány az uniós pénzeket is be tudja csatornázni, és a jóval kisebb korrupciós veszteség miatt a gazdaságélénkítésben is eredményesebb lehet a Fidesznél.
Londoni nagybankok nagyjából nyártól kezdték felhívni ügyfeleik figyelmét erre a lehetőségre (majd amikor már mindenki nyakig a pozikban ült, beszéltek róla a sajtónak, ahogy kell), nyilván ennek is szerepe van a forint izmosodásában. Azt persze senki se tudja, hogy pontosan mekkora.
380-nál nagyjából a helyén van
Az év vége felé közeledve az a legfontosabb kérdés, hogy meddig tarthat ki az a helyzet, hogy minden a forintot erősíti, ami meg nem, az senkit se érdekel. Épp azért tud szinte hetente újabb kétéves csúcsokat dönteni a forint, mert egyáltalán nem látszik, hogy rövid távon mi hozhatna változást. Az MNB-nek az erős forint nagy segítség az infláció célsávba tuszkolásához, és kínosan ügyelnek is rá, hogy a potenciális lazításra utaló legkisebb jelzést is kerüljék.
A Tisza előnyét mutató közvélemény-kutatásokban nincs nagy változás hónapok óta, benne van a pakliban, hogy érkeznek még pénzek a változásra spekulálva. Persze a korai beszállók már zsebre rakják a profitot, a Barclays például már jelezte, hogy túl sokat erősödött a forint.
Szerintük kockázat, hogy a nagy osztogatással a Fidesz népszerűsége nőhet, eltántorítva a kormányváltásra apellálva forintot vásárlókat.
Sőt, Török Gábor a múlt héten már arról írt, inkább szűk Fidesz-győzelmet vár a választásokon.
Az elemzők szerint a forint fundamentális értékelés alapján 380 környékén nagyjából a helyén van, ettől tehát bőven kilenghet bármelyik irányba. Ha nem jön egy, a költségvetést jobban felborító, a hitelminősítőket keringőre felhívó nagyobb osztogató lépés, a következő hónapokra a további forinterősödés valószínűbbnek tűnik, mint a gyengülés. Persze bármikor beüthet olyan hír, változás, információ, amivel nem lehet előre számolni, de mindent megváltoztat.
Ha nem lesz ilyen, akkor is szinte mindenki csak a választás előttig tervez. Utána nagy kiábrándulás, politikai káosz, bármi benne van a pakliban. A bizonytalanságot a piac gyűlöli, tehát szinte biztos, hogy a forint melletti pozíciók jelentős részét még április előtt zárni kezdik. Középtávon valószínűleg már nem jár rosszul, aki szép lassan devizaváltásra használja ki, hogy hétről hétre olcsóbban lehet eurót váltani.
Borítókép: Varga Mihály, a Magyar Nemzeti Bank (MNB) elnöke sajtótájékoztatót tart az MNB Monetáris Tanácsának ülése után a Magyar Nemzeti Bank Teátrumában 2025. november 18-án. A tanács nem változtatott a jegybanki alapkamat 6,50 százalékos szintjén. Fotó: MTI/Kocsis Zoltán
The post Bomba formában a forint, de mennyire kockázatos kormányváltásra apellálni? appeared first on Forbes.hu.
