Lesz-e még magyar alma, kajszibarack? Hová tűnt a málna, a ribizke? Klímaváltozás – vágjuk rá a választ, de az okok összetettebbek. A közösségi médiában kalapos kertészként ismert Kosztka Ernő kertjében közben már érlelik termésüket a jövő növényei. A megváltozott időjárási viszonyok között is strapabíró, kevés ráfordítást igénylő és könnyen eladható termésű növények.

„A korai sárgabarackomat jól el tudtam adni, a késői már ráfonnyadt a fára. A nyári almát is le tudtuk szüretelni, az őszi-téli azonban elkezdett lepotyogni” – mondja Kosztka Ernő. Tizenöt hektáros gyümölcsöst gondoz Szomor településen, a Zsámbéki medence és a Gerecse találkozásánál, hatezer fája van, többek között húszféle kajszi, tízféle cseresznye, őszibarack és szilva.

Birtokának egy részén azonban – ahogyan ő mondja – a jövő növényein kísérletezik.
Akinek a szeme előtt zárt laborokban, gyanús színű tápoldatokban, pontosan beállított hőmérsékleten, mesterséges fénnyel megvilágított növények képe sejlik fel, az téved. Szabadföldben sorjázik többek között a fekete berkenye, a rézvörös fanyarka, van szarvasgombatelepe is, és éppen most telepítik az olajfaligetet. Ernő ugyanis keresi azokat a növényfajokat, fajtákat, amik a megváltozott időjárási viszonyok közepette is strapabíróak, termesztésükhöz nincs szükség kemikáliákra, kevés ráfordítást igényelnek, sok bennük a vitamin, és könnyen eladhatók.

Forró nyár, száraz, enyhe tél – egyre inkább ez jellemzi Magyarország időjárását, amihez alkalmazkodnunk kell. „Míg korábban leszedtük a szőlő fürtjei elől a levelet, hogy minél inkább érje őket a nap, ma már azon gondolkodunk, hogyan takarjuk a gyümölcsöt” – mondja. A fürtök árnyékolása levelekkel a mediterrán térségben is általános gyakorlat lett, nélküle a negyven fokos hőségben hatvan–hetven Celsius-fokra melegednének fel a szemek, és felrobbannának. Egyre általánosabb a déli országokban, hogy más gyümölcsfajokat is árnyékolóháló alatt termesztenek.

A melegedő hőmérséklet mellett egyre fokozza az aszályt, hogy a csapadék eloszlása egyenetlen. Tavasszal és ősszel monszunszerű esőzések jellemzők, közte szinte semmi sem esik, és eltűnt a téli vastag hótakaró is. Csak azoknak a közkedvelt növényeinknek van esélye megmaradni, amik alkalmazkodni tudtak, jobban bírják a szélsőségeket, vagy rövid a tenyészidejük, vagyis a nyár elejére leszedjük őket. A tavaszi csapadékot a talaj nyár elejéig még tárolja, ezen még kifejlődik, megérik a földieper, a cseresznye, a meggy, sorolja Ernő, utána beüt a szárazság. Mint tavaly, amikor száz napig volt hőség és aszály. Nagy bajban vannak a nyáron érő bogyósaink, a málna és a ribizke, mert a páradús környezetet szeretik, és ha túl meleg van, aszottak lesznek. Ráadásul a málnánál a melegedő klíma miatt megjelent egy olyan muslicafaj is, amelyik képes kiharapni a gyümölcsöt. Ez Dél-Európában a szőlőnél és a málnánál már nagy gondot okoz, és egyre terjed észak felé. A hűvösebb, párásabb környezetet kedvelő körte is szenved ebben az időjárásban.

Fajon belül sem mindegy, melyik fajtáról van szó. Míg a korai kajszifajták, az Auróra vagy a Ceglédi óriás nagyon szépen teljesítettek, mert a fának volt lehetősége kinevelni a gyümölcsöt, addig a késői fajták, a Bergeron és a Mandula fái a hőség beköszöntével már inkább arra tartalékoltak, hogy a termés nevelése helyett túléljenek.

Harcz Endre kertész, növénytermesztő (Forbes Gazda, 2022/3) is azt tapasztalja, hogy az egyre szélsőségesebb időjárásra egyre érzékenyebben reagálnak egyes gyümölcsfajták. Az enyhe telek miatt előbb kezdenek éledni a növények, viszont a menetrendszerű hidegbetörések súlyos fagykárokat okoznak. Nyáron a csendes, áztató esőket hatalmas felhőszakadások váltották fel, ez a fajta csapadék nagyon rosszul hasznosul.

Az ország egyes területei közötti csapadékeloszlási különbség, csak még kiélezettebb lett. Miközben az Alföldön minden kiszárad az aszálytól, addig például Zala megyében az elmúlt három évben átlagosan 700–800 milliméter volt az éves eső mennyisége. Endre kertészete Zala megyében, Becsehelyen van, ez az ország legcsapadékosabb vidéke, ezért ő még szerencsésnek mondja magát.

Krumpliízű barack vagy barackízű krumpli?
A klímaváltozás hatásait kivédeni és hagyományos gyümölcseink túlélési esélyeit javítani korszerű művelési eljárásokkal lehetne. A klasszikus termesztő gazdaságokban azonban a fák túl nagy térállásúak, nagy a vegetatív felületük, és korszerűtlen a koronaformájuk. Emiatt nem öntözhetők, nehezen gépesíthető a gondozásuk és a betakarítás. Számos gazdaságban még nem történt meg a generációváltás, felvették ugyan a földalapú támogatást, de nem fejlesztettek, ezért az ültetvények rossz állapotban vannak, kétséges minőségű a termés.

Ernő szerint túlhaladta az idő ezeket a klasszikus, nagy gyümölcsültetvényeket. Úgy látja, hogy csak az tud új minőséget hozni, aki felismerte, hogy akár az ipari léptékű termelést, akár a minőségi fogyasztási piac kiszolgálását választja, beruháznia kell. Ha valaki például léalmát, szilvát szeretne termelni, a kézi munkaerőt jelentősen csökkentő gépi technológiát kell használnia.

Ha pedig friss fogyasztásra szánt piacban gondolkodik valaki, ahhoz sűrű térállás, öntözőrendszer, jégháló, tápanyag-oldatozó kell, de itt nagyobb a kézimunka-igény is. Ernő úgy látja, hogy sok gazdaság azért sem mer fejleszteni, mert attól tart, hogy nem talál a földjeire munkaerőt.

Nem az az igazi kérdés, hogy mi termeszthető itthon a jövőben, és milyen technológia létezik a klímaváltozás ellensúlyozására, hanem az, hogy mennyibe kerül, és képes-e megfizetni árát a fogyasztó, mondja Ernő. Ma, amikor a világból bárhonnan néhány óra alatt megjöhet minden áru, és a hazai áfaszint is kifejezetten magas nemzetközi összevetésben, a magyar termelő versenyhátrányban van. Ha pedig egy gyümölcsöt nem éri meg termelni, eltűnik a földekről.

„Sokáig nem tudtam elképzelni, hogy valaki megvesz a hipermarketben egy olyan őszibarackot, ami pont ugyanolyan ízű és keménységű, mint a krumpli, aztán otthon berakja a mikróba, hogy megpuhítsa” – fakad ki Ernő. De ma már ő is elismeri, hogy megváltoztak a fogyasztók szokásai és elvárásai. „Mindig bosszankodom, amikor a feleségem januárban hazajön a paradicsommal, amikor nekünk itthon van tormánk meg retkünk, de hát persze megszoktuk, hogy paradicsom bármikor lehet. És akkor még jól jártunk, ha Marokkóból jött, mert ott legalább látott földet.”

A fogyasztók elvárják, hogy a gyümölcs esztétikailag kívánatos és pultálló legyen, azaz sokáig megtartsa a minőségét, ráadásul ezt a küllemet már a biológiai érés előtt produkálja. Emiatt a növénynemesítés is erre szelektálja a gyümölcsöket. Mára felnőtt egy generáció, magyarázza Ernő, amelyik nem látott tollban csirkét, földben paradicsomot és fán gyümölcsöt, és ha nem látta, akkor nem is kóstolta. Nincs mihez viszonyítania, ezért nem zavarja, hogy nincs íze a zöldségeknek, gyümölcsöknek. Az idősebbek még nosztalgiával ­emlegetik az ízes paradicsomot, a lédús barackot.

Ernő szerint leginkább akkor van létjogosultsága az itthon termesztett gyümölcsnek, ha növelni tudjuk a tudatos fogyasztók táborát. Ők azok, akik szeretnék tudni, hogy mit esznek, és az honnan származik, ezért szeretnek közvetlenül a termelőtől vásárolni.

Ma két réteg fogyaszt egészségesen: a nagyobb jövedelműek és a szegény középréteg, akiknek újra érték lett magának megtermelni az asztalra valót. „Az viszont teljesen irreális elvárás bárkitől, hogy egy zöldség vagy gyümölcs egyszerre legyen bio, és ugyanolyan tökéletesén nézzen ki, mint egy hipermarket terméke.”

Berkenye és fanyarka
A jövő növényei Ernő szerint az eddig csak védettebb, napos kertekben egzotikus növénynek tartott fajok. A füge korábban csak Pécs környékén termett szabadon, de szerinte ma már a „bodza kategóriájába került”, vagyis mindenhol megmarad, és szaporodik. Ugyanilyen gyümölcs a gránátalma és a kivi is.

Az új fajok megjelenésében és elterjedésében nemcsak a környezeti tényezőknek van szerepük, hanem annak is, hogy itthon még nem jelentek meg a kártevőik. Ernő a gyümölcsösében fügéből nyolc fajtát is ültetett, most nézi, melyik hogyan reagál. Egyre népszerűbb a kertekben eddig csak különlegességnek tartott indián banán is – semmi köze a banánhoz, csak az íze hasonló. Ma már ezeket a növényeket Ernőn kívül sok gyümölcstermesztő termeli és árulja, így Harcz Endre is, aki úgy tapasztalja, hogy évről évre egyre több a vásárló. Ezeknek a növényfajoknak a megjelenését és elterjedését a környezeti tényezők mellett az is elősegítette, hogy még nem jelentek meg a kártevőik.

Ernő szerint érdemes azt is megnézni, hogy mik az itthon eddig is megtermő, a szélsőségeket kibíró növényeink, amik eddig kevés figyelmet kaptak. Ilyen például a som vagy a bokros berkenye. Manapság mindenki az antioxidáns-tartalmú gyümölcsöket keresi, és mivel nehéz idők járnak a bogyósokra, a berkenye átveheti a szerepüket, már csak azért is, mert gyakorlatilag bármit elvisel. Ugyanilyen növény Ernő kedvence, a rézvörös fanyarka is. A sokat kibíró mogyoró sem újdonság, legfeljebb azt tudják kevesen, hogy a gyökérzetüket szarvasgombával lehet beoltani, ami akár házi fogyasztásra, akár ültetvény létesítésére is indíthat vállalkozó kedvűeket.

Ernő épp most telepít egy ötven olajfából álló ültetvényt azt tanulmányozandó, hogy melyik fajta hogyan fejlődik, milyen ízű, minőségű termést és olajat ad majd. Szerinte az egyelőre nem várható, hogy néhány év múlva a hazai alma- és szilvaültetvények helyett olajfaligetek lesznek az országban,
de az biztos, hogy a toszkán vidékről származó fajok itthon is teljes biztonsággal termeszthetők, és egyre több kertben, gazdaságban lesznek ott.

The post Bosszankodom, amikor a feleségem januárban hazajön a paradicsommal appeared first on Forbes.hu.