A milliónyi kérész légi tánca, a tiszavirágzás hungarikum, a faj korábbi európai élőhelyeinek 98 százalékát elveszítve mára gyakorlatilag a Tiszára és mellékfolyóira szorult vissza. Ellentétben rokonával, a szerényebb megjelenésű dunavirággal, amely az utóbbi évtizedekben mondhatni feléledt, és nemcsak a hazai folyószakaszokon produkál látványos rajzást – újabban már Budapesten is –, hanem kontinens-szerte egyre több helyen jelenik meg.

A dunavirág tömeges, több száz ezres, milliós felrepülése időben jócskán elhúzódó folyamat, idén július legvégén észlelték az első példányokat a Hernádon, majd megjelent a Rábán, az Ipolyon és már a Dunán, sőt, a főváros egyik ütőerének számító Árpád híd környékén is előbukkant a vízből. Utóbbit azért is fontos kiemelni, mert a védett, egyedenként 10 ezer forint eszmei értékű kérészekre településeink mesterséges fényei jelentik a legnagyobb veszélyt.

Mit érdemes tudni erről a pazar látványt nyújtó fajról? Dunavirág létére mit keres a Tisza mellékfolyóján, a Hernádon? Hogyan védik a kutatók a lámpáink fényétől? Dr. Kriska György biológust, a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont (ÖK) tudományos tanácsadóját, az ELTE TTK Biológiai Intézet docensét kérdeztük.

Takács Ádám Jobbra Kriska György, Balra Egri Ádám, az ÖK tudományos munkatársa.

Násztánc a levegőben

Egy kérészről van tehát szó, a rovarok e csoportjába jelenleg világszerte 3330 fajt sorol a tudomány – becslések szerint további több mint ezer vár még felfedezésre –, itthon közel száz képviselőjük ismert. És közülük mindössze kettő produkál sokszor többmilliós, látványos rajzást: a tiszavirág és a dunavirág.

Utóbbit illetően a tavalyi év több szempontból is különleges volt. Egyrészt nagyon későn, csak augusztus végén kezdődött a rajzás, ugyanakkor a meleg ősz miatt a Rábán október végéig eltartott, miközben Budapesten is fontos események történtek:

A dunavirágok a július végétől szeptember elejéig tartó nászrepülés során helyezik petéiket a vízre, amelyek az aljzatra süllyedve vészelik át a hideg évszakot. Az áprilisban előbújó, majd 15 milliméteresre növő lárvák (az imágók testhossza is csak 1–2 centiméter, sokkal kisebbek a 4 centiméteres tiszavirágnál) a vízből algákat és egyéb anyagokat szűrögetve táplálkoznak. Újabb kutatások pedig arra utalnak, hogy az aljzaton filmrétegszerűen kialakuló élőbevonatot is „lekaparásszák”.

Sürgeti őket az idő, hiszen nyár végére imágóvá fejlődve egy éjjel el kell hagyniuk a vizet, és a levegőbe emelkedve megkezdik a tömeges párzást. Valójában ez a jelenség, a kérészek násza maga a dunavirágzás

– mondja a 24.hu-nak Kriska György.

A rajzási időszak több hetes, elhúzódó folyamat, melynek kezdetén eleinte csak néhány egyed bukkan elő, majd a százas-ezres nagyságrendet előrajzásnak nevezzük, végül pedig, a főrajzás idején több tíz ezertől a millióig terjed a számuk. A kirepülés éjszakája az utolsó számukra, a hímek a párzás után elpusztulnak, kicsivel később a nőstények is így járnak, csak ők előbb leteszik a petéiket a vízbe.

A tömegrajzás hatékony evolúciós stratégia. Mert annak dacára, hogy ilyenkor a vízi és parti élőlények apraja-nagyja sirályoktól a kisemlősökig, békákig, halakig jóllakik a kérészekből, mindig marad annyi sikeres egyed, amely biztosítja a következő generáció megjelenését.

Idén a Hernád volt az első

Akár jó másfél hónapig elhúzódó folyamatról van szó, és a kutatók még nem értik pontosan, mi indítja be a rajzási időszakot. Kriska Györgyék feltételezik, hogy a vízállásnak köze van hozzá: minél sekélyebb a víz, annál több napfény jut az aljzatra, annál bőségesebb a táplálék, így a lárvák gyorsabban fejlődhetnek. Emellett gyaníthatóan a holdfázis is valamilyen módon befolyásolja a viselkedésüket, ám itt sem állnak még rendelkezésre tudományosan bizonyított tények.

Idén az első dunavirágok a Hernádon bukkantak fel július legvégén – a kutatók a közösségi médiában közzétett fotók alapján azonosították – pár nappal később a Rába is „berobbant”, majd az Ipoly, a most csütörtöki helyszíni felmérésen pedig a kutatócsapat már Budapesten, az Árpád híd körzetében is regisztrálta jelenlétüket.

Miért a Hernád? Ez esetben a név nem kötelez, a dunavirág bármely kavicsos folyómederben képes kifejlődni, még a Tisza egyes szakaszain is megtalálható. A tiszavirág ellenben az agyagos medret igényli, ezért sokkal elterjedtebb a magyarok folyójában. Általában egyébként a Rábán korábban szokták megfigyelni a dunavirágrajzást, idén azonban a folyó vízszintje sokáig magas volt, ezért lehetett a csúszás.

Bárki magánszámot rendelhet egy zseblámpával

És, ha már megfigyelés, a napokban indult Dunavirágzás elnevezésű nyilvános Facebook-csoport kettős célt szolgál. Egyrészt az egyre népszerűbb citizen science módszerével bárki segítheti információkkal a kutatók munkáját – akárcsak az Ízeltlábúak.hu Kérészek aloldalán – másrészt a tudósok adnak tippet nekünk, laikusoknak, hogyan lehetünk tanúi a természet csodájának akár a város közepén is.

A dunavirágok megfigyelése ugyanis csaknem lehetetlen, lévén sötét éjszaka lejtik táncukat a folyó fősodrása felett. A megoldás, hogy valamilyen fényforrással, akár zseblámpával csalogassuk őket a parthoz, ilyenkor exkluzív magánszámot adnak elő – csak nekünk. Nagyon fontos azonban, hogy a fény mindenképpen a víz fölött legyen: a kérészek nem tágítanak a fénytől, ha szárazföldre csábítjuk őket, ott fognak a talajra hullani, és ott helyezik el a petéiket is.

A legnagyobb rájuk leselkedő veszélyt nem a jószándékú megfigyelők lámpái jelentik, hanem a közvilágítás. A hidakat, partközeli utakat, sétányokat megvilágító lámpák egészen messzire ki tudják csalni a rovarokat, amelyeken átgázolnak a járművek, idővel pedig maguktól is elpusztulnak. Illetve ugyanez a sorsa a szárazföldön lerakott petéknek is.

Több településen, Szentendrén és Verőcén például a rajzás idejére lekapcsolják az érintett lámpákat vagy visszaveszik a fényerejüket. Ahol ezt nem tudják vagy nem akarják megtenni, például a pócsmegyeri kompnál, ott esetenként 20 centi vastagon borítják a földet kérészhullák a reflektor környékén

– magyarázza a biológus.

Ujvári Zsolt

Fénysorompóval védik őket

A jelenséggel Kriska György és kollégái csupán 2012-ben szembesültek először, ugyanis több mint 40 év után ettől az évtől indult újra a tömeges dunavirágrajzás Magyarországon. Célzott kutatások korábban is, folyamatosan kimutatták a lárvák jelenlétét, de egyedszámuk csak a vízminőség jelentős javulásával indult meredek emelkedésnek – ennek köszönhető az is, hogy a 2000-es években a faj Spanyolországtól Törökországig Európa számos pontján magára talált. A jelenséget megfordítva egyébként a dunavirág remek indikátor: tömeges rajzása jó vízminőséget jelez.

A kutatók tehát azonosították a fényszennyezés jelentette problémát, a megoldást pedig 2019-ben valósították meg támogatóikkal a tahitótfalui Tildy hídon: kéken világító fényű lámpákat szereltek fel az építményre. Úgy, hogy az a víz fölött tartsa a rovarokat, amelyeket így nem taposnak halálra az autók, illetve lehullva a Dunába érkeznek, és nyugodtan lerakhatják petéiket – ezt az itthon kifejlesztett eszközt nevezik kérészvédő fénysorompónak.

A tapasztalatok alapján jól működik, olyannyira, hogy már a budapesti Árpád hídon is üzemelnek ilyen fényforrások, a közvilágítással együtt kapcsolnak be és ki. Aki tehát dunavirágban akar gyönyörködni, sötétedés után sétáljon le a Margitszigetre, kanyarodjon le a Dunapartra egyből a híd mellett, és kapcsolja be a telefonján a világítást, vagy vihet magával komolyabb fényforrást is. A rovarok nagy valószínűséggel köré gyűlnek majd, de közben nyomatékosan figyeljünk arra, hogy tartsuk őket a víz fölött.

The post Budapesten is kivirágzott a Duna first appeared on 24.hu.