Mióta vitorlázik együtt a csapatotok?
A mag 2014. óta van együtt, de csak egy évre rá, 2015-ben lett meg az első saját versenyhajónk. A Lisát, amely 2003-2013 között elért hat abszolút győzelmével a Balatonkerülő verseny második legeredményesebb egytestű hajója, már direkt a Kékszalag miatt vásároltuk meg. Megjegyzem, a hagyományos egytestűek között még mindig a Lisa a leggyorsabb, tavaly a „B-csapatunk” nyert vele a kategóriájában és idén is jó eséllyel indul.
Ha a Lisa kategóriájában még mindig a leggyorsabb, az „A-csapat” miért váltott katamaránra?
A versenyszabályok változásával nagyjából másfél évtizede megérkeztek a tóra a többtestű hajók, a katamaránok és a trapézos hajók, ilyen például a Raffica és a Principessa. Velük objektív első sorban technikai okokból már nem tudtunk abszolút kategóriában konkurálni. Egyszerűen sokkal gyorsabbak, maximum egészen kis szélben maradna esély megszorítani őket. Csak az érzékletesség kedvéért: tavaly a katamaránunk 5:39 órás idővel futott be a Kékszalagon, eközben a Lisa 10 óra 42 perccel nyerte a kategóriáját. Egyik idő a másiknak a duplája. Szóval az évek alatt ahogy fejlődött a hazai katamaránozás, úgy tűnt az abszolút győzelem egyre távolabbi célnak. Márpedig mi nyerni szeretnénk.
Mennyiben különbözik a katamarán hajózása az egytestűétől, mennyivel ad más élményt?
Lényegében újra kellett tanulnunk vitorlázni. Holott a Gyapjas Balázs, Rozsnyai Domonkos, Simon Ruben, Büki Zsolt, Lukács Krisztián, Kertész Ágosoton, Kelemen Tamás és jómagam alkotta a csapatunkban több magyar bajnok, válogatott és világbajnok vitorlázó is van. Öcsémmel 2010-ben még egy 18 lábas katamaránnal tettük meg az ismerkedés első lépéseit, egyszerűen azért, mert a kisebb hajón jelentősebb anyagi kár nélkül úszod meg, ha valamit elbaltázol. A katamaránozásban ugyanis az az egyik jelentős különbség, hogy egy eltalált szélirány választással a pillanatnyi szélsebesség 2,5-3 szorosával is mehet a hajód, 29-30 csomós, közel 60 km/órás sebességet is elérhetsz. Mivel a víz közegellenállása ötszörös, ez érzésre olyan, mintha szárazföldön 300-zal repesztenél egy motorral. Felemelő. Viszont, ha ebben a tempóban valamit hibázik a csapat, ott az anyagi kár is jelentős, röpködnek a százmilliós kiadások.
Kollmann András
A csapat mikor vett részt először kéttestű hajóval a Kékszalagon?
2017-ben. 2016 végén vásároltunk Svájcból egy Extrém 40-es katamaránt. A projekt tulajdonosával, Lukács Krisztiánnal elrepültünk Barcelonába, ahol egy svájci csapat hajójára alkudtunk meg. Berakták egy konténerbe és december 6-án Mikulás ajándékként érkezett meg. Tavaszig vártunk az összerakásával, mert ekkor ért rá az a két svájci szakember, aki az összeszerelés, beállítások terén állt a segítségünkre, majd emellett kitanított minket az alapokra. Április első hétvégéjén már a Balatonon vitorláztunk a segítségükkel. Így viszonylag gyorsan, egy hét alatt szereztünk akkora tudást a katamaránozás terén, ami saját tapasztalás útján évekig tartott volna.
Azonban már nem ezzel a hajóval versenyeztek.
Már tavaly sem ezzel rajtoltunk. A bajt az jelentette, hogy ez az Extrém 40-es egy úgynevezett „One Design”, ami azt jelenti, hogy a kategórián belül minden hajó tökéletesen egyforma. Ugyanakkor a Kékszalagon mindenki abszolútban akar nyerni, és mivel menet közben megtapasztaltuk, hogy ezzel a hajóval csak akkor győzhetünk, ha véletlenül az egész verseny alatt viharos szél uralkodik a Balatonon, ami azért ritka, ezért eladtuk, és vettünk egy másik katamaránt. Viszont mindenki még nagyobb, még gyorsabb hajóra vágyik a győzelem érdekében, ezért mindenki okoskodik. Mi is hosszabb árbócban, nagyobb vitorlában stb. kezdtünk el gondolkozni. Ezért belevágtunk az új hajó meglévő platformjának az átalakításába, testre szabásába annak érdekében, hogy az versenyképesebb legyen. De ugye ezt a hajót a tervezőmérnöke évek munkájával, tapasztalatával gondosan és pontosan alakította ki, és ha te ebbe utólag belekóklerkedsz, nem biztos, hogy jobban jársz. Sőt. Addig szabtuk, vágtuk, építettük a testet, az árbóchosszt, a vitorlázat méretét, hogy túl nehéz lett, és a 2022-es Kékszalagon ripityára törtük az orrsudarat. Hála istennek az anyagi káron túl nem lett személyi sérülés, és az is szerencse, hogy ekkor már éppen megállapodtunk a jelenleg is használt AC45-ös Katamaránunkra. Ez a hajó pont olyan, amilyen az RSM, a Prospex, vagy a Process, tíz éves távlatban még mindegyik az Amerika Kupa selejtező versenyén ment.
Kollmann András
Hogy sikerült az első versenyetek az új hajóval?
Tavaly a cél előtt 500 méterrel még 5. helyen álltunk. Ekkor azonban az árbócunk merevítője megadta magát, elszakadt, lobogó vitorlával küszködtük végig a hajrát. Az utolsó métereken már úgy voltunk vele, hogy ha kell beugrunk és úszva toljuk be a hajót. Végül csak ketten előztek meg, a 7. helyen zártunk. Abban a pillanatban nagyon fájt, de miután belegondoltunk, hogy még így is 5 óra 39 perc 57 másodperc alatt értünk célba, és még mi is egy órával megdöntöttük a korábbi Kékszalag rekordot, átértékeltük a teljesítményünket. Idén ugyanezzel a hajóval, a megszokott csapattal, mégis más „hátszéllel”, immár Team Suzuki néven állunk rajthoz.
A csapatra milyen hatással van, hogy egy ekkora márka állt be a háta mögé?
A vitorlázás technikai sport, így az elmúlt 1-2 évtizedben nagyban hatott rá a technológiai, informatikai fejlődés. Egyre jobb anyagokból, egyre hatékonyabb felszerelések, kiegészítők készülnek, a hajók tervezése és kivitelezése terén is robbanásszerű az átalakulás. Ha ma veszel egy apró eszközt, az holnapra elavulttá válik, ha megsérül, eltörik, ami gyakran előfordul a vízen, már nem érdemes megjavítani, inkább megéri újat, jobbat venni, mert évente dobnak piacra egy modernebb nagyobb tudásút ugyanabból. Egyébként ilyen módon a vitorlázás nagymértékben hasonlít az autógyártáshoz, a katamaránozás az autóversenyzéshez. Az, hogy idéntől a Suzuki adja a „hátszelet” számunkra a biztonságon túl azt jelenti, hogy a technológiai fejlődés végre összekapcsolódhat a csapattagok tudásával, teljesítményével, és a kettő harmóniája mindkét felet előre repítheti.
Kollmann András
Kinek mi a feladata a katamaránon?
A profi vitorlázásban az az ökölszabály, hogy a hajó tulajdonosa a kormányos, aki profi csapatot bérel maga köré. Nálunk Lukács Krisztián a tulajdonos, de mégsem ő kormányoz, hanem én.
Miért?
Mert a katamaránozás tényleg más kávéház. Itt egyetlen rossz mozdulattal felborítod, összetöröd a hajót, ahol az anyagi kár jelentős, de ennél is ijesztőbb, hogy a már említett olykor 29-30 csomós sebességnél, ha csak kiesel a hajóból, az is olyan, mintha betonra zuhannál. Egyetlen félrekormányzással megbéníthatod, akár meg is ölheted a csapattársaidat. Ehhez rutin kell – és bukósisak, gerincprotektor, továbbá minden létező modern biztonsági felszerelés.
Kollmann András
Akkor kormányosként elég komoly felelősség nyomja a válladat. A csapat többi tagjának mi a feladata?
A taktikusunk Kelemen Tamás. Korábban a Fifty-Fiftynek dolgozott és egy időben a Tokióban olimpiai ezüstérmesünk, Berecz Zsombor edzője is volt. Tamás figyeli a szelet, a víz fodrozódását, az ellenfeleket, meghatározza hol rajtoljunk, északi vagy déli partot hajózzuk, mikor forduljunk, összeségében az irányokért felel, azaz azért, hogy merre haladjunk a versenyen.
A kormányos a taktikusa minden szavát teljesíti?
Itt is kivétel vagyunk, amely erősíti a szabályt. Számos más versenyen és hajón vagyok taktikus, ezért, ha nem értek egyet Tamással, felülírom a javaslatát, mivel a felelősség és a végső döntés mindig a kormányosé – végül is én ülök a kormánynál, ha nem mozdítom, a hajó sem mozdul.
És a Team Suzuki többi tagjának mi a személyre szabott feladata?
Miután a taktikus javasolt valamit és én is jelzem, hogy manőver következik, például fordulunk, hagyok öt másodpercet Kertész Ágostonnak – a legfiatalabb, 19 éves, két méter magas, szín izom csapattagunk – Simon Rubennek, Gyapjas Balázsnak és a tulajdonosnak, Lukács Krisztiánnak, akik a hajó elején tartózkodnak, hogy felkészítsék, ki-betekerjék, le-felhúzzák, cseréljék a vitorlázatot a gyors manőverre, vagy éppen feljebb emeljék, lejjebb engedjék az uszonyokat. Egy 23 méteres árbócon majdnem 300 négyzetméternyi vitorlázatról beszélünk, és ennek a mozgatása komoly fizikai kihívást jelent. A hajón nincs, nem lehet kapkodás, cserébe összeszokott, ezerszer begyakorolt, pontos, gyors munkafolyamatok zajlanak le közöttük.
Kollmann András
Rozsnyai Domonkosról, a testvéredről Büki Zsoltról még nem esett szó.
Domonkos az orrvitorlák trimmere lesz a Kékszalagon. A felkészülés során mindketten tagjai lehettünk a 2023-as világbajnokságot nyerő Sámánok csapatának. Öcsém a nagyvitorla trimmere, illetve a „lee kocsi”, a hajótestre merőlegesen elhelyezett sín mozgatásáért felel. A trimmer a vitorlák ívének kisebb változtatásaival éri el, hogy a lehető legoptimálisabban fogjuk a szelet, így a kormányos mellett a hajó sebességét határozzák meg.
A Kékszalag fizikailag is embert próbáló. A csapattagok milyen kiegészítő edzéseket végeznek akkor, amikor éppen nincsenek a vízen?
Már decembertől funkcionális tréningre, edzőterembe járunk, de a csapatból akad, aki heti háromszor bokszedzésen vesz részt. Fizikálisan rendben vagyunk. Ez azért is fontos, mert aki a hajón kipukkan fizikailag, az „meghal” szellemileg is, és ha valaki fejben szétesik, az megöli az egész csapat hangulatát.
Kollmann András
Milyen eredményt vártok a 2024-es Kékszalagon?
1-5 hely valamelyikére várom a Team Suzukit, de igazából dobogóra szeretnénk állni. Ebben az is benne van, ha a nekünk legoptimálisabb szélviszonyok mellet zajlik a verseny, akár a legtetejét is megcélozzuk. Még akkor is így állunk hozzá, ha azt belátjuk, az általános balatoni szélirányok, szélerősségek többségénél a Fifty-Fifty egyelőre behozhatatlan előnyt élvez.
The post Büki Gábor: Egyetlen rossz mozdulattal megbéníthatod, meg is ölheted a csapattársaidat first appeared on 24.hu.
