Michael Crichton még 1974-ben vázolt fel egy forgatókönyvet egy nyüzsgő sürgősségi osztályról. Volt honnan merítenie, korábban orvostanhallgatóként ugyanis ő is pontosan ugyanazokat a köröket rótta, ahogyan a sorozatban látható gyakornokok. Ma már felfoghatatlan belegondolni, hogy a világ egyik legismertebb kórházsztorijának forgatókönyve akkoriban senkit nem érdekelt, a producereket meg pláne, így Crichton is jegelte a projektet, és másfelé fordította a figyelmét.
Többek közt a dinók felé, megírta ugyanis a Jurassic Park forgatókönyvét. Ez felkeltette Steven Spielberg figyelmét, amely egyrészt azt eredményezte, hogy a rendező megcsinálta a dinós filmek alfáját és omegáját, másrészt a kórházsorozatok alfája és omegája is a látóterébe került. Az ő ötlete nyomán dolgozták át úgy a húsz éve érintetlen forgatókönyvet, hogy az eredetileg filmként elképzelt történetből két epizódot gyúrtak, egy potenciális sorozat pilotját. A sztori, amely húsz évvel korábban senkit nem érdekelt, váratlan siker lett: újabb epizódokat rendeltek be, egyre jobb műsorsávba csúszott, az évad végére a második legnézettebb sorozat lett Amerikában, az emberek pedig éltek-haltak Ross doktorékért.
Ők pedig maradtak azután is, hogy Spielberg az első évad végén producerként kiszállt a sorozatból, ám addigra ez már szinte teljesen mindegy volt: a Vészhelyzet a kilencvenes évek legnépszerűbb sorozata lett, alapvetés a kórházsorozatok közt annak ellenére, hogy távolról sem Crichton története találta fel a műfajt. A Vészhelyzet elsősorban életszerűségével és mindenekelőtt remek karaktereivel vívta ki a figyelmet, ráadásul egy olyan rejtett világba mutatott betekintést az egyszerű földi halandók számára, ahová csak akkor kerülünk, ha nagy a baj. Amikor pedig már a néző feje betelt volna az orvosi beavatkozásokkal és az állandóan röpködő szakkifejezésekkel, jó érzéssel tompították ezt a töménységet a személyes sztorik, a sorozat nagy erénye ugyanis az volt, hogy nemcsak remek orvosokat, de ezzel együtt hús-vér embereket mutatott meg a köpenyek és a sztetoszkópok mögött. Egyúttal ez a sorozat adta a világnak Julianna Marguliest és George Clooney-t, valamint behelyezte Noah Wyle-t egy olyan orvosskatulyába, hogy azóta sem tud olyan orvosi vészhelyzetbe keveredni, ahol ne tőle kérjenek Carter doktorként segítséget, ha valaki elájul a repülőn.
A Vészhelyzet hátszelén szinte mindenhonnan kórházsorozatok ömlöttek a nézőkre, és bár az olyan darabok, mint a Grace klinika vagy a Doktor House ugyancsak népszerűek voltak, a Vészhelyzet sikerét egyik sem tudta megismételni. Éppen ezért hiába ért véget tizenöt évad után, adta magát a kérdés: folytatódhat-e valaha, pláne most, a nagy újraélesztések korában. Wyle egy korábbi interjúban elmondta, hogy valóban többször felmerült a folytatás kérdése az eredeti alkotókkal – Crichton nélkül, mivel ő 2008-ban meghalt –, ám végül úgy döntöttek, nem lenne okos dolog feléleszteni a sorozatot. Ez viszont nem jelenti azt, hogy nem jöhet helyette valami más – vagy nagyjából más, és ebből született a Vészhelyzet Pittsburgh-ben, amelyről mindenki döntse el maga, mennyire látja meg benne a legendás sorozatot.
Ha erről Crichton hagyatékának kezelőit kérdezzük, haragos helyesléssel válaszolnak, az író özvegye ugyanis még be is perelte a Warnert, mondván, hogy a Vészhelyzet Pittsburgh-ben egyértelműen koppintja Crichton sorozatát, így alkotói kreditet követelt neki a a stáblistán. A stúdió ügyvédei mindezt azzal utasították el, hogy abszurdnak nevezték a vádakat. Válaszuk szerint „egy teljesen másik sorozatról” van szó, amely a műfaj általános paneljeit használja, azt pedig még Crichton örökösei sem tilthatják meg, hogy a Warner sorozatot gyártson a sürgősségi osztályról.
Warrick Page / MAX
Tény, hogy a kórházsorozatok műfaja valóban elég kötött annyira, hogy nehéz újat mondani a kereteit illetően, így a Vészhelyzet Pittsburgh-ben sem találja fel ezen a téren a spanyolviaszt. Adott egy nyüzsgő sürgősségi osztály a nővérek, orvosok és az egyéb személyzet által alkotott, összeszokott kis hadseregével, ahová percenként tolnak be ilyen-olyan súlyosságú eseteket, ezzel együtt élettörténeteket is. Egy évadban egyetlen tizenöt órás műszakot nézünk végig epizódról epizódra szinte valós időben. Kapaszkodó a nézőnek, hogy ekkor kezdi meg a Pittben a munkáját egy csapat orvostanhallgató, akikkel együtt lehet teljesen ismeretlenként belecsöppenni ebbe a felfoghatatlanul zajos, pörgős, olykor tragikus világba. Michael „Robby” Robinavitch a helyi porondmester, ő tartja össze a társaságot, miközben a kórház igazgatója időről időre lenéz hozzá egy kis menetrendszerű nyomasztásra, miszerint borzasztóak az elégedettségi statisztikák, így két újraélesztés közt átszervezésekkel és összevonásokkal fenyegeti Robbyt.
És bár ugyanúgy röpködnek a felfoghatatlan orvosi szakkifejezések, itt is helyet találnak maguknak a vészhelyzetek közt a szereplőkben dúló, lelki viharok is: a terhességét titkoló nővér félelmei, a gyakornok megfelelési kényszere, a gyermekét épp elvesztő pár fájdalma vagy épp az anyja leépülését végignéző nő aggodalma. Még a sziklaszilárd Robbynak is megvan a maga terhe, akármennyire is takargatja: flashbackről flashbackre sejlik fel, hogy mentora a saját kezei közt halt meg a koronavírus-járványban. Az életmentés mellett tehát maguk a szereplők is próbálnak túlélni, és lábon kihordani a traumáikat, miközben iszonyú tempóban ömlenek be az újabb páciensek.
A sorozat bravúrja azonban, hogy rendkívül jól kezeli a szálakat, és annak ellenére, hogy nagyszámú szereplőgárdát mozgat ebben a rendkívül feszült tempóban, mindenki elegendő hangsúlyt és teret kap ahhoz, hogy bevonódjunk. Különösen nagy szó ez annak fényében, hogy bizonyos páciensekre viszonylag kevés idő jut, és nem térnek vissza részről részre, mégis jól belesimulnak a történetbe. Ehhez kellett egy olyan Vészhelyzet-veterán rutinja, mint amilyen sorozat showrunnere, R. Scott Gemmillé: ő a hatodik évadtól dolgozott íróként és producerként a sorozaton, így láthatóan ért hozzá, miként fűzzön ennyi szálat úgy, hogy ne nyomják agyon egymást, de ne is lógjanak ki az emberi történetek szeletkéi.
Az életszagúság más módon is bekúszik a sorozatba, sőt, ezen a téren talán jobban is teljesít, mint a sterilebb Vészhelyzet: azon túl, hogy Amerika ide vagy oda, kényelmetlenül ismerős a többórás várakozás a zsúfolt váróteremben vagy épp a nővérhiány, azaz az állami egészségügyi intézményekkel kapcsolatos problémák. Szintén ismerős lehet az igazgató és Robby közötti patthelyzet: az előbbi pattogó hivatalnokként fenyegeti a főorvost a – főleg a hosszú várakozási idő miatti – elégedetlen visszajelzésekkel, azokat az érveket azonban már nem hallja meg, hogy ehhez elsősorban nem az orvosok zrikálása kell, hanem több nővér, több személyzet, több erőforrás. Oldja meg abból, ami van – hangzik az epés és nem túl konstruktív válasz.
Wyle biztos kézzel hozza az immár pár ránccal és markáns arcszőrzettel felvértezett rutinos orvost, aki ugyan néha nyers és marcona, belül természetesen ott van benne az érzékenység, amellyel nemcsak a betegei, hanem a kollégái felé is fordul. A Pitt kis csapatában rejlő testvériesség teszi igazán szerethetővé a sorozatot, amely már a kezdetekor behúzza a nézőt annak ellenére, hogy a pörgés és az akció miatt viszonylag kevés idő van megismerni a szereplőket. Igazán mély karakterrajzot azonban már a műfajból fakadó sajátosságok miatt se várjunk, ám ahhoz elegendően adagolja az információkat a szereplőkről, hogy izgulni lehessen értük.
Warrick Page / MAX
A Vészhelyzet Pittsburgh-ben másik nagy erénye, hogy helyén kezeli magát: nem akarja megreformálni a műfajt, kész receptből főz, és meg sem próbálja eltagadni, hogy épít a Vészhelyzetre. Azt azonban stabilan hozza, amit egy pörgős, izgalmas és drámai kórházsorozattól elvárunk: vért, könnyeket, vicces egysorosokat. És ezzel együtt mintha Wyle tévédokis pályafutása is körré formálódna: ahogyan zöldfülűként bénázott az infúzióval harminc évvel ezelőtt, most ő az, aki elvisz a hátán nemcsak egy komplett sürgősségi osztályt, de egy sorozatot is.
Vészhelyzet Pittsburgh-ben (The Pitt), 2025, az első két rész elérhető a Maxon. 24.hu: 8/10
The post Carter doki ráncosabb és szőrösebb lett, de még mindig elviszi a sürgősségit a hátán first appeared on 24.hu.
