Egy elcsépelt közmondás szerint ne fessük az ördögöt a falra, de a Constance ügyességi játékban pont ezt kell tennünk, hogy túléljünk a megpróbáltatásokat.

A korábbi évekhez képest idén talán egy kicsit visszafogottabb felhozatalt tapasztalhattunk (a minőségi) metroidvaniákat illetően. Ezért külön örömteli, hogy szinte a semmiből ölembe (PC) pottyant a Constance. Már első ránézésre, vagyis grafikai szempontból is nagyon izgalmasnak ígérkezett, mivel a készítők kézzel rajzolt, rajzfilmes beütésű látványvilágot álmodtak meg neki. Ügyességi játékunk sztorija szerint a címszereplőt irányítjuk, aki festőművészként tevékenykedik, ám a színekben pompázó világát ellepték a mentális egészségre veszélyes egyének, akik a saját belső világából származnak. A bűbájosan megvalósított külsőségek mögött bizarr pszichológiai történet elevenedik meg (főleg az alkotói válság viszontagságaira koncentrálva), ami a végkifejlethez érve egészen elgondolkodtatóvá válik.

A Constance 8-10 órát felölelő játékmenete a metroidvaniákra jellemző mechanikával rendelkezik. Karakterünkkel mindig van valamilyen feladatunk, amit teljesítenünk kell azért, hogy aztán a soron következővel elbíbelődjünk egészen addig, amíg a játék befejezéséhez nem érünk. A frissen szerzett képességeink megkaparintását követően (javarészt boss harcok után) olykor vissza kell kalandoznunk egyik-másik korábban már bejárt helyszínre, hogy bejussunk az addig lezárt területekre, de mellékküldetéseket is teljesíthetünk. Természetesen feladatainkat jellemzőn barátságos NPC-kkel való társalgás után kapjuk meg s rendre készségesek, hisz érdemi információkkal látnak el bennünket – és persze elakadás esetében a megfelelő haladási irány tekintetében is remek mankót nyújtanak.

Meglepő módon a térkép szegényesen sikerült, kevés információval spékelték meg és könnyű elveszeni benne, ugyanis csak addig jelent segítséget, míg a „labirintusban” elkalauzol a következő megbízatáshoz. Egy különös talentumunk révén korlátozott mennyiségben jelölgethetünk, pontosabban képernyőmentést készíthetünk a helyszínekről annak tudatában, hogy a későbbiek folyamán nehogy feledésbe kerüljön valamilyen megszerzendő cucc.

Az ellenségeink elleni párharc és a precíziós platformer részek bizonyultak a Constance igazi erősségégnek. Némely formát ecsetvonással színezhetjük ki annak apropóján, hogy azután át tudjunk haladni például bokrokon, ráugorhassunk pallókra, de akár nemeziseinkkel szemben is bevethetjük. Persze nem festegethetünk össze-vissza, sőt! Ügyelnünk kell arra, hogy a tarsolyunkban lévő színezék mennyisége véges és csak röpke tétlenkedésünk után töltődik fel automatikusan. Ha elfogy, azt szinte szó szerint a „lelkünkre vesszük” és az életerőnk ezzel egyidejűleg fogyásnak indul, majd a képernyő elkezd sötétedni. Sajnos hiányzik tesztalanyunkból a hangalámondás, ami indie cím dacára fájó pontnak mutatkozik, főleg, hogy a szereplők szinte egytől-egyig rendkívül érdekesek. Az ő közreműködésükben fejleszthetjük a pemzlinket, amivel „eltakaríthatjuk” ellenlábasainkat és persze használata az ugrálós részeknél is rendre kapóra jön.

Könnyedén elsajátítható, egyedi irányítás jellemzi a Constance-t, miközben szövevényes története és meseszerű látványvilága remek érzékkel nyúl a zsánerhez. Így összességében – még, ha nem is minden szempontból tökéletes –, de igazán kellemes időtöltést ígér annak kedvelői számára.

Értékelés: 8/10
Fejlesztő: btf
Kiadó: btf, ByteRockers’ Games, PARCO GAMES
Platform: PC PS5, Xbox Series X|S, Switch