Egy negyvenes évei elején járó nőt vittek át szekéren 1680. hideg februárjának egyik napján Párizs utcáin a Grève térre, hatalmas tömeg gyűlt össze, hogy tanúja legyen a hátborzongató látványosságnak. A nő egyik oldalán egy pap állt, imakönyvet tartott a kezében, hangját elnyomta az ordítozó tömeg. A bőrmaszkot viselő hóhér intett, hogy hozzák közelebb a nőt. Az asszony részeg volt, ami megkönnyítette, hogy az oszlophoz kötözzék, leültessék és megláncolják. Fát és szalmát tornyoztak köré. Tüzet gyújtottak alatta. Egy idő után a sikoltozása is abbamaradt, ahogy véget értek földi szenvedései.
A nőt Catherine Deshayes Monvoisinnek hívták, de mindenki csak La Voisinként ismerte. A francia történelem egyik legszenzációsabb bűnügyi botrányában tartóztatták le, állították bíróság elé és végezték ki, abban a mérgezési ügyben, amelyben névtelen közemberektől a nemesekig sokakat vádolták meg halottidézéssel (nekromanciával) és gyilkossággal.
Félt az anyjától
Kivégzése előtt La Voisin jövendőmondóként, varázslóként, méregkeverőként és angyalcsinálóként hosszú és sikeres karriert tudhatott magáénak. Bár széles klientúrával rendelkezett, a támogatóinak nagy része XIV. Lajos udvarhölgyei közül került ki, ő látta el őket szerelmi bájitalokkal, szépítő krémekkel vagy olyan eszközökkel, amelyek segítségével megszabadulhattak a nem kívánt terhességtől. A női szeretők tőle kértek tanácsot, hogy megtudják, szeretőjük mikor hagyja el a feleségét – vagy, ha ez nem történt meg, segített megtalálni a módját, hogyan szabadulhassanak meg a nemkívánatos házastárstól. Mások gazdag apjuk halálát kívánták, hogy rátehessék kezüket a családi vagyonra. Ezért azután sokan megkönnyebbülten sóhajtottak fel La Voisin kivégzésének hallatán.
De talán senki nem volt boldogabb, mint a lánya, Marie Marguerite Monvoisin. A 21 éves lányt néhány hónappal az anyja elfogását követően, 1680 januárjában tartóztatták le, a Párizs keleti szélén álló Château de Vincennes-ban vetették őket börtönbe. Bár külön cellákban tartották őket, Marie Marguerite attól félt, hogy anyja a mágikus hatalmával árthat neki.
Marie Marguerite csak La Voisin halála után merte elmondani a nyomozóknak mindazt, amit anyja bűneiről és – ami még ennél is fontosabb – a klienseiről tudott. A jövendőmondással kapcsolatos pletykákat és a szépítő krémeket figyelmen kívül lehetett hagyni, de a vallomás más részei felett nem lehetett ilyen egyszerűen átsiklani:
Már az is hatalmas szenzációnak számított, hogy a Franciaország fölött 1643-tól 1715-ig uralkodó Napkirály megölésére összeesküvést szőhettek, miközben országa Európa legnagyobb hatalmává emelkedett. A közvéleményt különösen az háborította fel, hogy Marie Marguerite vallomása szerint az összeesküvést a király hivatalos szeretője, Françoise Athénaïs de Rochechouart, Montespan márkiné irányította.
Photo12 / AFP Françoise Athénaïs de Rochechouart
Ártatlanul befeketített szerető
Lajos számára 72 éves uralkodása alatt aligha voltak ismeretlenek a házasságon kívüli kapcsolatok, de az összes szeretője közül Athénaïs volt a leghíresebb. Az intellektusáért és szépségéért egyaránt kedvelt asszonyt sok éven át „Franciaország igazi királynéjának” tartották, és hét gyermeket szült a királynak. Most azonban Marie Marguerite tanúvallomása következtében a legsúlyosabb bűnök egyikével vádolták meg, vádaskodásai tönkre tették Athénaïs kapcsolatát Lajossal és komor árnyékot vetettek a hírnevére. Az ellene felhozott vádak 300 évig tapadtak a nevéhez, sőt a mai napig tartják magukat: az olyan tévésorozatok, mint a Versailles (2015–2018) manapság is állítólagos bűnösségét sulykolják.
Néhány történész mégis úgy gondolja, hogy Athénaïs-t igazságtalanul feketítették be. XIV. Lajos életének kutatása közben arra a következtetésre jutottak, hogy miközben tényleg létezett az udvar körein belül kitervelt, a király megmérgezését célzó összeesküvés, Athénaïs-nek nem volt köze hozzá. Az összeesküvés vezetője Lajos egy másik szeretője volt – egy asszony, akit Athénaïs nagyon is jól ismert. Az igazi bűnöst Claude de Vin des Œilletsnek hívták, és valóban egészen extrém eszközöket bevetve akart lesújtani a Napkirályra.
Claude de Vin des Œillets 1638 körül, két vándorszínész gyermekeként születhetett, majd 30 évesen került az udvarba – az anyja egyik patrónusa egyengette a karrierjét. Miután bejutott az udvarba, nemsokára a patrónus lányának, Athénaïs-nek a közvetlen kísérője lett. Claude feladata volt az is, hogy beszerezze a szerelmi bájitalokat, amelyeket Athénaïs La Voisintól rendelt, Athénaïs ezek segítségével igyekezett folyamatosan ébren tartani a király iránta érzett szerelmét. A bájitalok talán némileg hatékonyabbak voltak, mint ahogy Athénaïs szerette volna, mivel a királynak kielégíthetetlen szexuális étvágya támadt.
Ha Athénaïs el volt foglalva, vagy rosszul érezte magát, a király rendszerint Claude-dal töltötte kedvét. Végül Claude kezdett a király nem hivatalos szeretőjeként gondolni magára, és később azt állította, hogy számos gyermeke született tőle, bár csak egyről van tudomásunk. Idővel Claude azt remélte, hogy Athénaïs helyére léphet, és a szíve alatt hordott gyermekét a király a magáénak ismeri el és törvényesíti. E cél érdekében úgy határozott, hogy a saját kezébe veszi a dolgokat.
Mérgek és mérgezések
Claude ekkor elkezdett a saját nevében tárgyalni La Voisinnel, és részt vett egy olyan szertartáson, ahol egy köteg botot égettek el és ráolvasást tartottak. A szertartástól azt várták, hogy a király majd nem talál nyugalmat, vagy nem tud aludni addig, amíg nem teljesíti Claude kívánságát. Azonban Lajos nem akarta lecserélni Athénaïs-t, és annak sem látta szükségét, hogy Claude gyermekét a sajátjaként ismerje el. Talán ezért döntött Claude 1677-ben egyszer csak úgy, hogy a királynak meg kell halnia.
Claude Lajos meggyilkolására tett első kísérlete kudarcba fulladt: a méreg valószínűleg nem volt elég erős, vagy Athénaïs nem tudta beadni a „bájitalt”. Így Claude két olyan emberhez fordult, akiket La Voisin ajánlott neki – Latourhoz és Vautier-hez –, mivel ők járatosak voltak a méregkeverés művészetében. Claude felajánlotta, hogy busásan megfizeti őket a szolgálataikért, és megígérte, hogy Lajos halála után segít nekik Angliába szökni.
A mérgező bájitalt újból a mit sem sejtő Athénaïs adta át a királynak, azonban Lajos, nem igazán ismert okból, túlélte az ellene irányuló újabb merényletkísérletet.
Feketemise egy angollal
De Claude nem csüggedt és más módszerrel próbálta elérni célját. Egy „angol Milorddal” együtt újból felkereste La Voisont, és mindketten beleegyeztek, hogy részt vesznek egy feketemisén. A misét a katolikus okkultista Guibourg abbé celebrálta, aki a rituálé során szent hivatalának miseruháját viselte. A rítushoz ördögi segédeszközök is szükségeltettek: többek között denevér vére, az „angol Milordtól” és Claude-tól származó testnedvek – az ő mezítelen testüket használták „oltár” gyanánt a szertartás alatt – és egy feláldozott csecsemő vére. A bájital készítése során kimondták a király nevét is, a szertartás végeztével utasították Claude-ot, hogy tegye a varázsitalt Lajos ruhájára vagy helyezze az útjába. Amennyiben ezt megteszi, akkor a várakozás szerint Lajost lassan elemészti a búbánat. De a királyról lepergett a mágia.
Claude a következő évben hirtelen ott hagyta Athénaïs szolgálatát, azonban nem adta fel a király meggyilkolását célzó elképzeléseit. 1678 karácsonyán Lajos új szeretőt választott, a gyönyörű Mademoiselle de Fontanges személyében, Claude a féltékenységtől gyötörve összeesküvést szőtt a két szerelmes meggyilkolására – ám ezúttal készített B-tervet is. Egy Romani nevű bűntársát küldte kereskedőnek öltözve, hogy ajánljon Fontanges-nek szép ruhákat, amelyek át voltak itatva a bájitallal. Ha ez nem működne, akkor méreggel átitatott olasz kesztyűkkel kellett volna tőrbe csalnia a lányt. Kihasználva Lajos szokását, hogy magához engedte az alattvalóit, azt tervezték, hogy Romani egy petíciót is megpróbál majd átadni a királynak, ez olyan erős méreggel volt átitatva, hogy szigorúan megparancsolták a férfinak, hogy Lajoson kívül ne adja át másnak. Azonban úgy alakult, hogy Romani egyetlen általa kitűzött cél megvalósításában sem ért el sikert.
Nem sokkal később La Voisin kísérelt meg sikert elérni ott, ahol Romani kudarcot vallott: 1679 márciusában Saint-Germain-be utazott, hogy újabb mérgezett petíciót adjon át a királynak. De Lajos, szerencséjére, aznap nem volt elérhető, a király újból elkerülte a halált. La Voisin ekkor próbálkozott utoljára a király megölésével.
Lajos régóta rettegett attól, hogy megmérgezik, és amikor tudomást szerzett az ügyről, kinevezte Gabriel Nicolas de La Reynie-t, hogy nyomozza ki. La Voisint egyik méregkeverő társa 1679 tavaszán feljelentette és letartóztatták. Amikor a jósnőt börtönbe vetették, Claude Lajos elleni bosszúhadjárata véget ért.
Bűnök és bűnhődések
La Voisin rettenetes árat fizetett az összeesküvésben való részvétele miatt, de Claude vajon miért nem követte a vesztőhelyre? La Voisin lánya miért Athénaïs-t, nem pedig Claude-ot nevezte meg a sorozatos mérgezési bűntettek elkövetőjeként?
Roger Viollet / Getty Images XIV. Lajos francia király 1682 körül.
Tanúvallomásában Marie Marguerite felidézte, hogy többször elment egy házba Clagnyban (a versailles-i kastély közelében), hogy bájitalt szállítson egy ottani hölgynek. Közismert volt, hogy Athénaïs-nak háza volt Clagnyban, amit a királytól kapott ajándékba, de Lajos Claude-nak is adott házat nem messze Athénaïs palotájától. Marie Marguerite feltételezte, hogy a Claude-nak kiszállított árut Athénaïs-nek szánták, Claude arra használta Lajos első számú szeretőjével való kapcsolatát, hogy eltitkolja a saját bűntettét. A feketemisén Guibourg abbé nem tudta azonosítani a részt vevő hölgyet, aki felajánlotta neki testét, hogy oltárként használja, mivel arcát és felsőtestét hosszú haja eltakarta. Marie Marguerite és La Voisin bűntársainak azt mondták, hogy a titokzatos hölgy Athénaïs volt, és nekik nem volt okuk arra, hogy másként gondolják.
Ami Athénaïs-t illeti, semmi oka nem volt megölni a királyt. Minden, amit elért – pozíció, befolyás – az uralkodótól eredt, gyermekeinek sorsa is a király kezében volt. Közvetett bizonyíték Athénaïs ártatlanságára az a tény is, hogy csak 1679 tavaszán szerzett tudomást Lajos Mademoiselle de Fontanges-hoz való viszonyáról, így Athénaïs nem vehetett részt a szeretők elleni összeesküvésben.
De mi történt Claude de Vin des Œillets-el, a rendkívül szövevényes bűnügy kiagyalójával? Lajos parancsára Claude-ot nem vonták felelősségre – a király nem akarta, hogy az emberek megtudják, hogy merénylet céltáblája volt, és a Claude-dal való viszonyát sem állította volna szívesen a rivaldafénybe. Így az asszony luxuséletet élt, megosztva idejét párizsi, rue Montmartre-i otthona és a főváros környéki château-ja között. Claude 1687-ben halt meg, és azóta se tudjuk, hogy valójában miért indított bosszúhadjáratot Európa leghatalmasabb uralkodója ellen.
A cikket Rindó Klára fordította.
The post Csecsemőáldozattal, fekete misével akarták megölni a Napkirályt first appeared on 24.hu.
