Jó, hogy legalább már a kormány se tagadja, hogy lakhatási válság van Magyarországon. Az viszont nem látszik, hogy valóban meg akarják-e oldani a problémát. Ács világa.
Az elmúlt hónapok egyik érdekes fordulata, hogy a kormány a merev tagadás helyett hirtelen elismerte, hogy van lakhatási válság az országban. Kedden még nagyjából az volt a mantra, hogy ők csinálják az univerzum legjobb családtámogatási rendszerét, aki ebből nem tud lakást venni, az annyit is ér, szerdán meg már jött az, hogy van ez a lakhatási válság, amit persze ha nem is Soros, de minimum Karácsony okozott, de ők majd a gazdasági semlegesség mentén megoldják.
Ha eltekintünk a felelősség másra kenésének szokásos ócska trükkjétől, az mindenképp üdvözlendő, hogy most már a kormány is pirosnak látja azt, amit rajta kívül eddig is mindenki pirosnak látott, mostantól nem mondja magabiztosan azt, hogy hiszen ez zöld. A kérdés az, hogy mivel próbálnak javítani a helyzeten.
Nem kell ahhoz hatdiplomás közgazdásznak lenni, hogy belássuk, a lakhatási válságból kilábalni azzal lehet, ha nő a kínálat és a lakásárak növekedése, illetve a lakhatás költsége tartósan alatta marad a jövedelmek bővülésének. Eddig viszont azt látjuk, hogy bár idén is marad a szép reálbéremelkedés, a lakáspiacon elindult egy újabb áremelkedés, ennek üteme fokozódott a harmadik negyedévben és ennek folytatódása várható jövőre is. A lakásáremelkedés üteme közelíti a bérdinamikát, a lakáspiac jegybank által mért túlértékeltsége fennmaradhat.
Ehhez pedig az állami intézkedéseknek is van köze. Idén minden ötödik lakáshitel Csok Pluszos, a hitelfeltételek eleve kedvezővé váltak – akinek van önrészre fedezete és hitelképes, tud lakást venni. Ahhoz, hogy mások is megtehessék, lehet, hogy nem a további keresletélénkítés lenne az ideális megoldás. Az, hogy az MNB enyhít az adósságfék-szabályokon, szélesebb körben elérhetővé teszi a hitelfelvételt, közvetve a lakáshoz jutást, de egyben az árak növekedése felé is hat.
Kínálat kellene ide végre, nem további keresletélénkítés.
Főleg, hogy kereslet jön magától is az állampapírpiac irányából. Most lényegtelen, hogy mi okozta az infláció elszállását két éve, egyik látványos mostani utóhatása viszont, hogy az inflációkövető állampapírba áramlott megtakarítások jelentős része jövőre – amikor a PMÁP kamata mélybe zuhan – új befektetési eszközt keres magának. Ezermilliárdos nagyságrend, ami a lakáspiac felé indulhat, ez is erősíti a keresleti oldalt. Nagy Mártonék pedig erre küldenek rá még néhány százmilliárdot azzal, hogy lehetővé teszik az önkéntes nyugdíjpénztárakban levő megtakarítások átcsatornázását lakásvételbe, felújításba.
Az öt százalékos kamatplafon is keresletösztönző lenne, de végül olyan szűkre szabták az igénybevétel feltételeit (csak fiatalok, csak kicsi, csak olcsó és csak zöld lakásra juthatnak hozzá), hogy gyakorlatilag nem oszt nem szoroz. A munkáltatók által béren kívüli juttatásként adható havi 150 ezres lakhatási támogatás elsősorban a bérleti piacra zúdulhat, de hiteltörlesztés is lehet belőle, ez már nagyobb mértékben hathat, szintén a keresleti oldalon, csak a jól kereső, hitelképes fiatalokat segítve.
Közben a kínálati oldalon egyelőre annyi látszik, hogy korlátozzák a rövid távú lakáskiadást – újak nem jöhetnek a piacra két évig. A lakásbérleti piacra komoly hatása lehet, ha növelik a kollégiumi férőhelyek számát, egy normális bérlakáspiac beindításától, támogatásától viszont valamiért viszolyog a kormány. Kis lépést azért tettek az irányba, az épp érvényes 682. gazdaságmegmentő szupertervben szerepel bérlakások építése, de csak egy szűk munkásréteg számára.
Az eddigiekből a szumma semmiképp se abba az irányba mutat, hogy könnyebb lesz a következő években a lakáshoz jutás Magyarországon, szinte bizonyosan emelkednek majd tovább a lakásárak, nem is csekély mértékben. Hamarosan kiderül, hogy valóban enyhíteni akar a kormány a lakhatási válságon, vagy beéri látszatintézkedésekkel, valamint keresletoldali, árnövelő hatású támogatásokkal.
The post Ebből még nem lesz több megfizethető lakás appeared first on Forbes.hu.
