A Cambridge-i Egyetem kutatói számoltak be az emberiség történetének egy eddig rejtett fejezetéről a Nature Genetics folyóiratban. A szakemberek teljes genom szekvenálásból eredő adatokat elemeztek fajunk eredetének feltárása céljából.

Ehhez az 1000 Genom Projekt adatait használták, amelyeket Afrika, Ázsia, Amerika és Európa lakosságából vett minták képeznek. Az adatokat számítógépes elemzéssel vizsgálták, egy olyan módszerrel, amelyet kimondottan a régmúlt népességeinek egyesülései, szétválásai elemzésére fejlesztettek ki.

Az adatok azt mutatták, hogy mintegy 1,5 millió évvel ezelőtt két emberelőd csoport genetikai keveredésének eredménye volt a modern emberhez vezető vérvonal. A régmúltban lezajlott találkozást követően azonban a két emberelőd csoport útjai különváltak. 300 ezer évvel ezelőtt azonban ismét találkozott e két csoport, és ismét keveredtek.

A modern ember genetikai anyagának 80 százaléka e két csoport egyikéből, 20 százaléka a másiktól ered.

A modern ember, amint arra az elmúlt évtizedek kutatásai utaltak, valamikor 300-200 ezer éve jött létre Afrikában, eddigi tudásunk szerint egyetlen emberelőd-csoportból – azonban ennek részleteit homály fedi. Az új eredmények azonban ennél bonyolultabb őstörténetről vallanak. „A kutatásaink tisztán jelzik, hogy az evolúciós múltunk összetettebb, több mint egymillió éven át külön fejlődő csoportok újbóli egyesüléséből ered a modern ember” – magyarázta Richard Durbin professzor, a kutatás egyik résztvevője.

Azt már egy ideje tudjuk, hogy úgy 50 ezer éve a mára már kihalt neandervölgyi és gyenyiszovai emberrel keveredett a modern ember, és ennek genetikai örökségét mintegy 2 százalék erejéig, az Afrikán kívüli csoportok magukban hordozzák. Az adatok azonban egy ennél sokkal jelentősebb, 300 ezer éve lezajlott genetikai keveredési eseményről árulkodtak. Ez az esemény nem csupán 2, hanem 20 százalékkal járult hozzá fajunk genetikai összetételéhez, ráadásul minden ma élő emberben megtalálható.

A kutatók azonban nemcsak e két ősi populáció létét tárták fel, hanem szembeszökő változásokat is láttak. Ezek akkor alakultak ki, amikor az első, 1,5 millió éves találkozást követően a két csoport egy időre különvált.

Az egyik csoport egy rendkívüli népességcsökkenést élt át, és mintegy egymillió éven át igen kis létszámú maradt. Később aztán ez a populáció lett az, amely a modern ember genomjának 80 százalékát adta, de ugyanez volt az a csoport, amelyből a neandervölgyi és a gyenyiszovai ember is kialakult egykor.

A másik, kisebb részben hozzájáruló csoport génjei valószínűleg nem tudtak teljesen együttműködni a genom többi részével, és ezért jelentős tisztogatáson estek át, vagyis a természetes szelekció kitakarította a káros elemeket közülük. Azok a gének ugyanakkor, amelyek megőrződtek e populáció örökségéből, bár a genetikai anyagunk kisebb részét teszik csak ki, mégis igen fontosak lehettek. Olyan agyi, idegi fejlődési és működési funkciókat határoznak meg, amelyeknek kulcsszerepük lehetett az emberiség fejlődésében.

A kutatók a kifejlesztett modellt több állatfaj esetében is tesztelték, és néhánynál a mienkhez hasonló, komplexebb múltra derült így fény. Ebből arra következtettek a szakemberek, hogy az evolúciót egy egyenes vonalú fejlődésként elképzelni túlzó módon leegyszerűsíti a folyamatokat. Valószínű, hogy az efféle keveredések nagyban hozzájárulhattak az újabb fajok kialakulásához az egész állatvilágban.

Természetesen arra is kíváncsiak voltak a kutatók, hogy miféle csoportok lehettek az emberi régmúlt e résztvevői. A régészeti leletek alapján e korban egy időben élt Afrikában a Homo erectus és a Homo heidelbergensis is, így akár lehetett is e két emberelőd az a két csoport, amelyekről a genetikai nyomok meséltek. Azonban több kutatásra, és valószínűleg több leletre is szükség lesz ahhoz, hogy beazonosítható legyen, melyik melyik volt a két csoport közül.

The post Eddig ismeretlen fejezetet találtak az emberiség történetében first appeared on National Geographic.