A cetek a lassú élet hívei, részint ezért is volt oly könnyű a 19-20. század nagy bálnavadászatai során majdnem kiirtani őket. Későn válnak ivaréretté, ritkán szaporodnak és csak kevés borjat hoznak a világra, ám cserébe, amint azt egy újonnan, a Science Advances folyóiratban közzé tett kutatásból megismerhettük, igen hosszú ideig élnek. Egész egyszerűen a bálnavadászat vége óta nem telt el elég hosszú idő ahhoz, hogy ez kiderüljön.

Az Alaszkai Egyetem (Fairbanks) kutatója vezette kutatás rengeteg archív adat átböngészésével, valamint inuit őslakosok segítségével igyekezett pontosítani a bálnák élettartamának adatait. Kiderült, hogy a simabálna (Balaena australis) akár 130 évet is élhet, a közeli rokona, a grönlandi bálna (Balaena mysticetus) pedig a több mint 200 éves kort is megélheti.

A vizsgálatok során alkalmazott kémiai bizonyítékokat megerősítette az a 2007-es eset is, amelyben a közelmúltban vadászott grönlandi bálnából 19. századi szigonyhegyet emeltek ki. Nem ez az egyetlen hasonló eset azonban.

Mind a simabálnák, mind a grönlandi bálnák a szilás cetek közé tartoznak, vagyis a vízben élő apró állatok kiszűrögetése útján táplálkoznak. Emellett mindkét faj évszakosan elvándorol az utódaik megszületésének helyszínére. Most négy évtized megfigyelési adatai (fotós azonosítással) és nyomkövetős felmérések során nyert adatok alapján a déli és az északi simabálna életét mérte fel. Ez alapján kiszámították a bálnák egyes korcsoportjainak várható élettartamát, és azt, hogy a populáció mekkora része élheti meg azt.

A déli simabálna, amelyről azt hittük, maximum 70-80 évet élhet, átlépheti a 130. életévét is, de egyes egyedei akár a 150-et is megélhetik. Az északi simabálnák esetében azonban az átlagos várható élettartam csupán 22 év, és csak egészen kivételes esetben él 50 évnél tovább egy-egy példány. Greg Breed, a kutatás vezetője szerint ez a drámai különbség a két igen közeli rokon faj várható élettartamában kizárólag az emberi hatásokhoz köthető.

„Az észak-atlanti bálnák többi bálnához képest szokatlanul rövid élettartama nem valami biológiai különbséghez köthető, valójában sokkal tovább élhetnének” – mondta Breed. „Gyakran gabalyodnak a halászhálókba, ütköznek a hajókkal, és egyelőre még nem értett környezeti változások miatt éheznek.”

Egészen az 1950-es évek közepéig, amikor az iparszerűen űzött bálnavadászat véget ért, fogalmunk se volt arról, miként lehet egy bálna korát megállapítani. „Mire pedig rájöttünk, már nem sok idős bálna volt, amelyet tanulmányozhattunk volna” – tette hozzá Breed. „Egyszerűen azt hittük, nem is élnek túl sokáig.”

A kutatás ugyanakkor megmutatta, mi is a valós helyzet. Úgy tűnik, a bálnák populációi csak évszázadok alatt állhatnak helyre, mivel rendkívül lassan szaporodnak: a 100-150 évig élő állatnak mintegy 10 évente születik olyan borja, amely fel is nő, s így hozzájárul a népesség növekedéséhez. Lassanként a bálnák kultúráit is megismerjük, és ráébredünk, egy bálnafaj nem csupán egyedek tömegéből áll, hanem egyéniségekből, amelyek mind saját tudásukkal járulnak hozzá a faj sikeréhez, és adják azt át a következő generációnak. Az idős egyedek hiánya a kultúra, például az élelemszerzési stratégiák átadásának hiányát is jelenti.

A kutatók más bálnafajok esetében is szeretnének hasonló vizsgálatokat végezni, és kideríteni, hogy azok vajon tovább élnek-e, mint a most feltételezett 80 év.

The post Egyes cetek rendkívül hosszú életűek lehetnek first appeared on National Geographic.