A majomkenyérfa (Adansonia digitata) mindenki előtt ismert fafaj, amelyről ma már tudjuk, hogy veszélyeztetett és egyre ritkul. Élelmet, rostot, menedéket, orvosságot nyújt embernek és állatnak egyaránt. Fennmaradásának titkát az éjszaka nyíló virágaiban, és azokat látogató beporzóiban, az éjjeli lepkékben és a denevérekben kereshetjük. Sarah Venter dél-afrikai baobabkutató a The Conversation hasábjain mesélt az óriásfák beporzóiról egy új kutatása alapján.

A majomkenyérfa hatalmas, hosszú száron csüngő virágokkal rendelkezik, amelyek édes nektárját éjjelente a denevérek és az éjjeli lepkék isszák. Miközben táplálkoznak a virágon, az behinti őket virágporával, és a következő virágot, amelyből nektárt fogyasztanak, már ezzel fogják megtermékenyíteni. Enélkül nem nőhetnének azok a tápláló termések a fákon, amelyeket Afrika lakói hosszú-hosszú évezredek óta fogyasztanak.

A kutatás során 284 majomkenyérfát vizsgáltak meg Ghána, Kenya, illetve Botswana, Namíbia és a Dél-Afrikai Köztársaság területén. A megfigyelésekkel azt mérték fel, milyen beporzók is látogatják a baobab virágait. 205 órányi videó született, emellett számos beporzót (denevéreket) be is fogtak, s megvizsgálták a rajtuk található virágport. A szakemberek az egyes régiók fáinak virágainak alakja, nektárja és illata közti eltéréseket is feltárták.

Nem meglepő módon az eltérő régiók majomkenyérfáinak eltérő beporzói voltak, és mindegyik a saját beporzóihoz alkalmazkodó virágformával, nektárral és illattal rendelkezett.

Habár a fafaj ugyanaz, a kis különbségek kialakulásához is igencsak jelentős időre volt szükség. Ezek az eltérések évezredek evolúciójának eredménye. Ez pedig azt is jelenti, hogy a fák nagyon erősen függenek a beporzóiktól – ha a klímaváltozás miatt a beporzók hanyatlásnak indulnak, akkor a fák is mennek utánuk. A majomkenyérfára támaszkodó élőlények tömegeit veszélyezteti ez a helyzet.

A majomkenyérfát a beporzóival együtt kell védeni. Fontos a kutatási eredmények alapján, hogy a fafaj szaporításához csak az adott régió fajából válasszanak, mivel csak így biztosított az, hogy lesz beporzója is a fának. Például egy denevérekre szakosodott majomkenyérfa, ha rossz helyre ültetik, nem lesz képes magához csalogatni az éjjeli lepkéket.

Nyugat-Afrikában hosszú száron lógó virágok nőnek, amelyeket a pálmarepülőkutya (Eidolon helvum) nevű denevér poroz be. A kelet-afrikai fákat a kisebb termetű nílusi repülőkutya (Rousettus aegyptiacus) tudja beporozni, rokonától eltérő módszerrel. Afrika déli részén nem denevérek látogatják a majomkenyérfa virágát, hanem éjjeli lepkék, amelyek akár lebegve, akár a virágra leszállva végzik el a nektár kinyeréséért a beporzó feladatait is.

A denevér beporzású virágok szirmai hátrahajlók, a lepke beporzásúak sátorként borulnak a virágra – ezek azt teszik lehetővé, hogy a beporzó hozzáférjen a nektárhoz, ám közben a virágporral is érintkezzen. Eltérő a virágok szárának hossza is, és a nektár mennyisége is. A nagy denevér számára a nyugat-afrikai fák sok nektárt termelnek, a kisebb denevének a keleti fák közeped mennyiséget, a lepkéknek délen pedig csak a számukra elegendő pár cseppnyi képződik.

A denevérek számára a virágok kénes illatot bocsátanak ki, míg a lepkéket édes illattal csalogatják a délen élő majomkenyérfák. Eltér a virág bibéinek helyzete is attól függően, mely beporzó miként adhatja át a testére ragadt virágport.

Mivel a majomkenyérfa kizárólag e beporzókra támaszkodik, a jövője is tőlük függ. Bár maguk a fák számos környezeti kihívást képesek túlélni – a beporzóik azonban sokkal érzékenyebbek. A kifinomult kapcsolatrendszer a beporzók és a majomkenyérfák közt azt mutatja, az óriások védelmét is a kisebb lények védelmével együtt lehet csak megoldani. Ez persze a világ számtalan más kapcsolati rendszerére is igaz.

The post Éjjeli lepkék és denevérek tartják életben Afrika óriás fáit first appeared on National Geographic.