A téli hónapokban a magyar puszták egészen más arcukat mutatják. A mezőgazdasági területek ilyenkor nagyrészt kopárrá válnak, az őszi vetéseken kívül hatalmas fekete talajfelszínek uralják a tájat, miközben az emberi jelenlét továbbra is jelentős. Ebben a környezetben különösen felértékelődnek a védett puszták, amelyek zavartalan élőhelyként, búvó- és táplálkozóterületként működnek az állatvilág számára a téli időszakban.
A Körös-Maros Nemzeti Park területén található puszták valóságos menedékszigeteket jelentenek. Sok növény- és állatfaj ma már kizárólag ezekhez a gyepekhez kötődik, télen pedig különösen látványos, mennyi élőlény húzódik ide. A mezei nyulak, őzek és rágcsálók nagy számban jelennek meg, ami magával vonzza a ragadozó madarakat is, írja a Körös-Maros Nemzeti Park weboldalán.
Ragadozó madarak a Kis-Sárréten
A Kis-Sárrét térségében a telelő ragadozó madarak közül a rétisasokkal leginkább a halastavak és mocsarak környékén találkozhatunk, ahol fő téli zsákmányuk, a vízimadarak nagy számban elérhetők. December elején mintegy húsz példányt számoltak, számuk később még növekedhet. Parlagi sasból 6–8 példány fordul elő rendszeresen, elsősorban pusztai élőhelyeken. A területen gyakran megfigyelhető egy-két vándorsólyom, alkalmanként kerecsensólyom is felbukkan.
Kígyósi- és Dévaványai térség
A Kígyósi-puszta jelenleg kevés vízimadarat tart el, így a sasok száma is alacsonyabb: rétisasból mindössze 1–2 példány látható. Kékes rétihéjából viszont mintegy harminc példány mozog a területen, ami egy átlagos téli állománynak felel meg. Az egerészölyv itt is meghatározó faj, több tucatnyi példány tartózkodik a pocokban gazdag pusztán.
A Dévaványai-Ecsegi puszták térségében ezzel szemben idén is szép számban jelen vannak a rétisasok, amit az is segít, hogy az utóbbi teleken nem fagytak be teljesen a vízfelületek. A kékes rétihéják átvették a helyüket az elvonult barna rétihéjáktól, a gatyás ölyvek pedig a nyílt területeken vadásznak, kihasználva a bőséges rágcsálóállományt.
Csanádi és Cserebökényi puszták
A Csanádi puszták térségében a költő parlagi saspárok egész évben stabilan tartják territóriumukat, míg a rétisasok télidőben jelennek meg nagyobb számban, akár hetekre megtelepedve egy-egy területrészen. November végén egy idős rétisas-pár is megjelent. A rágcsálók számának csökkenésével ugyan mérséklődött a ragadozó madarak jelenléte, de továbbra is rendszeresen láthatók ölyvek, vércsék és rétihéják.
A Cserebökényi puszták első pillantásra sokszor üresnek tűnnek télen, de alaposabb bejárás során itt is rendszeresen előkerülnek egerészölyvek, vörös vércsék, karvalyok, alkalmanként pedig rétisasok, parlagi sasok és kerecsensólymok is.
Élet a tél közepén
A védett puszták tehát a hideg hónapokban sem válnak élettelenné. Sőt, ilyenkor mutatkozik meg igazán a jelentőségük: amikor a környező táj eltartóképessége lecsökken, ezek a területek kulcsszerepet játszanak az állatok túlélésében. Egy téli séta során figyelve a pusztát könnyen megtapasztalhatjuk, mennyire pezsgő élet zajlik a látszólag nyugodt tájban.
Korábban már megírtuk, hogy különleges téli vendégek érkeztek az alföldi pusztaságba, és arról is szót ejtettünk, hogy héjacsere történt a Dél-Alföldön: a barnák mentek, a kékek jöttek.
The post Élet a téli pusztákon: sasok, ölyvek, sólymok, rétihéják uralják a tájat first appeared on Sokszínű vidék.
