Ha valaki New Yorkból, a városból, New York állam északnyugati részébe kocsikázna – például, mert az állam valamelyik egyetemére tart vagy pisztrángot horgászna –, akkor azt a Route 17-en teszi meg. Elhalad a Roscoe Diner nevű, filmekből ismerős, klasszikus útmenti amerikai étterem mellett. A Roscoe Diner meglehetősen népszerű, főleg a bundás kenyerük örvend nagy népszerűségnek. Nevét a szomszédos kis, mintegy 900 fős településről, Roscoe-tól kölcsönözte a hely – írja a Now I Know.
Innen már csak egy köpésre van, két egykori földút találkozásánál Agloe község, amelynek még ennyi lakosa sincs.
És itt most jön egy kis térképészet. Ha egy területről két különböző vállalkozás készít térképet, nem szabadna lenni a kettő között eltéréseknek – már a színhasználaton, betűtípuson, vonalvastagságon kívül –, különben nem lennének igazán hasznosak. Hiába védi a szerzői jog a térképészeket is, meglehetősen nehéz bizonyítani, ha valaki lemásolt egy másik térképet – így aztán egy térképkészítőnek tisztában kell lennie azzal, hogy bárki ellophatja az adatait és készítheti el a térképe másolatát, anélkül, hogy emiatt gondba kerülne.
Erre megoldásként a térképészek kamu helyeket, úgynevezett csapdautakat, papírvárosokat helyeztek fel a térképükre.
Az illegális másoló ugyanis nem feltétlenül lehet felkészülve arra, hogy az eredeti készítő egy nem annyira látványos helyen pluszban berajzolt egy (amúgy nem létező) mini települést vagy zsákutcát, hogy ezzel bizonyíthatóvá váljék a szerzői jog esetleges megsértése.
Agloe a General Drafting Company 1937-es New York állami térképén tűnt fel először, nevét az azt készítő két férfi, Ernest Alpers és Otto G. Lindberg nevének összekevert kezdőbetűiből kapta.
Pár évtizeddel később megjelentetett egy térképet a rivális Rand McNally, amelyen szintén szerepelt ugyanannál az útkereszteződésnél Agloe.
Kapás!
Dollárjelekkel a szeme előtt azonnal fel is kereste a General Drafting Company a Rand McNally-t, hogy rajtkapták őket, Agloe nem is létezik. Mire a Rand McNally meglepő választ adott:
De.
Első verzió
A megyei jegyzői hivatal közlése alapján rajzolták be a települést, állította a Rand McNally.
A General Drafting ugyanis nem tudott róla, hogy valaki a térképüket látva ábécét nyitott itt Agloe General Store néven – talán mert eszébe jutott, ha már szerepel a térképen Agloe, másoknak is fel fog tűnni élőben a hiánya, talán mert az agloe-i kereszteződés a kereskedelmileg megfelelő hely.
A következő években pedig tovább bővült a település, fénykorában a bolt mellett még két házból és egy benzinkútból állt. Olyannyira valóságossá vált, hogy az már a megyei hatóságoknak is feltűnt. Így kerülhetett a Rand McNally térképére – mesélte John Green, a Papírvárosok szerzője a TEDx-előadásában.
Sajnos a mai térképek java részén már hiába keressük Agloe-t, az eltűnt róluk, az eleve nem létező település elnéptelenedett, egy viskó maradt a helyén, már csak egy tábla jelzi az egykori bolt helyét, azzal a felirattal, hogy
Üdvözöljük Agloe-ban, az Agloe Vegyesbolt otthonában! Várjuk vissza!,
illetve a bolt körvonalainak rajzával.
Abból a szempontból az eltűnése nem is csoda – a történelem homályába veszett nevű bolttulajdonos sem számolt vele valószínűleg –, hogy a semmi közepén ugyanolyan nehézkes lehet élni, mint egy boltot vagy egy benzinkutat fenntartani. Ma már könnyebb lenne, Agloe ugyanis talán a legismertebb példájává vált a papírvárosoknak, sokan elzarándokolnak oda (például a BuzzFeed újságírója), nem kis részben Green azonos című, 2008-ban megjelent ifjúsági regényének – majd 2015-ös filmnek – köszönhetően.
2015 Twentieth Century Fox Film Corporation A Papírvárosok című film.
Összefoglalva: egy elképzelt hely valóssá vált, majd eltűnt és újra kitalálttá vált Green kötete miatt.
Második verzió
Az előző verzió a legelterjedtebb, de egy helyi lap, a Times Herald-Record például arról írt 2016-ban, hogy a helyiek szerint soha nem is volt ott bolt. Darlene Beers azt állította a cikkben, hogy a terület az ő családja birtokában volt már generációk óta, mikor megvette tőlük az Agloe Associates nevű szervezet. A parcellán állt egy halászházikó, amit elneveztek ezután Agloe Lodge-nak (Agloe-laknak). Beers családja úgy véli, a szervezet mögött a Rand McNally állt, és azért vették meg a földet (egy dollárért), mert az sokkal olcsóbb volt, mintha bele kell állniuk a perbe.
Hasonló eredményre jutott 2014-es cikkében a New York Times is, részben szintén Beers szavai alapján. Egy másik helyi lap 1944-es cikkében arra is rátaláltak, bár ekkor már szintén nem működött a horgászoknak szállást adó hely, hogy egy évvel a nyitás után az egyik vendég, egy térképkiadó munkatársa ajánlotta a tulajdonosnak, hogy „tegye fel a térképre a helyet. Ő feltette.”
Beers szerint az elméletüket támasztja alá az is, hogy az emléktáblán látható bolt körvonalai kísértetiesen hasonlítanak a közeli Roscoe Beer Company üzletéhez.
Papírtestvérvárosok
Agloe a Google Mapsen is fent volt egészen 2014-ig, de miután a Big Think és a New York Times írtak róla, gyorsan levették.
Hiába keressük már a Google Mapsen a brit Argletont is. Pedig régebben még ott virított a neve a nyolcezer fős Aughton mellett. A Google soha nem ismerte el, de valószínűleg ez is egy csapdának szánt fantomtelepülés volt. A név a „G Not Real” (G nem valódi) anagrammája lehet (az anagramma magyarázata Harry Potter-rajongóknak: ahogy Voldemort neve a születési nevéből, Tom Rowle Denemből származik a magyar verzióban).
Vannak aztán olyan fantomhelyek is, amelyeknek a neve is már árulkodó, mint például a Noreal Road (Nemvalós út). De pontosabb lenne úgy mondani: voltak. Az amerikai térképészet egykori „Nagy Hármasából” a General Drafting Company például azért nem használja, mert 1992-ben beolvadt egy másik vállalatba; a Rand McNally pedig, noha még létezik, az 1980-as évek óta nem él már a gyakorlattal. A Google Maps, Street View, Earth korában már jóval nehezebb elhelyezni ilyen helyeket a térképekre, meg ezek a netes termékek le is uralják a piacot.
A Google Mapsről pedig lekerültek az olyan irodalomból ismert fiktív települések is, mint Mos Eisley (a Csillagok háborújából) vagy Narnia (a Narnia krónikáiból), viszont fordítva, az irodalomban, kultúrában továbbra is fennmaradtak a papírvárosok.
A Ki vagy, doki?, azaz a Doctor Who egyik epizódjában például valószínűleg a világ egyetlen kitalált kitalált utcája található, ami igenis valóságos – hívta fel rá a figyelmet a Guardian cikke. A 2015-ös epizód részben egy térkép csapdautcájában játszódik, amely végül is nem is csapdautca, titokban létezik. Olyan, mint a Harry Potter-könyvekben az Abszol út, csak ebben űrlények laknak. Illetve a valódi valóságban is létezik, már annyiban, hogy egy cardiffi kereszteződést rendeztek be helyszínül.
Mi a valóság?
Egyébként, ha a General Drafting perelt volna, rámutathatott volna Agloe-val a szerzői jog megsértésére, de nem használhatta volna feltétlen bizonyítékként, ahogy egy fiktív helyet nem is véd a szerzői jog – legalábbis efelé mutatnak 90-es évekbeli amerikai bírósági döntések. A briteknél viszont a helyi autóklub 20 millió fontot, azaz mai értékén 9,4 milliárdot fizetett egy vállalatnak, mert lemásolták a térképüket.
A perek is azt mutatják, a papírvárosok, illetve a térképészet témája egészen messze tud vezetni: mit tartunk valósnak és mit nem, vagy hogy mi tesz valóssá valamit. Jó példák erre a régmúlt térképei is fantomszigetekkel, tengeri szörnyekkel.
A szinte pontosan egy éve, sajnálatosan fiatalon meghalt, egy időben a 24.hu-n is publikáló Szedlák Ádám Kelt egyik kedvenc témája volt, amiről a fentebb említett, Csillagjainkban a hiba című kötetet is jegyző John Green beszél Agloe kapcsán a TEDx előadásában: bár azt hinnénk, a világ határozza meg, hogy néznek ki a térképeink, valójában azok az emberiség gondolatainak a leképezése.
A térkép teljesen más lenne, ha észak a térkép alján lenne. És akkor is teljesen más lenne, ha Alaszka és Oroszország nem a térkép két szemközti oldalán lenne. És akkor is teljesen más lenne, ha Európát a valódi méretarányban mutatná. A világot megváltoztatják az arról készült térképeink.
Vagy ahogy Kelt fogalmazott a hwsw-n megjelent 2017-es, térképekről és azok történetéről szóló cikkében:
Minden térkép arról szól, mit gondolunk és mit hazudunk magunkról.
The post Előbb létezett a térképen a kamuváros, mint a valóságban first appeared on 24.hu.
