A valamilyen szintű egészségügyi szakellátásban – a legkisebb vérvételi labortól a kórházakig – tevékenykedő magáncégek száma Romániában lassan megközelíti a tízezret, az alkalmazottak száma pedig meghaladja a 35 ezret.

Az 1989-es rendszerváltás óta Bukarestben 27 egészségügyi miniszter próbálta helyrepofozni a szektort, köztük akadt négy RMDSZ-es magyar is – Bárányi Ferenc, Hajdu Gábor, Cseke Attila, Ritli László –, akik néhány hónapig vagy maximum két évig látták el a feladatukat, mert pénz a kórházak minőségi fejlesztésére, illetve újak építésére sosem volt elég, és az évekkel ezelőtt belengetett öt „szuperkórházzal” a kormány mai napig adós.

Az is gyakran előfordult, hogy az aktuális kormány megnyirbálta az egészségügynek eredetileg szánt forrásokat. Az biztos, hogy mind a 27 miniszter tudta, az egészségügy fejlesztése és korszerűsítése nevében folytatott harcot 1989 óta nem nyerhetik meg, ráadásul – például Magyarországgal szemben is – még tíz évvel ezelőtt is úgy tűnt, hogy ledolgozhatatlan a hátrány az állami szektorban.

Pataky Zsolt / Fortepan Egy 1989-es pillanatfelvétel a romániai forradalom idejéből.

Az állami kórházakban dolgozó orvosok pedig – érzékelve, hogy az alagút végén sosem lesz fény – mintegy negyed évszázaddal ezelőtt megadták a startlövést, és Bukarestben egy belvárosi ingatlanban megnyílt az első kardiológiai szakrendelő, innentől kezdve pedig nem volt megállás, sorra nyíltak a rendelők, a járóbeteg-ellátók.

A magáncégek első körben az állami szektor egyik legfájóbb hiányosságát, a diagnosztikát célozták meg, majd a kiugró bevételekből egyre korszerűbb orvosi berendezéseket vásároltak, sőt, önerőből klinikákat építettek, messze leelőzve az állami szektort. Ugyanakkor az is hozzátartozik az általános képhez, hogy a mai napig porosodnak modern diagnosztikai berendezések az állami kórházakban, mert nincs elég orvos, akik képesek lennének ezeket kezelni. Közben olyan vadhajtások is keletkeztek, mint például az Arad megyei kórházban, ahol több évvel ezelőtt egy temesvári orvoscsoport kibérelt a földszinten néhány helyiséget, műszereket hoztak, korszerű kardiológiai beavatkozást kínáltak és végeztek egy rövid ideig, viszont a műtéteket követően a betegeket betolták utókezelésre az állami osztály kórtermeibe.

A magánszolgáltatók nagy húzása volt az úgynevezett egészségügyi bérletek bevezetése – fix éves összegért meghatározott vizsgálatok járnak –, amelyekre elsőként természetesen a multinacionális cégek csaptak le, ezzel is plusz bónuszt kínálva az alkalmazottaiknak.

Mivel a járóbeteg-ellátás főként a vidéki-kisvárosi kórházakban zsugorodott össze, vagy szűnt meg, a magánszektor ide is lecsapott: néhány tízezer eurós beruházással, tisztességes szolgáltatást nyújtva átcsábították a betegeket.

A nagy áttörésre – a háttérben évek óta zajló lobbitevékenységnek és a médiasegítségnek köszönhetően – 2021-ben került sor, amikor kormányrendelet született arról, hogy az egészségügyi pénztár (CNAS) az ellátásért ugyanazt az összeget számolja el a magánkórházaknak, mint az államiaknak. A rendelet lényege, hogy a befizetett egészségügyi járulék kövesse a dolgozót. Ezért most a beteg a „maszeknál” csak a különbözetet fizeti, hisz nyilvánvalóan ott a vérvétel, a CT vagy a vakbélműtét sokkal drágább. De a szolgáltatás minősége sem hasonlítható össze, ráadásul aki műtéthez, szüléshez stb. választja a magánkórházat, azt is beleszámítja, hogy itt legalább megússza a paraszolvenciát.

Ezért nem meglepő, hogy Romániában az egészségügyi rendszer bevételeinek 20 százaléka már a magánszektorból érkezik – olvasható a Magánegészségügyi Szolgáltatók Szervezetének (PALMED) megrendelésére készült, 2023-as tanulmányban. Ugyanakkor azt is kimutatták, hogy a magánszektorhoz forduló páciensek ötöde első körben a magas színvonalú diagnosztika miatt hajlandó megfizetni a borsos árakat. A tanulmány joggal mutat rá az állami ellátás egyik fő hiányosságára, miszerint ott a fő hangsúlyt a meglévő betegség gyógyítására helyezik, de nem foglalkoznak a prevencióval.

Daniel MIHAILESCU / AFP

Persze a törvényben előírt ingyenes állami ellátás sem teljesen ingyenes. A CNAS 2024 elején kiadott egy tájékoztatót, amelyben azt ajánlják, hogy a betegek válasszák az állami ellátást, ugyanakkor azt is leírják, hogy, amennyiben a beteg igényli a néhányágyas kórtermet, ahol legyen tévé, hűtőszekrény is, vagy a kezelése drágább gyógyszereket is igényel – ezeket bizony ki kell fizetnie. Ezek összegét minden állami kórház maga határozza meg, de nem haladhatja meg a napi 24 ezer forintnak megfelelő lejt. Megjegyzendő, hogy Romániában az állami kórházak a megyei önkormányzatokhoz tartoznak, a szaktárca alá rendelt CNAS a benyújtott számlák alapján fizeti ki a szolgáltatásokat. A megyei önkormányzatok saját vagy külső pályázati forrásokból fejleszthetnek, s mivel az egészségügyi ellátás érzékeny pont a lakosságnál, a négyévenkénti helyhatósági választásokra tekintettel a megyék igyekezenek folyamatosan korszerűsíteni.

Az sem véletlen, hogy a magánkórházak hamar lecsaptak az egészségügyi ellátás egyik legkényesebb szektorára, a szülészetre. Annyi tragikus történet keringett korábban a nyilvánosságban, hogy a fiatal, városban élő nők inkább startból a magánkórházat választják már a terhesség első szakaszában. A vidéken élő kismamák viszont óriási hátrányba kerültek, kénytelenek a legközelebbi állami szülészetet választani. Egy kórház nem vendéglő, hogy kifüggessze az árait – az indoklás szerint a betegek ellátási igénye különböző –, ám azt tudni, hogy például egy szülés költsége 500 ezer forinttól kezdődik, komplikációk esetében pedig akár a duplája is lehet.

Ilyen körülmények között – látva az állami ellátás kilátástalanságát – érthető, hogy Romániában az egyik legdinamikusabban fejlődő gazdasági ágazat a magánegészségügy, amelynek árbevétele 2023-ban rekord összeget, 2,5 milliárd eurót ért el, 18 százalékkal többet, mint egy évvel korábban, és tízszeresét az egy évtizeddel ezelőttinél. Az országban 10 879 cégnek a főtevékenysége az egészségügyi szolgáltatás, 417 pedig kimondottan kórházi ellátásra szakosodott.

Jelenleg Romániában 17 kórház rendelkezik a csúcstechnológiának számító, és darabonként közel kétmillió euróba kerülő Da Vinci robotsebésszel, ebből hatot a Regina Maria magánkórház-hálózat, hármat-hármat pedig a MedLife és a Medicover üzemeltet.

CFOTO / NurPhoto / AFP Látogatók a Da Vinci sebészeti robotokat nézik a 6. CIIE-n Sanghajban, Kínában, 2023. november 8-án.

Jelenleg

a nyolc, saját pénzből épített kórházzal,
négy, egynapos ellátásra szakosodott kórházzal,
négy szülészettel,
25 diagnosztikai központtal,

összesen pedig 135 egészségügyi szolgáltatóegységgel rendelkező Regina Maria a magánegészségügyi szolgáltatások piacvezetője – 800 ezer bérletessel. Ez az másfél millió bérletesre becsült piacnak több mint a fele.

A munkáltatók havi 5–30 eurónak megfelelő összeget fizetnek dolgozóik ellátásáért, ám ez a pénz jobbára csak prevenciós vagy alacsonyabb szintű vizsgálatokra elegendő, minden más beavatkozásért már mélyen zsebbe kell nyúlni. Serban Semeniuc, a Regina Maria üzleti igazgatója a zf.ro által évente megrendezendő Health&Pharma konferencián idén szeptemberben elmondta, befejezik a bukaresti Pallady klinikájuk építését, és további zöldmezős beruházásokat terveznek vidéken. Két nagy kihívást jelölt meg: a szakemberhiány enyhítését és az egészségügyi pénztárral való együttműködés szorosabbra fűzését.

Nyomukban a MedLife áll 12 klinikával, hat kórházzal, három szülészettel, mögöttük pedig a Sanador következik.

A konferencián rendre részt vesz a CNAS egyik vezetője is, aki elmondta: megérti, hogy szerte az országban nagy a szakorvoshiány, hiszen miközben az általa vezetett intézmény egy alapvizsgálatért mindössze 40 lejt (nagyjából 3200 forintot) tud kifizetni az állami szolgáltatónak, annak az ára valójában a tízszerese.

Így aztán érthető, hogy országos összesítésben is folyamatosan emelkedik a magánszektorban dolgozó orvosok, ápolók száma. Amíg két évtizede még az orvosok jellemzően mindkét pályán adogattak, most már a magánklinikák megkövetelik, hogy az orvos kizárólag náluk szolgálják a betegek érdekeit. A konferencián az is elhangzott: az egészségügy alulfinanszírozottságának fő oka, hogy Romániában a hozzájárulás befizetők száma ötmillió, az ellátottaké pedig 19 millió. A CNAS és a helyi önkormányzatok körülbelül 20 milliárd eurót fektetnek az egészségügybe, azaz lakosonként évi 1000 eurót (400 ezer forintot), ami havonta 32 ezer forint. A szakemberek szerint ennyi pénzért egy magánkórház nagyon tisztességes ellátást tud biztosítani. A kérdés csak az: akkor az állampolgárok miért fizetnek a havi bérükből 10 százalék egészségügyi hozzájárulást az államnak?

The post Elsöprő ütemben nő a magánegészségügyi szektor Romániában first appeared on 24.hu.