Bár több kontextusban is gyakran elhangzik „a feléli az állam a magyar fiatalság jövőjét” félmondat, a Diákhitel1 esete ezt a konkrétumok szintjéig vitte el. A „támogatott” hitelkonstrukció jelenleg egyedül a méregdrága személyi kölcsönökhöz képest tűnik jó választásnak, míg a magyar cégek, de még a magyar állam is sokkal kedvezőbb kamatfeltételekkel jut forráshoz. Miközben a nullaszázalékos munkáshiteltől hangos az ország, az egyetemisták szépen csöndben görgethetik maguk előtt a kockázatmentes állampapírhozam 140 százalékával ketyegő tartozásukat.
A diákhitel konstrukciója egy egyáltalán nem rossz állami kezdeményezés: adjunk forrást a diákoknak hosszú távra, hiszen az egész ország jobban jár, ha az egyetemista diákok elsősorban nem a munkára, hanem a tanulmányaikra tudnak fókuszálni. Ez jelentheti a Diákhitel1 terméket, ami évente maximum 10 havi, 150 ezer forintos összeget jelent, szabad felhasználásra, de jelentheti a Diákhitel2 terméket is, ami az önköltséges képzésben részt vevő diákok anyagi problémáin hivatott segíteni.
Hosszú évekre persze kockázatos dolog hitelt adni, forint alapon a piac aligha finanszírozna meg egy 18 éves vidéki hallgatót jelzálog nélkül tíz évre, de ezért állami és ezért támogatott ez a hitelezési forma. Magyarán: társadalmilag kívánatos, hogy az előbb említett hallgató is kapjon esélyt a jobb életre, de gazdaságilag is megéri, minekután egy diplomával valószínűleg nagyobb hozzáadott értéket – akár nagyobb adóbevételt – fog előállítani felnőtt korában.
A diákság is örült természetesen ennek a lehetőségnek, ki ne szeretne kamatmentes hitellel önköltséget fizetni vagy évi 1,99 százalékos kamat mellett havi 150 ezer forintos kiegészítésben részesülni.
Ha albérletre kellett a pénz azért, ha bulizásra, ne adj isten befektetésre, akkor azért.
Tudják, hogy van arbitrázs
A Diákhitel Központban tudják, hogy van (volt) lehetőség a felvett hitel és a piaci hozamok között arbitrálni, erről Márkus Attila, a DHK regionális képviselője beszélt a Keress Jól! podcastban. Márkus akkor két példát hozott fel. A legkézenfekvőbb esetben maga a diák veszi fel a pénzt és fekteti be. Ebben az esetben a DHK egyik fontos társadalmi célja, a pénzügyi tudatosság erősítése abszolút megvalósul, ami végső soron egy pozitív fejlemény a szakértő szerint. A másik esetben a szülő tud arbitrálni, ha az elmúlt években összegyűlt, a gyermekének szánt, tanulmányi célú megtakarítását az egyetemi évek alatt továbbra is a befektetési számláin tudja tartani, így késleltetve a kifizetést és inflálva az egyetemi önköltség összegét.
Sem Márkusnak, sem a Diákhitel Központnak nincs problémája a fenti gyakorlatokkal. Mint elmondta, sok esetben még azoknak a családoknak is nagy segítség tud lenni cashflow szempontból a diákhitel, akiknek alapvetően beleférne a képzés vagy egy budapesti albérlet kifizetése, csak egyszerűen pénzszűkében vannak a hirtelen jött kiadások – laptopvásárlás, többhavi kaució kifizetése, költözés – miatt.
2022-ben valami eltört
Három éve válságban a magyar gazdaság, 2022 tavasza óta talán először most, 2025 év elején tértek magukhoz a befektetők az Európában elképzelhetetlenül magas magyar jegybanki alapkamatok és állampapír-hozamok időszaka után.
Az MNB-s gazdasági satuféket és a hullámvasúton ülő forint okozta, gyors változásokat természetesen nem követték a diákhitelezés alapvetően hosszútávra tervező, és méretükből kifolyólag nemzetgazdaságilag nem igazán jelentős intézményei. Csakhogy 2022-ben, egy évvel az MNB-s kamatemelés kezdete után, egy váratlan húzással mégis meglépte a tabudöntő emelést a kormány: a 1,99 százalékos kamatot 4,99-ig emelte meg.
Ez akkoriban egy pár hétig egy jó kompromisszumos megoldásnak tűnt, a diákok terhei a jegybanki alapkamat alatt nem sokkal, egy konszolidált tartományban maradtak. Persze a 2022 őszén 13 százalékig kúszó jegybanki kamatot nem látta senki, egy év elteltével újra emelt a kormány, 7,99 százalék lett a diákok kamatterhe.
Itt fontos megjegyezni, hogy a Diákhitel1 nem úgy működik, mint CSOK Plusz vagy a Babaváró hitelek, amiknél előre le vannak fixálva a kamatszintek a szerződés megkötésekor, hanem úgy, mint a hagyományos lakáshitelek, a kamatokat kamatfordulók alkalmával határozza meg a kormány, félévenként.
A diákhitelkamatok és a jegybanki alapkamat alakulását az alábbi ábrán mutatjuk:
A szabad felhasználású Diákhitel1 kamatának, a covid miatt egy évre bevezetett, majd időszakosan visszavezetett szabad felhasználású Diákhitel Plusz kamatának és a jegybanki alapkamat alakulása 2020 és 2025 között. // Forrás: Diákhitel.hu, MNB / Forbes-szerkesztés.
Cinikus érveléssel emelték csaknem 10 százalékra
A 2025-ös kamatemelés igen erős lépés volt, a fájdalmat enyhítendő a 9,65 százalékos kamatot két lépcsőben vezeti be a kormányzat. Januártól az újonnan folyósított hitelekhez már ekkora kamat tartozik, de akik még 2024-ben, vagy előtte vettek fel Diákhitel1-et, azoknak „csak” fél év múlva kezd el emelt áron ketyegni a hitel.
A kormányzati kommunikáció a 9,65 százalékos kamatot „továbbra is kedvezményes”, illetve „a személyi kölcsönöknél olcsóbb” pénzügyi termékként reklámozza, egészen nagyvonalúan.
Gergely Péter, a BiztosDöntés.hu alapítója, pénzügyi szakértő, szerint félrevezető lehet, ha a személyi kölcsönök világával kezdjük el összehasonlítani a diákhitelesek ügyét. „A személyi kölcsönök a legkockázatosabb hitelek közé tartoznak, amit a bankok 21-23 év alatti fiataloknak egyáltalán nem folyósítanak. Ahhoz, hogy személyi kölcsönt vegyen fel az ember, jövedelemigazolásra van szükség, ami a diákhiteleseknél egy értelmezhetetlen kategória, de céljában és szerkezetében is egy teljesen más pénzügyi termékről beszélhetünk.”
A diákhitelek tulajdonsága például, hogy hosszú éveken keresztül, folyamatosan gyűlnek, egyre több hitele van a diákoknak, amit a munkába állás után törlesztenek apránként vissza. Ezzel szemben a legtöbb hitel esetében a tartozás a folyósítást követően minden évben csökken. Gergely Péter erről is beszélt lapunknak, kiemelve:
„A hosszú törlesztési idő és a folyamatosan növekvő hiteltömeg miatt a diákhitelek kamatkockázata rendkívül magas. Ez azt jelenti, hogy a kormányzati döntések kifejezetten nagy mértékben tudják befolyásolni a tartozás reálértékét.”
A példa kedvéért, ha egymillió forintot vettünk fel, amit öt év múlva kezdve, azt követően öt év alatt kell visszafizessünk, akkor végül nettósítva:
1,99 százalékos kamat mellett 1 160 280 forintot,
7,99 százalékos kamat mellett 1 786 320 forintot,
9,65 százalékos kamat mellett pedig 1 991 940 forintot kell visszafizetnünk.
A fenti példa egy kettő és nyolc százalék közti inflációs- és hozamkörnyezetben reálértékében:
1,99 százalékos kamat mellett kevesebb, mint egymillió forintot jelent, tehát valóban támogatott,
míg 7,99 és főleg 9,56 százalékos kamat mellett pedig egymillió forintnál többet jelent, tehát reálértelemben is baromi költséges.
A diákok mind a magyar cégek kedvezményes hitelénél, mind a piaci elvárt hozamnál többet fizetnek. Fotó: Diákhitelközpont Zrt. / Instagram
Olcsóbban kap hitelt az állam, de a cégek is
A 9,65 százalékot igazán pikánssá az teszi, hogy az állam ennél jelentősen olcsóbban, a jegybank oldaláról évi 6,5 százalékon, a lakossági állampapírok oldaláról pedig 6,91 százalékon – ötéves BMÁP 2029/N sorozat – szerezhet magának forrást.
A magyar diáksághoz tehát az állam 9,56 százalékon helyezi ki a saját tőkéjét, amit 7 százalék alatt vásárol meg a tőkepiacokon.
2025-ben a cégek is jól járnak, a Demján Sándor neve alatt futó program keretében a Széchenyi beruházási hitel 3,5 százalékon juttat forrást nekik. Piaci oldalról a Hold Online Dinamikus portfólióját néztük meg, ők a forint alapú, kockázatos befektetéseikre 8 százalékos küszöbhozamot állapítottak meg, mint elvárt, piaci teljesítmény.
A diákok tehát mind a magyar cégek kedvezményes hitelénél, mind a piaci elvárt hozamnál többet fizetnek.
A szabad felhasználású személyi kölcsönök és a Diákhitel1 kamatai, a Hold Online Dinamikus portfoliójának küszöbhozama, a Bónusz 5 éves magyar állampapír hozama, a Széchenyi beruházási hitel és a CSOK plusz kamatai. A példaként vett személyi kölcsönöket 6 éves futamidővel 3 millió forintos értékben néztük meg a bank360.hu oldalán. // Forrás: Forbes-szerkesztés.
Ezek fényében a gazdaságilag racionális döntés – hacsak nem vagyunk extrém módon kockázatvállalók – a diákhitelek minél gyorsabb visszafizetése, lehetőleg a július előtt:
Az előtörlesztett, így a 9,56 százalékos kamatot ki nem fizető diákhitelt érdemes úgy felfogni, mint egy kockázatmentes befektetést, ami évi 9,56 százalékot fizet. Ha ezen utóbbi terméket megvennénk, akkor érdemes előtörleszteni és erre biztatni az érintett ismerőseinket, családtagjainkat.
Persze, ha van rá lehetőségünk. Azok a diákok és családok ugyanis, akiknek erre nincs lehetőségük, a diákhitelük értékének nagyjából három százalékával támogatják a magyar államot minden évben.
Valószínűleg nincs rá pénz, pedig nem drága
Gergely Pétert a kihelyezett diákhitelek volumenéről és állami költségéről is kérdeztük. A szakértő szerint ezekről a kérdésekről nincs transzparens kormányzati kommunikáció, csupán a Diákhitel Központ Zrt. beszámolóiból tudunk következtetni a diákokhoz kihelyezett tőke mennyiségéről és költségéről.
A 2023-as év végi beszámoló szerint a Diákhitel1 állománya 166 milliárd forint volt, a Diákhitel2-é pedig 54 milliárd forint.
Ha feltételezzük, hogy 7 százalékon jut forráshoz a Diákhitel Központ Zrt., ahogyan azt is, hogy a bebukott hiteleket – legyenek azok magáncsőd vagy a háromgyerekesek tartozásának elengedésének következményei – és a Diákhitel2 kamatait az állam megtéríti, akkor a Diákhitel1 1,66 százalékpontos kamatemelésével mindössze 2,75 milliárd forintot „nyer” az állam évente.
Ez elsőre igazán nem tűnik nagy tételnek, Mészáros Lőrinc egybillió forint fölötti vagyonának kevesebb, mint negyed százalékáról beszélünk. Sőt, ha a 2022-es szinten, 4,99 százalékon maradt volna a Diákhitel1 kamata, az sem kerülhetett volna a 2025-ös szinthez képest többe évi 7 milliárd forintnál.
Békaperspektívából persze nagyon sokat számít egy pályakezdő diplomásnak. Ha valaki 5 millió forint Diákhitel1 tartozást gyűjtött össze egyetemi évei alatt, annak most évi 482 500 forint kamatot kell fizetnie. Ez havi 40 ezer forint költség, amire még rájön a tőketörlesztés.
Persze a Fidesz-kormányzat ebből a döntésből is kitáncolhat. Végül is a Halászbástya előtt lévő fekete kordont is sikerült már másnapra elbontani. De addig is, a dilemma velünk marad: most akkor meg szeretnék büntetni az egyetemistákat, vagy csak ennyire nincs pénz?
The post Elvesztette diákhitel jellegét: ilyen, amikor a magyar állam bünteti az egyetemistákat appeared first on Forbes.hu.
