Számos állatnál megfigyelhető a csók, ami azonban rejtélyes tevékenység: látszólag nincs előnyös hatása a túlélésre vagy szaporodásra, ám egy csomó betegséget el lehet így kapni. Annak ellenére, hogy számos emberi társadalomban fontos kulturális tradíció, az evolúciójáról eddig nem sok kutatás született.

Ezt pótolta most az Oxfordi Egyetem kutatója vezette csoport. A szakemberek a csókolózás evolúciós múltját igyekeztek rekonstruálni, eredményeikről az Evolution and Human Behavior folyóiratban számoltak be.

Arra jutottak, hogy 16,9 – 21,5 millió évvel ezelőtt jelent meg az emberszabásúak elődeiben, fennmaradt a hosszú évmilliók időszakán át, és számos emberszabású ma is gyakorolja. A kutatók szerint kihalt rokonaink, mint a neandervölgyiek szintén csókolóztak, sőt, a modern ember és a neandervölgyi egymással is – legalábbis a szájunk mikrobáin osztoztunk a korábbi kutatások alapján.

Nagyon sok állat érintkezik szájjal annak érdekében, hogy a szájában vitt táplálékot átadja, például utódjának. Ez semmiképp se lehet csók. Nemcsak az emlősök, de például egyes hangyák is végeznek csókszerű tevékenységet, ráadásul nemcsak a szájszervüket érintik össze, de nedveket is cserélnek így, ám néha a fajtárs másik végével teszik ugyanezt – így ezt se lehet csóknak hívni. Halak közt is (lásd a fenti videóban) van olyan, amikor két fajtárs ajka szorosan egymáséhoz kapcsolódik – erről pedig tudjuk, hogy a dominancia kifejezésére szolgál.

Az első feladat tehát az volt, hogy meghatározzák, mit is tekintsenek csókolózásnak – ez nehezeb, mint hinnénk, mivel számos, a száj érintkezésével járó tevékenységet nehéz megkülönböztetni a csóktól. Mivel számtalan állatfajt (különösen az óvilági majmokat) vizsgáltak, olyan definíció kellett, amit fajtól függetlenül is lehet használni.

A meghatározás végül ez lett: minden olyan, nem agresszív, száj és száj közti érintkezés, ami nem járt élelem átadásával. Ezután összegyűjtötték, melyek voltak azok az óvilági főemlősök, amelyeknél megfigyeltek már csókolózást, majd ezek evolúciós leszármazási fáját készítették el.

Ezt követően statisztikai modellezéssel, sok millió modellfutás segítségével, számtalan evolúciós helyzetet szimulálva vizsgálták, hogy ennek a családfának az egyes ágain milyen valószínűséggel fordult elő a csók. Bár most csak az emberszabásúak családfájára koncentráltak, maga a módszer, és főként a definíció más főemlősökre is kiterjeszthető.

Azt is jó volna valahogyan feltárni, hogy végül is milyen okból, milyen céllal alakult ki a csókolózás. A kutatók adatai azt sugallják, hogy a párválasztás során, a kiválasztási folyamat része lehetett eredetileg – a másik jelenlegi elmélet pont a „szájba rágás”, vagyis az élelem átadás.

The post Emberszabású elődeink és a neandervölgyiek is csókolózhattak first appeared on National Geographic.