A Földhöz közel számos olyan aprócska kisbolygót fedeztek fel a csillagászok az elmúlt néhány évben, amelyek mérete az egy méterest is alig érte el. Ezeket azonban csak akkor látjuk meg, ha elég közel jönnek, a fő kisbolygóöv viszont a Mars és a Jupiter közti régióban eléggé messze van. A Massachusettsi Műszaki Egyetem szakemberei vezette nemzetközi csoport kutatói egy különleges módszert alkalmaztak a megfigyeléshez. A kutatást a NASA ismertette. 

Egy, az ekliptika síkja közelében látszó, távoli csillagra (TRAPPIST-1) irányították a JWST „szemét”, a csillag körüli bolygókat vizsgálták eredetileg, ezért több mint 10 ezer felvétel készült infravörösben róla. A kisbolygókat pedig infravörösben jobban lehet észlelni, mint látható fényben, ez tette lehetővé a vizsgálatot.

A NASA következő kisbolygó-megfigyelő űrszondája, a NEO Surveyor is az infravörös tartományt használja majd ki a megfigyeléseihez. A kutatók most olyan képfeldolgozási módszert dolgoztak ki, amellyel láthatóvá lehetett tenni az egyébként nem látszó, véletlenül arra járt kisbolygókat.

Az így felfedezett 138 égitest között van stadion méretű is, de a legkisebb csak akkora, mint egy busz. Ezek mellett 8, már ismert kisbolygót is meg tudtak így figyelni. Ilyen kis méretű objektumokat földi távcsövekkel nem észlelhetünk! A felfedezett égitestek egy része esetében azt is sikerült megállapítani, hogy mely kisbolygócsaládba tartoznak.

Az, ha megismerjük a kisbolygóöv égitestjeinek méretbeli sajátosságait, eloszlását, arról mesél, milyen folyamatokra, ütközésekre kerülhetett ott sor a múltban. Ebből pedig az is kiderülhet, hogy néhányuk miként hagyta el a kisbolygóövet, és talán az is, hogy egyes meteoritok miként kötnek ki bolygónk felszínén.

„Jobban értjük ma már, miként jöttek létre a fő kisbolygóöv kis méretű égitestjei, és azt is, hogy mennyi lehet belőlük” – mondta el Tom Greene, a NASA Ames Kutatóközpontjának szakembere, a kutatásról készült tanulmány egyik szerzője. „Az ilyen méretű kisbolygók a nagyobbak ütközésének következtében jöhettek létre, és valószínű, hogy a Nap és a Föld felé sodródnak el.”

Az így kapott adatok ezért a bolygónk védelmét felügyelő kutatócsoportok számára is fontosak. Bár a legtöbb most felfedezett égitest a pár száz méteres tartományba tartozik, a felismerhető kisbolygók alsó mérethatára ezzel a módszerrel alig 10 méter, ez pedig elképesztően kicsike.

A felfedezett kis méretű kisbolygókon túl a már ismert, és a felvételeken beazonosított kisbolygók esetében is születtek új információk. Például a (194793) 2001 YP90 nevű kisbolygóról ezek alapján derült ki, hogy valószínűleg eléggé hosszúkás alakú lehet. Ezek az ismert objektumok egyébként arra is jók voltak, hogy a friss felvételek alapján kiszámított adatokat ellenőrizni lehessen. Mivel a kapott adatok megfeleltek a már ismert adatoknak, ezzel igazolni lehetett, hogy a kutatók által most használt új módszer valós, helyes adatokat eredményez.

A felfedezett kisbolygók portréit nagyobb méretben itt láthatjuk.

The post Ennél kisebb főövbeli kisbolygót nem találtunk eddig first appeared on National Geographic.