Magyarországon jelenleg úgy tűnik, érdemes fenntartani a 27%-os áfát, de van arra mód, hogy emellett bizonyos, társadalmilag fontos/alapvető/támogatandó árucikkek általános forgalmi adóját alacsony szintre csökkentsük.
A nap kommentárja: érdekes, releváns, szakmai vélemények mindennap a világról, ami körülvesz minket.
Zsiday Viktor befektetési szakértő
„A magyar adózás 2010 óta nagyjából arra a logikára épül, hogy mivel nálunk a kapitalizmus szerves fejlődése kimaradt/megszakadt, ezért nincs hazai tőkeerős réteg, és ennek orvoslására szükséges gyorsan polgárságot/tőkés osztályt építeni, ezért a tőke/vagyongyarapodást támogatja az állam. Emiatt van az, hogy nagyon alacsony a társasági nyereségadó, az osztalékadó és a befektetések adózása is rendkívül kedvező. Nagyon leegyszerűsítve az állam azt mondja, hogy támogatom a gyors vagyonfelhalmozást, és nem támogatom a fogyasztást. Aki fogyaszt, az fizessen, aki elhalasztja a fogyasztását és inkább felhalmoz, megtakarít, tőkét épít, azt nagyon alacsony adózással támogatom. Így lett gyakorlatilag Magyarország adóparadicsom a gazdagok/megtakarításokra képesek számára, és ebbe bele kell érteni nem csak a pár száz, hanem inkább a párszázezer legmódosabb magyart.
Azt gondolom, hogy 2010-ben eléggé jól lehetett érvelni egy ilyen rendszer mellett, a nagy kérdés az, hogy ez ma is megállja-e még a helyét.
A magyar társadalomnak azt kell eldöntenie, hogy mit akar inkább támogatni: a fogyasztást vagy a tőkefelhalmozást
– illetve kicsit finomítva: az eddigiektől eltérő ösztönzőket akar-e alkalmazni ezen a téren. Vannak jelei, hogy kialakulóban egy nagyon gazdag réteg – jelentős részben, de nem kizárólag – a „NER” nyertesei, ami zavarja a magyar társadalom nagy részét, különösen, hogy sokuk gyarapodását szimpla (közpénz) lopásnak tartják. Szintén fontos sokk volt ezen a téren a 2020-as évek inflációs ugrása, különösen az élelmiszerárak emelkedése okozott problémát számos magyarnak, a „megélhetési válság” pedig ráirányította a figyelmet egyrészt a gazdagokra, másrészt a fogyasztást terhelő adókra.” (Forrás: Zsiday Viktor blogja)
Kontextus. Zsiday Viktor szerint van abban logika, hogy kicsit csökkenteni kellene a tőketulajdonosok adóparadicsomi állapotát és kevésbé adóztatni az elesettebbek (bizonyos) fogyasztását. Erre javasolja a Tisza Párt különböző élelmiszerek áfa-csökkentését és a vagyonadót. Míg az előbbi valószínűleg gyorsan hat, egyszerűen bevezethető és hatékony, de sokba kerül; az utóbbi nem hatékony, és számos negatív mellékhatással jár – nem véletlen, hogy 30-40 éve számos európai országban volt ilyen adó, ma alig van. A vagyonadó azonban nem hoz be elég pénzt, nehezen beszedhető, jogvitákhoz vezet és elkergetheti pont azt a hazai közép- és nagyvállalkozói tőkét, amelyre részben a következő évek növekedését szeretnénk alapozni illetve nagyon fontos, hogy versenyhátrányba hozza őket a külföldi tulajdonú cégekhez képest: hiszen a magyar cégtulajdonosoknak valójában jelentős részben a cégeikben lévő vagyonuk után kellene egy extra adót fizetni, ami egy külföldi által tulajdonolt cégnél nem lép fel, fejti ki Zsiday. Szerinte ehelyett célszerűbb lenne inkább a tőkejövedelmek megszerzésénél és kifizetésénél (nyereségadó, osztalékadó, befektetések adózása) beszedni azt a hiányzó pénzt, amit a szegényebbek/alapvető-egészséges élelmiszerek támogatása fog felemészteni. Az áfa egy könnyen beszedhető, és költségvetési helyét illetően legfontosabb adó, és mivel Magyarországon még mindig nincs széles értelemben vett polgárság, ezért továbbra is érdemes inkább a tőkefelhalmozást támogatni, és a fogyasztást adóztatni, ezért szerintem a 27%-os áfát érdemes fenntartani – természetesen van arra mód, hogy bizonyos, társadalmilag fontos/alapvető/támogatandó árucikkek áfáját alacsony szintre csökkentsük emellett. Tisztában vagyok azzal is, hogy a fenti kijelentéssel milliók ellenszenvét fogom kiváltani, de azt gondolom, hogy szakmailag a magas ÁFA-szint megtartása továbbra is a helyes lépés, természetesen esetleg bizonyos kivételek mellett.
The post Érdemes-e fenntartani a 27 százalékos áfát? appeared first on Forbes.hu.
