A farkasokat az ember rengeteg helyről kiirtotta, felborítva ezzel az ökoszisztémák rendjét. Ennek hatására nemcsak az állatok, de a térség növénytakarója is megváltozott, az elszaporodó növényevők miatt. A folyamat megfordítható azonban, erre ékes példát szolgáltatott a Yellowstone Nemzeti Park, ahol 1995-ben telepítették vissza a farkasokat.
Ezt követően a fák meg tudtak erősödni pusztán annak hatására, hogy a területen élő szarvasok a farkasok jelenléte miatt folyamatos mozgásban kellett legyenek. A farkasok nélküli időszakban a szarvas nyugodtan tarra legelhette a zsenge fákat s a magoncokat. A farkasok segítségével stabilizálódtak a beerdősült lejtők, folyópartok, és rengeteg olyan állat is újra otthont talált, amelyek korábban nem leltek megfelelő körülményekre itt.
Valami hasonlót remélnének a skót Felföld kipusztított farkasainak visszatelepítéséből is. A Leedsi Egyetem vezette kutatócsoport azt modellezte, milyen hatása volna, ha négy, vadonnak minősített helyre visszatelepítenék a farkast. E helyeken a túlszaporodott gímszarvas-állomány legeli le a fák sarjait, magoncait, ellehetetlenítve így az erdő megújulását.
A számítások szerint 167 farkas betelepítése már elegendő volna ahhoz, hogy a szarvasállományt kordában tartva megújulhassanak az erdők. Azonban nemcsak megújulást, de az erdők terjeszkedését is várja a modell a farkasoktól, ez pedig évenként egymillió tonna szén-dioxid megkötésével járna. Ez 5 százaléka volna annak a célértéknek, amelyet a 2050-re karbonsemlegességet kitűző britek az erdők szénmegkötésében meghatároztak egész Nagy Britannia területére.
Minden egyes farkas 6880 tonna szén megkötését tenné lehetővé évente, így egy-egy farkas „értéke” a megkötött szén aktuális ára alapján 154 ezer font.
A kutatók hangsúlyozták, hogy a leromlott állapotú ökoszisztémák feljavításában és a klíma-vészhelyzet elhárításában is igen hasznosak a természetes megoldások, mint például az elemzett helyzet is. A nagy testű ragadozók pedig pont egy ilyen természetes megoldást képviselnek. Skóciában 250 éve pusztították ki a farkast, a szarvasok azóta fék nélkül falhatták a fákat.
Annak ellenére, hogy menedzselik a szarvasállományt (értsd: vadásszák), jelenleg 400 ezer egyed élhet Skóciában (ez nagyságrendileg a hazai állományhoz fogható). A szarvasok rágása miatt az erdők nem képesek kellően megújulni, ezért Skócia ma az európai erdősültségi lista vége felé kullog.
Ahonnan kerítéssel távol tudják tartani a szarvast, illetve ahol intenzíven vadásszák, ott képes csak nőni az erdő.
Nyilvánvaló, hogy az állattartó gazdák nem örülnének a farkas újbóli megjelenésének. Azonban számtalan más előnye is lenne, ha visszatelepítenék őket:
- csökkenne a Lyme-kórral fertőzött kullancsok száma, mert kevesebb lenne a köztigazda
- csökkenne a szavasok miatti közúti balesetek száma
- csökkenne a szarvasok szükséges létszámcsökkentésének költsége.
Természetesen alapos egyeztetések után lehetne csak meglépni ezt, azonban a hasonló kutatások olyan adatokat nyújtanak, amelyek minden érintett fél számára megkönnyítik a döntést, ha sor kerül a kérdésre: legyenek-e farkasok ismét Skóciában.
The post Erdőmentő farkasok segíthetnék Skócia klímáját first appeared on National Geographic.
