A nektárt szívogató lepkék látványa nemcsak lenyűgöző, hanem arra is rávilágít, hogy ezek a gyakran színpompás lények is fontos beporzóink. A Bristoli Egyetem kutatói nemrégiben egy olyan módszert fedeztek fel, amelynek révén a lepkék anélkül is összeszedhetik a pollent, hogy hozzáérnének a virág porzóihoz.
A lepkék, ahogy sok más repülő állat is, repülés közben a levegővel való súrlódás miatt sztatikus elektromosságot gyűjtenek össze a testükön. Ez azt jelenti, hogy az állatkák töltötté válnak, úgy, ahogy a gyapjúval megdörzsölt műanyagrúd is az általános iskolai fizikaórákon.
Már felmerült korábban, hogy ez a sztatikus elektromosság javíthatja a beporzás hatékonyságát azzal, hogy a virágot látogató méh vagy kolibri testére rátapad a pollen. Nem volt azonban eddig világos, hogy ez vajon a lepkékre is igaz lehet-e, ezért a bristoli kutatók most méréseket végeztek. Kíváncsiak voltak, hogy a nappali és éjjeli lepkék feltöltődnek-e repülés közben, és, hogy ez a töltöttség elég-e ahhoz, hogy a pollent magukhoz vonzzák.
5 kontinensen, eltérő környezetben élő, 11 különböző faj összesen 269 egyedét vizsgálták meg – érdekes módon korábban sosem mérték meg a lepkék sztatikus elektromos töltöttségét. A kutatók most saját nevelésű lepkéket mértek meg, egy olyan lepkeházban, amely természeteshez hasonló környezetet biztosít.
Az összes lepkét a saját élőhelyével megegyező klímán tartották. A méréseket úgy végezték el, hogy egy gyűrű alakú mérő elektródát helyeztek ki a lepkék útjába, amelyen átrepülve az detektálta a lepkék töltését. Ezt követően modellezték, hogy mi történhet az adott töltésű lepke és a virág között.
A vizsgált lepkék mindegyike töltötté vált repülés közben, ebből a kutatók arra következtettek, hogy ez általánosan jellemző lehet a lepkékre és az éjjeli lepkékre. A töltés erőssége hasonló ahhoz, amit más rovarokon mértek, sőt, kissé még nagyobb mértékű is. A trópusi lepkék érdekes módon kisebb töltést hordoztak, mint mérsékelt övi társaik, valószínűleg ez az éghajlat mellékhatása lehet.
A modellezés alapján ez a töltés bőven elegendő ahhoz, hogy a lepke testére mintegy felszívódjanak a pollenszemcsék a virágról akkor is, ha nem ér hozzá a virághoz (ez például a lebegve táplálkozó szendereknél lehet lényeges kérdés).
A kutatók megjegyzik, hogy valószínűleg a szabadban élő lepkék töltöttsége még nagyobb lehet, mint amit most a laborban mértek, más rovaroknál ugyanis tapasztaltak efféle eltérést.
Bár a szakértők most nem vették számításba, valószínűleg tovább javít a lepkék beporzó hatékonyságán az is, hogy a repülésük során a nagy szárnyaikkal örvényeket keltenek, amelyek segíthetik a pollenszemcsék virágról felszállását, így könnyebben rátapadhat a töltötté vált testükre.
A kutatók úgy vélik, hogy a lepkék is érzékelhetik a virágok körüli gyenge elektromosságot, és ezzel meg tudják állapítani, mely virágon járt nemrég másik rovar. Ez egyrészt elősegíti a hatékonyabb táplálkozásukat (hisz nem szállnak le olyan virágra, amelyből előtte valami már kiszippantotta a nektárt), másrészt növeli a beporzás hatékonyságát is.
Az önmagában érdekes kutatás alapján egyébként a szakemberek arra jutottak, hogy a sztatikus elektromosságot akár arra is fel lehet használni majd valamiféle módon, hogy a mezőgazdasági haszonnövények beporzását hatékonyabbá tegyük.
The post Érintés nélkül is beporzó lesz a lepke first appeared on National Geographic.