A narvál (Monodon monoceros) legendás északi sarkvidéki emlősállat, a cetfélékhez tartozik, a hímek viselik a csavarodott külsejű, egyenes agyarat, amely a megnyúlt szemfoguk. Az agyarban rengeteg idegvégződés található, ami arra utal, hogy érzékszervként is használhatja az állat, azonban alapvető kérdések vannak még e szerv feladatai kapcsán. Ezeket sikerült a Floridai Atlanti Egyetem kutatóinak és kanadai kollégáiknak drónfelvételek segítségével megválaszolni. A tapasztaltakról a Frontiers in Marine Science folyóiratban számoltak be a szakemberek.

„Ismert a narválok agyarozó viselkedése, ekkor két vagy több hím függőlegesen felemeli agyarát és a másikéval keresztbe teszi, ez a rituális viselkedés azt szolgálja, hogy a potenciális ellenfél erejét, tulajdonságait felmérjék vagy ezeket a lehetséges párjuknak megmutassák” – magyarázta a kutatást vezető Greg O’Corry-Crowe, aki National Geographic felfedező is. „Azonban most már tudjuk, hogy más célokat is szolgál az agyar, olyanokat is, amikre nem számítottunk, mint az élelemkeresés, felfedezés és a játék.”

A floridai és a kanadai szakemberek a kanadai sarkvidéki Nunavut tartomány inuit őslakóival együttműködve most először szereztek arra bizonyítékot, hogy a narválok agyarukat végül is mire használják. A narválok vegyes csoportokban jártak (mindkét nem és különféle korú állat előfordult), amelyek átlag 2-6 fősek voltak, de volt, hogy nagy, 17 fős csoport úszott együtt. A nyári egész napos világosságban és nyugodt időjárásban sok hasznos megfigyelésre kerülhetett sor.

Ezek részletes leírásait megtalálhatjuk a tanulmányban, a narválok egymás közti és a sirályokkal, illetve a halakkal lejátszódó esetein keresztül. Összesen 17 különböző viselkedéstípust rögzítettek a megfigyelésekből a szakemberek.

A narválok más cetekhez hasonlóan ekholokáció útján, vagyis a fejükbe épített szonárral tájékozódnak a víz alatt. Az egyelőre nem világos, hogy ezzel az érzékszervükkel miként működhet együtt az agyar használata.

A megfigyelésekből kiderült, hogy a narvál a tavi szajbling (Salvelinus alpinus) más néven sarkvidéki szemling vadászata során a halak viselkedését vizsgálja, terelgeti és befolyásolja őket agyarával. Azt is megfigyelhették, hogy elegendő erővel csapott a halakra a narvál ahhoz, hogy képes legyen azokat elkábítani és valószínűleg megölni is.

A felvételek alapján a narvál, a zsákmánya és a halért vele versengő madarak közti kapcsolatrendszerről is információkat gyűjthettek a szakemberek. A jeges sirályok előszeretettel lopnak a narválok által elejtett halakból, a videóban is láthatjuk, amint követik a narválokat vadászatban, a megfigyelések során kétszer is próbáltak tőlük halat lopni.

Szintén most először kaptak bizonyítékot arra, hogy a narválok játékra is használják agyaraikat, mégpedig olyanra, amely a tárgyak megismeréséhez, a környezet felfedezéséhez ad információkat nekik. Ez hasonlít ahhoz, ahogyan a kisbabák a kezükbe adott tárgyakat megtapogatják, megharapdálják és hasonlók. Ezek a felvételek a szociális tanulásról, és az egyes egyedek közti személyiség-különbségekről is árulkodnak.

A narvál meglepően ügyesen használta agyarát. Nemcsak finoman terelgette vele a halat, de tapogatta is, pillanatokra hozzáérintve az agyar hegyét, erre a hal általában reagált is. Olyat is megfigyeltek, hogy az egyik narvál szembeúszva megakadályozott egy másikat abban, hogy amaz elérje a mindkettejük által kiszemelt halat, de soha nem láttak igazi agresszivitást köztük.

A sarkvidék igen gyors átalakulásban van a klímaváltozás hatására. Ez valószínűleg a narválok életét is jelentősen átalakítja majd, beleértve az egyedek közti, és a fajok közti kapcsolatokat is. A drónos felmérések pedig nagyon jó eszközt jelentenek arra, hogy megismerjük e viselkedést, és például azt, miként reagálnak a jég változásaira.

The post Erre használják agyarukat a narválok first appeared on National Geographic.