Az elmúlt években Budapest arca gyökeresen megváltozott, hiszen gyárak, ipari csarnokok, jobb-rosszabb állapotú épületek, sőt, akár utcák is porrá váltak. Az átalakulás leginkább Józsefvárosban, Ferencváros külső részén, illetve az 1994 óta Tóth József által vezetett XIII. kerület különböző részein okozott szemmel látható változást, hiszen megjelentek a sokszor egy kaptafára épült társasházak, irodaépületek, de akadt példa néhány felelős beépítésre is, amelyek nem akarták kihasználni a rendelkezésére álló korlátokat, így kisebb méretű, a környezetet is figyelembe vevő fejlesztésekként váltak valósággá.
Ezek a fejlesztések pedig sokszor értékeket is pusztítottak – így volt ez a Corvin- és Magdolna-negyed esetében Józsefvárosban, és így lett volna Angyalföldön is, ahol épp tíz évvel ezelőtt negyvennyolc lakásos társasházat álmodtak a Löffler Sándor tervasztalán született Kartács utca 20., valamint a szomszédos foghíj helyére. A villaszerű kis épület végül állva maradt, ehhez azonban arra is szükség volt, hogy a már akkor is csak romjaiban létező hazai műemlékvédelem műemlékké nyilvánítsa, illetve bontási tilalmat rendeljen el rá, a következő években pedig az önkormányzat által jogi útra terelt ügy is az örökségvédők számára kedvező véget érjen.
A XIII. kerületi önkormányzat a per sűrűjében, a koronavírus-járvány alatt is több önkormányzati épületet jelölt ki bontásra, köztük a Löffler-munkával épp szemben álló, tizenöt lakásos Kartács utca 23.-at, amit az önkormányzat műszaki és statikai állapota, kora, süllyedése, valamint a gazdaságtalan felújítás lehetősége miatt tartott eladhatónak, sőt, bontandónak. Ennek a háznak végül nem volt szerencséje, hiszen a következő évben eltűnt, rövidesen pedig már az utód is várja az első lakóit.
A kerület a következő években egy ennél jóval értékesebb házra, a főként a harmincas években született modernista épületei miatt emlegetett Újlipótváros egyik kevésbé ismert épületére is kimondhatja a halálos ítéletet – derült ki a 2025. február 20-i képviselő-testületi ülés anyagából, ahol az elárverezni szánt, saját tulajdonú ingatlanok mellett a 2025–2029 közt szanálásra javasolt társaik listája is publikussá vált.
A dokumentumból egyértelműen kiderül, hogy az önkormányzat a Kresz Géza utca 24–26. számú, franciaudvaros lakóházára is bontás várhat: az összesen ötvenhárom (25+28) lakást, illetve négy üzlethelyiséget magában foglaló épület statikai állapotáról, illetve egyéb jellemzőiről a testületi üléshez feltöltött dokumentumok nem mesélnek, azt azonban nehéz lenne elképzelni, hogy a bontás lenne az egyetlen megoldás a helyzet rendezésére.
A több mint 4300 négyzetméternyi hasznos alapterületet rejtő, teljes egészében önkormányzati tulajdonú házban, illetve a listában szintén szereplő társaiban található lakások, illetve üzlethelyiségek kiradírozása a dokumentum szerint
elősegíti a lakásállomány összetételének javítását, az érintett kerületrészek fejlődését. Újabb helyszínen kerülhet sor önerős fejlesztésre, lakóépület beruházásra, valamint tovább növelhetjük a magántőkés beruházásokat a kerületben.
Ez az egykor Szlezák László harangöntödéjének épületeit rejtő Frangepán utca 77. (ez a Google térképén itt látható) vagy az újépítésű társasházakkal farkasszemet néző, földszintes Szent László út 75. (külső kép itt) esetében érthető is, hiszen a helyükön új lakások születhetnek, továbblökve a dzsentrifikáció szekerét, a sűrűn beépített Újlipótvárosban azonban egy közel százhúsz éves homlokzat, illetve egy hat lakószintet magában foglaló ház nyilvánvalóan nagyobb értéknek számít annál, hogy csak úgy eltűnjön.
The post Értékes újlipótvárosi bérházat bontana le a kerületi önkormányzat first appeared on 24.hu.
