A tőzsdei világbajnokságnak nincs győztese. A sportban nagyjából csak a győzelem számít. Ellenben a tizenkettedik legjobb tőzsdei teljesítmény, vagy akár a századik is, elég jó.
Balásy Zsolt, a Hold Alapkezelő portfóliómenedzserének véleménycikke.
Amikor az ember versenyez, mindig lesz oka a bosszankodásra. Ahogy Hemingway mondta, „minden a te hibád, ha egy kicsit is jó vagy”. És hiba mindig lesz. Az egyetlen eredmény, ami fel tud menteni a hibáid alól, ha megnyered a versenyt. De a tőzsdén ez nem adatik meg. Ott hibák sora van, de nyerés, az nincs.
Nincs az az éves hozam, ami ne lehetett volna jobb, ha nem hibázol. Itt, vagy ott. Depresszív az élet, ha a verseny nem relatív, hanem abszolút. Ha nem csak a másik hét embernél kell jobbnak lenned, hanem a tökély az elérhetetlen mérce.
Megmondom, mi a legnagyobb hiba. Nem az, amit megvettél és esett az ára. Az a játék része, ahogy a rossz kapura rúgás is. Ami viszont nem a játék része: hogy nem rúgsz kapura.
Mert – ahogy Warren Buffett mondja: inkább a „hüvelykujjadat szopogatod”, amikor vásárolnod kéne. Amikor valamit nem veszel meg, pedig tudod, hogy meg kellene venni. Sőt, ha nem veszel belőle eleget, az is fáj.
De nem csak Warren Buffettnek fáj a kimaradt lehetőség. Soros György egykori jobbkeze, Stanley Druckenmiller is így van vele. Ő 71 éves, és a mai napig az európai tőzsdékre kel, az ázsiaiakkal fekszik. Többek közt azért a világ egyik legsikeresebb befektetője, mert egyfolytában versenyzik.
De tőzsdén ez elég frusztráló tud lenni, mert „mindig lesz okod fejbe vágni magad” (ezek az Druckenmiller szavai). Úgyhogy találni kell egy mércét, ami nem a konstans frusztráció melegágya. Ő például akkor elégedett, ha a lehetőségeit elég jól kihasználta – a végeredmény mindegy is.
A 12. legjobb befektető
Hogy ennek a tőzsdei világbajnokságnak nincs győztese, azért előnye is van. Szegény atléta, aki a tizenkettedik legjobb a világon vasgolyó hajigálásban, nem sokra megy a tudományával. Ugyanis a sportban nagyjából csak a győzelem számít. Ellenben a tizenkettedik legjobb tőzsdei teljesítmény, vagy akár a századik is, elég jó. Ezt a különbséget test és szellem közt fiatalon hasznos észrevenni: sokkal kifizetődőbb a századik legjobb matematikusnak lenni az országban, mint a tizedik legjobb futónak. A szellemi teljesítmény flexibilisebb és nagyobb a produktuma – azaz karrier szempontjából jobb.
Nekem idén a bitcoin volt egy fájó pont – ebben biztos különbözünk Warren Buffettől. Ha valaki szerint változhat a világ, annak fel fog tűnni, hogy a bitcoin nem tulipánhagyma, hanem egy sokkal jobb arany az aranynál.
Akkor pedig idővel nem a boomerek aranyának tizedét fogja érni.
A bitcoin ára nem azért ment fel százezer dollárig, mert ETF, meg Trump… Hanem azért, mert idővel sokkal többet kell érnie, és a tavalyi év ezen út szempontjából elég jó volt. Az alapomban még volt is, csak kevés. Nem érzelmi alapon kevés, úgy mindig mindenből kevés van, aminek felmegy az ára. Hanem objektíve kevés. Mert inkább a hüvelykujjamat szopogattam. Fáj is.
De mindegy, mert az élet kemény és a 2024-es éven már nem tudok segíteni. Így a legnagyobb teljesítményem, hogy a nagylányom már művészien tudja összerúgni a sorban előtte haladó bokáit. A kisebbeken még dolgoznom kell. Majd most, 2025-ben! Apropó, van tökéletes boka-összerúgás?
The post És neked mi volt az év frusztrációja? appeared first on Forbes.hu.
