Egészen átszövi élővilágunkat a versengés, például a gepárd igen gyorsan fut, de az üldözött antilop igyekszik még gyorsabban. Általánosságban ragadozó és zsákmány közti evolúciós fegyverkezési versenyről beszélünk, de e verseny túlnyúlik az állatvilágon. Ide kell sorolni többek közt azt is, amikor egy növény az őt elfogyasztó állat ellen tüskét növeszt, vagy épp méreganyagokat termel, e kategóriába tartozik a kórokozók gyógyszerrezisztenciája, de még a parazita és a gazdaszervezet közti kapcsolat is. Ezek a folyamatok az új tulajdonságok elterjedését, új fajok kialakulását is serkentik azután.

A kambrium elején az élővilág hatalmas gyarapodási időszaka zajlott, amit a sokféleség ugrásszerű növekedése jellemzett, ezért kambriumi robbanás néven ismert. Számos ma élő állatcsoport őse ekkor jelent meg, és erről többek közt amiatt tudhatunk, hogy ekkor vált elterjedtté az állatok kemény váza is, mint a kagylóhéj.

Az efféle héjak sok külső hatás ellen védhetik a gazdájukat, a kiszáradástól kezdve természetesen a ragadozókig. Nagyjából 517 millió évvel ezelőtt kis termetű állatok egészen aprócska héján talált lyukak jelenthetik a legkorábbi bizonyítékát a ragadozók elleni védekezésnek.

Az Amerikai Természettudományi Múzeum (AMNH) számolt be arról a felfedezésről, amely az evolúciós fegyverkezési verseny legkorábbi ismert példája lehet. A mikroszkopikus kis élőlények a tommotiidák közé tartoztak, ezek az organizmusok a pörgekarúak ősei közé sorolhatók.

Az aprócska, süvegszerű ásványi pikkelyeket növesztő lények egy ismeretlen támadó áldozatai voltak, a ragadozó lyukakat fúrt az állatka vázába. Maga az állat (ez szintén kis méretű volt) mai szemmel nézve féregfélének tűnhet, ami a hátán az ilyen kis süvegek sokaságát viselte védelemként.

„A ragadozó-zsákmány közti kapcsolatot gyakran nevezik meg a kambriumi robbanás fő hatóerejeként, különösen az ásványi vázzal rendelkező élőlények sokfélesége és létszámbeli növekedése mögötti okként. Azonban mindezek ellenére igen szegényes bizonyítékok voltak csak arról, hogy a zsákmány reagált volna a ragadozóra, és a ragadozó a zsákmányra” – magyarázta Russell Bicknell, a Current Biology folyóiratban publikált kutatás vezetője. A kutatók a dél-ausztrál Flinders-hegység területén talált mikroszkopikus ősmaradványokat vizsgáltak most.

A Lapworthella fasciculata nevű tommotiida „süvegecskéi” homokszemnyitől pár milliméterig terjedő méretűek. Elektronmikroszkópos vizsgálatuk során több mint 200 olyan süvegecskét találtak, amelyek lyukasak voltak, feltehetően egyféle ragadozó fúrhatta ezeket. A ragadozóról semmit se tudunk, de a kutatók sejtése szerint valószínűleg puhatestű vagy féreg lehetett.

Amikor a kutatók azt is megvizsgálták, miként változtak e süvegecskék az idők során, kiderült, hogy a lyukak gyakoribbá válásával egyre vastagabb lett azok fala. Ez pedig arra utal, hogy a Lapworthella fasciculata és a ragadozója közti fegyverkezési verseny szemtanúi lehetünk: a zsákmányállat fokozatosan egyre vastagabb héjat hozott létre védekezésül, a ragadozó viszont egyre ügyesebbé vált a héj átfúrásában.

Ez az eddigi legkorábbi bizonyítékunk arra, hogy a ragadozó-zsákmány közti versengésnek kulcsszerepe volt a kora kambriumi ökoszisztéma életében. Egyúttal arra is bizonyítékok ezek az ősmaradványok, hogy mennyire gyorsan változtak az ilyen tulajdonságok a kambriumi robbanás időszakában.

The post Ez a ragadozók és zsákmányaik közti verseny legkorábbi bizonyítéka first appeared on National Geographic.