Örvendetes, hogy a Kia továbbra is rendkívül széles kínálatot tart fenn, amelybe belefér a miniautó kategória is. Az már nem annyira vidám, hogy amikor a piac legolcsóbb modelljeiről beszélünk, akkor csak ilyen kis járgányok jöhetnek szóba, ugyanakkor ezek tényleg tökéletesek a városi, elővárosi szaladgálásra. Persze jó lenne ezeket kiváltani villanyhajtású modellekkel, de úgy látom, hogy attól még nagyon messze vagyunk.
Addig is ezek az egyiteres hengerűrtartalom körüli csöppségek sietnek a segítségünkre. A Picanto ráadásul kimondottan vagány lett a ráncfelvarrás után. Ráillesztették a márka aktuális formanyelvét és az nagyon is passzol erre a kis kockára. A divatnak megfelelően elöl-hátul teljes szélességében végigfut a fénycsík, a GT Line pedig a légbeömlő díszek hangsúlyozásával tényleg a sportosság ízét adja.
Bent is kicsi a kocsi, de nagyszerű, például ergonómiát sokan tanulhatnának tőle. A 8 colos infotainment kijelző tökéletesen elég, a rendszer gyors, a menüje pedig könnyen átlátható, egyetlen hibája, hogy a mobiltelefonos alkalmazások csak vezetékkel társíthatók. A digitális klíma tekerőgombokkal, egyszerűen szabályozható. Ennyi a középkonzol, és mégis ízléses az elrendezés. Nincs túlbonyolítva, de feldobja a keresztben végigfutó díszléc, illetve a széleken az ovális szellőzőnyílások. Na, meg a GT Line sportos kormánykereke és a fémbetétes pedálok.
Az ülések, kényelmesek, tartásuk is megfelelő. Egyedül a pohártartók mérete elhibázott, mert a legtöbb gyorséttermi pohárhoz nagy, így azok hajlamosak elborulni. A csomagtér kicsi, papíron 225 liter, de egy köbméteresre bővíthető a 60/40 arányban osztott hátsó ülések lehajtásával. Ahol szűk a lábtér, de hát egy ilyen autó eleve csak kis távokra való, annyit meg kibírnak hátul is az utasok.
Feljebb nem véletlenül írtam egy liter körüli hengerűrtartalmat, mert a Picanto 1,2 literes is lehet, ráadásul akkor a szívó benzinmotor nem csak 3 hengeres hanem 4-et kap. A GT Line az utóbbit hordja orrában, kemény 79 lóerővel, de itt is elmondom, amit már máshol is sokszor. Ennyi is elég a normális közlekedéshez (és már ez is 4 lóerővel több, mint az I-es fókám).
Amit nem szabad hozzá kérni, az a robotizált automata váltó: úgy viselkedik, mint egy tanulóvezető, aki még csak tapogatja hol fog a kuplung. Néha bólogatva indulunk meg, néha elfelejt felváltani. Szóval nem hozza azt a kényelmi faktort, amiért automata váltót szeretnénk. Ettől függetlenül viszont fürge kis gép, manuális váltóval még inkább az lenne és azzal tuti le lehetne szorítani a fogyasztását 6 liter alá, de így 6,4 liter lett a vegyes átlaga. Az autópályás szakaszt természetesen nem szerette, de mindenhol máshol annyira jó volt vele közlekedni. Elfér a sávokban, egyszerű vele parkolóhelyet találni és letenni, főleg a tolatókamerával. A fürgeség pedig nem a gyorsulási képességéből ered, hanem a rugalmasságából a városi forgalomban. Mert hiába 13 másodperc papíron 100-ra, a városban úgyis a 40-es, 50-es sprintek számítanak.
Futóműve is egyszerű, elül MacPherson, hátul csatolt lengőkarok és mellé dobfékek (ami ugyancsak elég az egy tonna alatti tömeghez. A „nagyfelni” itt csak 16 colt jelent, persze kisebb kerekekkel, ballonosabb gumikkal itthon jobban járunk. És hát itt is jár a 7 év vagy 150 000 kilométer garancia, az alsóbb szintek is egészen jó felszereltséget adnak, szóval tényleg ilyen egy ideális városi rohangálós autó. Pontos indulóára ráadással 5-össel csábít, 5 999 000 forint, de a 7 milliót csak a GT Line változatok lépik át. Szóval egy kis extrázással is a hatmilliós tartományban lehet tartani.
