Az Amszterdami Egyetem kutatói azt vizsgálták meg, mi is zajlik akkor, ha valaki nanoműanyagokat eszik (nyilván senki sem tesz ilyet szándékosan, de ma már elkerülni is elképesztően nehéz). A kutatók laborban, az emésztőrendszerünket szimuláló környezetben vizsgálódtak, az eredményeket a Chemosphere folyóiratban tették közzé.
A kutatók megfigyelték, mi történik a nanoműanyag szemcsékkel külön a gyomor majd a belek környezetében. Azt találták, hogy a gyomorsav és az emésztőenzimek hatására azok csomókká állnak össze.
Úgy tűnik, minél apróbbak voltak a szemcsék, annál inkább hajlamosak voltak csomókba állni. Ez azt is jelenti, hogy ezzel csökkent annak az esélye, hogy e szemcsék a vékonybélben behatoljanak a sejtek belsejébe.
A kutatók hozzátették, mivel egy leegyszerűsített emésztőszervi modellt használtak a vizsgálatra, ez nem alkalmas arra, hogy a konkrét egészségügyi hatásokat megjósolják a segítségével. Arra viszont alkalmas, hogy kiderüljön, mi zajlik magukkal a szemcsékkel, ez pedig már segíti az egészségügyi kockázatok esélyének felmérést.
A kutatók sokféle típusú, alakú és méretű nanoműanyag szemcséket vizsgáltak, azonban a valós élethez mérten jóval nagyobb mennyiségben – ha túl kevés szemcsét használtak volna, amennyi például az étellel, itallal bejut a szervezetünkbe, nem lehetett volna kimutatni a létező vizsgálati módszerekkel azokat. Észrevették, hogy az emésztőenzimek, amelyek az emésztőszerveinkben termelődnek, arra késztetik a műanyagszemcséket, hogy összetapadjanak.
Jól tudjuk, hogy az egészen apró szemcsék esetében a mérethez viszonyított nagy felület jelenti a fő veszélyt, azonban, ha összetapadnak, akkor csökken ez a szabad felület. Ennek köszönhetően a szemcsék kevésbé képesek a környezettel kémiai kapcsolatba lépni.
The post Ez történik a nanoműanyagokkal az emésztőrendszerben first appeared on National Geographic.
