A Macallan nagyon ügyesen helyezkedik, az elmúlt húsz évben a whiskey-gyártás csúcsára pozicionálták magukat, szép várat építve a lepárló kétszáz éves történelmére. Néhány évente megdöntik a legdrágábban elárverezett whisky rekordját, közben pedig ügyesen zsonglőrködnek a limitált kiadásokkal, amelyek az exkluzivitásról szólnak. Egy ilyen limitált szériát kóstoltam meg.
A luxus eleve egy kirekesztő műfaj, ha mindenkinek jutna, már nem is lenne luxus. Ennek megfelelően a márka 200. évfordulóját ünneplő „Time : Space” nevű különleges kiadásból mindössze 200 darab készül, amelyek nem is kerülnek kereskedelmi forgalomba, kiemelt ügyfeleknek ajánlják fel a megvásárlás lehetőségét. Ez a gyakorlat nem egyedi, a Ferrari ugyanezt játszotta el az Enzo szupersportautóval.
Macallan Time : Space Mastery
A Time : Spice egyébként két üveg whiskey-t tartalmaz: az egyik egy 1940-es párlat, melyet 84 évig érleltek hordóban, a másik pedig friss, öt évig érlelt. Az utóbbi az első főzet, amely a Macallan 2018-ba átadott új lepárlójából érkezik, így a raktár legrégebbi és legújabb eleme kerül egymás mellé, a 200-as limitáció mögött pedig állítólag az áll, hogy a 84 éves italból mindössze egy hordó volt, azt pedig nem lehetett több részre osztani. Azért élhetünk a gyanúval, hogy ez a kétszázas limitáció sem véletlenül adta ki, ahogyan a kétszáz éves történelem sem: Skóciában az 1823-ban hozott jövedéki törvény után osztották ki a főzdék engedélyeit, így több történelmi lepárló időszámítása is 1824-ben kezdődik.
A Macallan új bázisa
Egy perc építészet
A Macallan új lepárlója Észak-Skóciában a Speyside dombjai közé épült, egy 485 hektáros telken, beleolvadva a természetbe. Ezeket a beruházásokat ugyanúgy lehet értelmetlen pénzszórásként értelmezni, mint a jövőbe való befektetésnek: egy-egy márka ötven-százéves távlatban gondolkozik, és akkor már lehet megtérülésről beszélni egy nagy, bővíthető és különleges épület esetében. A Macallannek ez nyilván belefér, a Speyside-i whiskey márkák közül ők a legnagyobbak, a Glenfiddich, az Aberlour, a Glenfarclas és a Balvenie csak utánuk következnek.
Hasonló építészeti csodákért egyébként nem kell messzire utazni, elég körbeautózni a nagyobb hazai borvidékeket. A Kreinbacher abszolút a csúcs itthon, de a Sauska új tokaji központja is igen közel van hozzá. Igaz, nem bor, hanem cider, de az etyeki BudaPrés is ugyanez a kategória. Ugyanígy kiemelkedő még a Kristinus, az erdőbényei Holdvölgy, illetve Gál Tibor vagy Napvölgy (mindkettő Eger), és a Pátzay (Badacsony) is igen látványos épülettel bír.
A kétszázadik évfordulós kiadások csomagolása is különleges, mind a doboz, mind a gyűrű alakú üveg látványos, de ez Macallanél nem újdonság, régóta odafigyelnek a megfelelő prezentációra. Mivel ezeket jellemzően ajándékba veszik, nem elég, ha drágák, annak is kell látszódniuk. (Csak érintőlegesen tartozik a tárgyhoz, de aki gyűlöli az úgynevezett unboxing videókat, annak Steve Jobsra érdemes fújnia, az ő vesszőparipája volt, hogy már a termék kibontásából is élményt kell faragni, és erre csúszott rá a azóta a teljes világ, és ebből született meg a felesleges, időrabló és semmi információt nem hordozó műfaj.)
Hogy a Macallan kétszáz évének ünneplése ne kétszáz vevő és a barátaik örömére korlátozódjon, készült egy szintén limitált, de halandók számára is elérhető kiadás (már ha a halandó hajlandó kifizetni egy használt autó árát egy üveg alkoholért), a Time : Space Mastery, melyből összesen 27 palack jut a magyar piacra. Igaz, ebből a kontingensből kettő már el is fogyott, ezek egyikét volt szerencsém megkóstolni. Furcsa, hogy pont ehhez nem tartozik gyártási vagy érlelési év, egyetlen számot kapunk csak: 14. Ennyi hordót válogattak össze a lepárló készletéből, és ennyi is a teljes gyártás, ami egyfelől nem sok, de így is tizennégyszer annyi, mint amennyi a 84 évesből maradt fenn.
27 üveg érkezett belőle a magyar piacra, ebből kettő a bemutatóval összekötött kóstoláson elfogyott
A hordó a whisky szempontjából kulcsfontosságú, mert ugyan fontosak az alapanyagok, és igaz, hogy pakurából és libaszarból nem lehet jó single maltot főzni, de a whisky ízében nem igazán vannak terroirfüggő elemek, mint egy bornál, és
az ízt sokkal inkább a lepárlás és az érlelés technikája és körülményei határozzák meg.
Az érlelés pedig leginkább a hordón és a benne töltött időn múlik. A hordóból oldódnak ki a színek és az ízek, ezért nem mellékes, mit tároltak benne korábban. A borászok, a sörfőzők és a whisky-lepárlók ezért vadul csereberélik ezeket egymás között, így nyerve újabb ízeket. Ugyanis sportértéke annak van, ha az ízek természetes úton kerülnek az italba, az aromázás vagy éppen a chipsz-ezés szabálytalan húzásnak minősül.
Chips-ezés
Ezt a sportszerűtlen shortcutot az újvilági borászok dolgozták ki, ennek lényege nagyon leegyszerűsítve, hogy az úgynevezett barrique ízt, amely egy nagyon intenzív tölgyfás aroma és leginkább a friss gyártású hordóból származik, a borhoz adott vékony tölgyfa szeletekkel érik el. Ugyanis egy új hordó nagyon drága, és ugyanazt a hatást egy kis utólag hozzáadott gyalult tölggyel el tudták érni. Bár az íz így természetes, de adalékkal került a borba. Ugyanígy megvan a technikája a bor öregítésének is. Ezeket a magas szakmai színvonalon dolgozó borászok lenézik, de ne legyen illúziónk, mindig lesznek olyanok, akik nem tartják be a játékszabályokat. De nem csak a borászok között vannak morálisan ingoványos szereplők, a főzdék világa sem patyolat tiszta.
A Macallan hagyományosan egyetlen jerezi borászattól szerzi be a sherry-s hordókat, a borászat pedig egyetlen hordókészítő manufaktúrával dolgozik. Emellé jön az eltelt idő, amely során a whisky ízei jól követhetően változnak, finomodnak, évről évre sötétebb és markánsabb lesz.
Az idő a whisky-zés világában a hordóhoz hasonlóan kulcsfontosságú, hiszen ebben a műfajban igen lassú a visszacsatolás.
Egy sörfőző a főzés után 1-2 hónappal már kóstolhatja a munka eredményét és a levont tapasztalatokkal felvértezve újra próbálkozhat, de egy borász már évente csak egyszer lőhet kapura. A whiskey-készítő ugyan főzhet naponta, de a visszacsatolásra az érleléstől függően 10-20 évet is várnia kell. Tehát lehet, hogy amit ma főz egy mester, abból már csak a fia fog tanulni.
A Time : Space Mastery-nél évszám híján nincsenek előfeltevéseim. A kommunikáció szűkszavú, a tizennégy válogatott hordón kívül annyit tudhatunk, hogy öt évnél biztosan régebbi, hiszen ez még a régi lepárlóban készült.
A pohárba beleszippantva egy képzett kóstoló vakteszten is megmondja, hogy egy Speyside-i itallal van dolga.
Noha a hat nagy skót whisky-vidék között területre nem ez a legnagyobb, de mindenképpen a legtermékenyebb, a skót whisky-k fele innen származik. Bár mint említettem, whisky-ben nincsenek annyira szigorú terroir alapú jegyek, a Speyside-ot a gyümölcsös ízekkel és az édes, diós, karamellás jegyekkel azonosítják, a füstösség kedvelőinek máshol kell keresgélniük. Hallottam olyat is, hogy a Speyside-i whisky lényege a helyi vízben rejlik, melyben állítólag a legalacsonyabb az oldott ásványi anyag mennyisége, de nekem ezek a magyarázatok már túlnyúlnak a szemfényvesztés határán.
Macallan Time : Space Mastery
A Macallan hagyományosan lágy ízekkel dolgozik, nincs mindent átható és leuraló füstösség, nincs semmi tolakodó vezéríz, amivel az ital ürességét szokás elfedni. Ezek helyett a tiszta, malátás whisky-ízt kapunk, amit rendkívül gazdag utóíz kísér. Ezek tettenéréséhez és azonosításához figyelni kell. A datolya, az étcsokoládé, a mandula és az aszalt gyümölcsök csak a háttérben sejlenek fel, ezek nem konkrét ízek, mintha a szánkba tömnék őket, inkább sejtések és asszociációk, melyek az érzékelés határán lebegnek. Nehéz ezekről úgy beszélni, hogy ne vetüljön az emberre a sznobizmus árnyéka, de a csúcsminőségű whisky-k kóstolása ilyen műfaj. A tölgyfa íz, amely más Macallaneknél meghatározó, a Mastery-nél háttérbe szorul, csak az üres pohárba beleszagolva találkoztam vele. Nem könnyű ital, sok réteggel, gazdag világgal, ebből a szempontból közelebb áll a tizennyolc évig érlelt single maltokhoz, mint a Macallan fiatalabb tételeihez.
Élményben tehát a 300 ezer forintnál kezdődő mezőnyhöz áll közelebb, mint a 60 ezreshez, a 800 ezer forintos árat (0,7 literes kiszerelés) pedig a limitáció adja.
Nem én fogom megmondani, hogy kinek éri meg – akinek van ennyi pénze, az nélkülem is el tudja dönteni. Ezen a szinten nem az előállítási költség alapján határozzák meg az árat, hanem a márkanevet és a exkluzivitást is meg kell fizetni. Egy ilyen üvegnek – ahogyan a legtöbb luxuscikknek is – üzenete van, akkor is, ha ajándékba adják, akkor is, ha csak koccintanak vele.
The post Ez történik, ha megkóstolsz egy 800 ezres whisky-t appeared first on Forbes.hu.
