Tényleg nagyon nehéz ám kiválasztani három darab autót az egész évből, és valószínűleg mindannyian jóval hosszabban sorolnánk még a neveket, mert igazából nem csak egy darab, hanem sok kedvencünk van. De, hát ezért jó, hogy visszalapozhattok az oldalon, és így év végén javasoljuk is, ha van kedvetek pörgessetek vissza, nézzétek meg mi történt az autósvilágban 2024-ben!

Gorzás Gergő

3. Alpine A290

Az év elején nem gondoltam, hogy akár csak gondolat szintjén felmerül bennem egy villanyautó, amikor a top hármon fogok agyalni. Az A290 viszont mély nyomot hagyott, főként a mallorcai versenypályán megejtett körözés miatt. Az elektromos hot hatch-ek mezőnyében az egyik legígéretesebb induló, a súly-lóerő arány telitalálat, nem akar félelmet kelteni a sofőrben, minden porcikájával azon van, hogy a lehető legjobban érezd magad, akár közúton vagy zárt pályán.

2. Ford Mustang

Bár a Mustangot nem én hoztam el a tesztidőszakra, bőven volt időm megismerkedni vele. Az Alpine sarkos ellentéte, már a küllemével kivívja magának a tiszteletet, és ezt a sofőrtől végig meg is követeli. A V8 üvöltésébe minden egyes gázadásnál beleborzong a műértő közönség, ezt pedig ma már nagyon kevés autó kínálja ennyire nyersen. Egyszerűen öröm volt vele minden megtett méter, a Fordnak pedig csak hálásak lehetünk, hogy a mai napig kitart a nyolchengeres motor és az autózás kendőzetlen öröme mellett.

1. Cupra Formentor

Idén csupán egyetlen új autó tudta magát annyira belopni a szívembe, hogy azt mondjam, bármikor elfogadnám sajátnak, ez pedig a Formentor. Nyilván nem tudott akkora élményt adni mint a Mustang vagy épp az A290, a hétköznapokban mégis ezzel szerettem a legjobban közlekedni. Talán mindent elmond, ha elárulom, a tesztidőszak alatt kis túlzással csak aludni szálltam ki belőle, mivel a “Cupra életérzés” tényleg hamar behúzza az embert, emellett a saját kategóriájában a menetdinamikája is kiemelkedő, és ehhez nem is társul hajmeresztő étvágy.

Németh Kornél

3. Kia ProCeed GT

Az új kompaktok között az egyik kedvencemmé vált a Kia Ceed család, ebben pedig komoly szerepet játszik a hétköznapi autók véleményem szerinti hanyatlása is. A jelenlegi, és egyben utolsó Ceed generáció a 2018-as megjelenésekor egy átlagos versenyző volt a maga mezőnyében, ám a konkurensekkel ellentétben nem akar egy túlszabályzott, négykerekű tablet lenni. A mai napig autószerű tudott maradni, és bár megjelentek benne a modern extrák, a hangsúly továbbra is a kezelhetőségen, a menetkomforton, és összességében az egyensúly megtalálásán maradt. Erre tesz rá még egy lapáttal a ProCeed “kamukombi” GT változata a 200 lóerős, 1,6 literes benzinmotorral és a sportosabbra hangolt vezetési élménnyel. Ha ma új autót kellene vennem, akkor biztosan a szlovák Panamera csúcsváltozatának az egyik utolsó példányra csapnék le.

2. Honda Prelude

Az igazság viszont az, hogy én továbbra sem vennék új autót. Éppen ezért az én kedvenceim dobogóján innentől használtak jönnek, második helyen például a lila Prelude, ami azóta kísért, amióta először megláttam a használtteszt-fotózáson. Meglepően nagy és kényelmes utazóautó, ráadásul a különleges külső ellenére nem is túl vad ahhoz, hogy jó társ legyen a hétköznapokban. Mivel egy öreg, japán vas, ezért minden kézre áll benne, és minden úgy működik, ahogy azt annak idején a mérnökök megálmodták. A 2,0 literes és 133 lóerős erőforrás pedig éppen elég ahhoz, hogy a végtelen országutakat valóban ki is tudd élvezni a pihepuha plüss ülésekbe süppedve. Hab a tortán, hogy az autót a bontóból mentették meg, majd családi összefogással élesztették újjá: imádom a megható autós történeteket, és ez az egyik kedvencem az utóbbi időszakból.

1. BMW E60 535d

A listám élére pedig idén egy olyan autó került, amire a tesztkör előtt álmomban sem gondoltam volna, méghozzá egy dízel 5-ös BMW. Hiába nem ez a kedvenc márkám a prémium-mezőnyben, ha csak az idén tesztelt járművek közül választhatnék, akkor nálam ez lenne a befutó, és kész. Ebből egy jól karbantartott, végletekig extrázott példány minden igényemet kielégíti, főleg kombiként, az ülésdöntés nélkül is 500 literes csomagtartóval. Kényelmes és ízléses az utastere, finoman dörmög az orrában a gyárilag 272 lóerőre és 560 newtonméterre képes sorhatos, kiváló a futóműve, és még sorolhatnám. Tipikusan olyan autó, amiből emberként szállsz ki akkor is, ha Szegedről egyhúzóra le kell vezetned mondjuk Münchenbe, nálam pedig mindig ez az elsődleges szempont. Azt már csak szépen csendben teszem hozzá, hogy a még nem túlszabályzott és túldigitalizált élmény mellé olyan, modern funkciókkal is rendelkezik, mint mondjuk a szélvédőre vetített kijelző. Ha pedig játszani támadna kedved, akkor gond nélkül tekeri el a hátsó kerekeket, hogy azonnal mosolyt csaljon az arcodra.

Horváth András

3. Mazda MX-5

Amíg az MX-5 létezni fog benzinmotorral, addig mindig ott lesz a toplistámon. Nem lehet megunni, hiszen a sportos vezetési élmény ősesszenciáját nyújtja. Könnyű – és ehhez mérten számolták bele a lóerőket is – semmi csicsa, semmi bonyolultság, csupán egy jó orrmotor hosszában és hátsókerékhajtás. Na, meg persze a lehajtható tető, ami idén inkább targa volt, mert az RF változat járt nálunk.

2. Toyota GR Yaris

Rövid pályán, hosszú pályán, hegyeken-völgyeken át, nyáron, ősszel és télen is sikerült karikázni néhányat a frissített GR Yaris több változatával. Ám valójában az első métereken örök szerelem lett belőle. Mostanra érett be teljesen a masina, amin tényleg érezni, hogy a Gazoo Racing mérnökei meghallgatták a tulajdonosok visszajelzéseit és nem csak ímmel-ámmal dolgoztak a kötelező ráncfelvarráson. Tényleg jobb autó lett és így helye is a toplistámon.

1. Ford Mustang Dark Horse

A Mustang a világítótorony az autóipar háborgó tengerén. Amíg világít és utat mutat, addig nincs baj. Ha beszántják, akkor elővehetik a gyászruhát az autóbolondok. Szerencsére a Fordnál úgy gondolkodnak, hogy a V8 márpedig örök, ami üzletileg is kifizetődött. Hiszen a Dodge is épp megpróbál visszaosonni a hátsó kertkapun, miután a Charger villanyváltozata nem hozza a számokat, és hát a GM is Camaro nélkül maradt. Szóval egy pony car van csak igazán talpon, de az nagyon. Bár a Mustang hetedik generációja inkább hat és feledik, mégis tud újat mutatni. Ilyen a Dark Horse változat, amivel fergetegesen jó móka közlekedni, nem mellesleg embert próbáló feladat is. Úgyhogy csak ismételni tudom a teszt címét: Éljen örökké a Mustang!