A kutyáknál gyakran megfigyelhető viselkedés, hogy a jutalomfalatot vagy csontokat elrejtik: akár egy párna alá, vagy egy frissen ásott lyukba a kertben. Az ebek természetesen nem a közelgő apokalipszisre készülnek ezzel, a tevékenységnek evolúciós oka van – írja a Science Alert.
A rejtegetésre irányuló viselkedés általában két kategóriába sorolható. Az egyik az éléskamra-felhalmozás, amikor egy mókus egy, maximum két helyre rejti el azokat a dióféléket, amiket a tél folyamán felemészt. A másik a szétszórt felhalmozás: ilyenkor az állatok kisebb rejtekhelyeket építenek a felesleges táplálékból sok különböző helyen, csökkentve annak esélyét, hogy mindent elveszítsenek egy versenytárs miatt. Ez utóbbi főként vadon élő kutyaféléknél, például rókáknál és farkasoknál fordul elő.
A kutyák a szaglás és a térbeli megfigyelés kombinációjára támaszkodnak, hogy emlékezzenek arra, hová rejtettek el különleges tárgyakat, például ételt, jutalomfalatokat és játékokat. A rejtegetés nem azt jelenti, hogy a kutya attól fél, egyszer csak nem fogunk neki enni adni, habár a rossz körülményeket megélt kóbor kutyáknál akár ez is benne lehet.
Érdekesség, hogy a szokás gyakoribb a vadászkutyáknál, például a terriereknél. Mia Cobb, a Melbourne-i Egyetem kutatója szerint ha a szokás problémássá válik, érdemes kipróbálni a lassú étkezésre szoktató interaktív játékokat, ez ugyanis biztosítja számukra a táplálékkeresésen alapuló interakciót.
The post Ezért ássák el a kutyák a csontjaikat first appeared on 24.hu.
